Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Bettica)

Kitaszított lelkek
Megosztás: f

Kitaszított lelkek

Van itt valaki, aki ugyanúgy gondolkodik, mint én?
- Hát te meg hol voltál? - kérdezte a testvérem, de a nagy csodálkozásban még válaszolni is alig tudtam.
- Ezt én is kérdezhetném!
- Hát, az úgy volt, hogy nagyon aggódtam miattad, azért elindultam, hogy megkeresselek. - kezdte, majd nemsoká folytatta is. - Ekkor valaki felkapott, és ide hozott engem.
- Áh, így már értem!
- Te meg mért vagy ilyen szomorú? - nevette el magát, majd megbökött engem. - Menjünk inkább vissza anyához! - Már biztos aggódik!
Nem tud semmit a dologról. Nem! Az nem lehet! Én nem akarom elmondani neki!Nem vagyok elég erős ahhoz. Megindultam az ablak felé, majd az ereszen át kezdtem el lemászni.
- Máris indulunk?
Nem válaszoltam, csak haladtam lefele, amerre kellett. A karmaim csikorogtak ahogy másztam lefelé, amitől kirázott a hideg. Olyannyira, hogy nagy ijedtségembnen le is estem a földre. Szerencsére nem zuhantam sokat, így futásba kezdhettem azonnal.
- Várj már meg! - kiabálta, de én csak rohantam a széllel szemben egy erdő felé. Nem akartam kimondani, hogy meghaltak, csak menekülni akarok minél messzebb. Egy újabb börtönbe kerültem, ahol ki tudja meddig kéne tartózkodnom. Talán soha többet nem mehetnék semerre, azt pedig nem tudnám elviselni. A testvérem már közel volt hozzám. Megfordultam, és egyenesen a szemébe néztem. Az arca komor volt, egyáltalán nem tűnt boldognak már.
- Szóval menekülsz?
- Te ezt nem érted! - magyarázkodtam, de ő meg sem próbált végighallgatni.
- Dehogynem! - Annyira megtetszett a kinti levegő, hogy el akarod hagyni a családodat!
- Engedd, hogy elmagyarázzam!
- Nem kell, hiszen mindent értek. Elhagynád anyát azért, mert te épp kalandot akarsz keresni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megtetszik neked a kinti lét. Összetöröd a szívüket.
- Én nem akarok semmi rosszat! - Félreérted!
- Ezen nincs mit félreérteni!
Már nagyon el akartam neki mondani az igazat, de akkor egy hangra lettem figyelmes. Ismerős volt, és egyre közelebbről hallottam. Aranymancs is megrémült, tudta, hogy veszély van. Az ágak recsegtek az illető mancsa alatt, nem túl óvatosan közeled felénk. Hegyeztem a füleimet, hogy nehogy lemaradjak egy kis apró zajról.
- Fussunk el! - kiabálta ijedten. Nem volt túl jó döntés, ugyanis pont ebben a pillanatban vetette rá magát egy farkas. A fogai borotvaélesek voltak, egy harapással szét tudná szedni a bátyámat. Nem hagyhatom, hogy bántsa. Futni kezdtem az idegen állat felé, aki nem ijedt meg, inkább morogni kezdett. A szemei a sötétséget árasszák szerteszét, a bundája pedig a döglött macskák szagát. Ő egy sokat gyakorolt gyilkos lehet. Nem kímélne, el se tudnánk futni előle, hiszen azonnal utolérne minket. Sokkal nagyobb, mint mi, és alig van rajta sérülés. Egyből végezne velünk, hiszen ha sokat vacakolna az áldozataival, akkor tele lenne karmolásokkal. Még mindig engem bámult. Próbáltam lassan hátrálni tőle, de ő egyre közelebb lépett felém. Ekkor a testvérem élete legrosszabb döntését hozta meg: rávetette magát az állatra.
A farkas azonnal a földre teperte, és karmait egyre közelebb tartotta hozzá.
- Kérem, ne bántsa őt! - sírtam, de az ő kegyetlenségére nincs gyógyszer. A lelkét elvesztette, vagy talán sosem volt neki. Nem hallgatott rám. Még közelebb ment Aranymancshoz, majd beleharapott a lábába. Majdnem letépte az egészet, amikor ismét megszólaltam.
- Kérem, ne ölje meg őt is!
Erre mér felfigyelt, ahogy a bátyám is.
- Már csak ő maradt nekem!
Az arca még mindig nem változott. Nem tudtam, hogy mire készül. Nem fog kímélni! Megöli a bátyámat is!


Vajon meghal Aranymancs, és Remény szíve összetörik?


( 95 megtekintés )

Szólj hozzá:

Infóóra 2018. 08. 13. 16:02  
Párbeszédben kijelentő mondat után még mindig nincs pont. Úgy tudom, többen megjegyezték már a történeteid alatt, de nem fogadod meg, pedig nem megjegyezhetetlen dolog.

  - megszűnt felhasználó - 2018. 08. 08. 7:55  
Várom a folytatást!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat