Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

0.2 másodperc
Megosztás: f

0.2 másodperc

  Az óramutatók monoton kattogása az egyetlen, ami megtöri a csendet. Hajnali hat óra, a nap sugarai már beszűrődnek a redőny résein. Silas egy percet sem aludt. Mellette gyűrött a lepedő, egy pohár darabokban a padlón. Valahol a fal mellett ott van a telefonja is, szilánkokra törve és minden, ami a tegnapi napra emlékezteti, minden, ami miatt most fáj a feje.
  Ha lenne esze, akkor nem itt töltötte volna az éjszakát. Sóhajtva feláll, és megkeresi a ruháit; egy nagy kupacban vannak a székre hányva, nem tudja biztosan, hogy melyik az övé.
  Ha lenne esze, akkor egy szó nélkül távozna, és vissza sem nézne. Vége van. Olyan hamar lett vége, amilyen hamar elkezdődött, és nincs szükség arra, hogy magyarázkodjon. Csak ki kéne lopóznia az utcára, talán még eléri az első buszt, de ehelyett a terasz felé veszi az irányt. Az ajtó nyitva, a függöny elhúzva. Christian a korlátnak támaszkodik, kezében félig leégett cigaretta.
  – Jó reggelt. – Silas nekidől az ajtónak. Nem kap választ, nem is lepődik meg rajta.
  – Miért vagy még mindig itt? – kérdezi Christian pár perccel később. Silas felé fordul, az arca érzelemmentes. Silas vállat von. – Menj el.
  – Azt akarod?
  – Igen, azt akarom – emeli fel a hangját Christian. – És te is azt akarod, nyilvánvalóvá tetted tegnap.
  – Nem tudom, hogy mit akarok.
  Christian ismét hátat fordít neki.
  Silas legszívesebben beleverné a fejét az ajtó üvegébe. Miért erőlteti még mindig ezt az egészet? Másfél éve úgy érzi magát, mint egy fuldokló a tengerben, aki előtt ott van a part, mégsem bír odáig elúszni. Mérges akar lenni Christianra, de nem megy. Olyan egyszerű lenne kisétálni, eleget tenni a másik fiú kérésének, de egy láthatatlan erő nem hagyja, hogy távozzon.
  Bármit megadna azért, hogy minden olyan legyen, mint régen. Hogy ne vágjanak egymás fejéhez olyan dolgokat, amilyeneket előző este, hogy ne külön szobában töltsék az éjszakát, hogy őszintén tudjanak együtt nevetni. Helyettük maradnak az összetört poharak és a kínos csend, és az öklének a nyoma Christian arcán.
  Helyre akarja hozni. Mást sem akar jobban, mint kettejüket újra, ahogyan annak lennie kell.
  Még meggondolhatja magát. Az első buszt már nem éri el, de nem kéne sokat várnia a másodikra. Megérné? Vagy jobban megérné itt maradni?
  Mielőtt bármelyik kérdést is megválaszolhatná magának, átlépi a küszöböt, és a derekánál fogva magához húzza Christiant. A fiú megfeszül az ölelésében, de nem húzódik el.
  – Sajnálom – mondja Silas halkan, a homlokát Christian nyakának támasztva. Hozzá akarja tenni, hogy szeretlek, de a torkán akad a szó.
  – Tudom.
  Silas tudja, hogy el kéne engednie Christiant, de nem akarja. Soha többé.
  Szótlanul állnak a kora reggeli napfényben, körülöttük cigarettafüst. A tenger felől sós illatot hoz a szél; ott találkoztak először. Azt mondják, két tized másodperc is elég ahhoz, hogy valaki szerelembe essen. Náluk talán még annyi sem volt, csupán a tizedmásodperc töredéke, egy fél pillantás. Mindez ugyanennyi idő alatt tűnik el; Silas kétségbeesetten kapaszkodik a remény utolsó fonalába, az utolsó ezredmásodpercbe, mintha lenne értelme, mintha lenne haszna.
  Rendben lesznek. Nem számít, hogy mit kell feláldoznia érte, nem érdekli, hogy talán boldogabbak lennének, ha hagynák egymást.
  Így vagy úgy, de rendben lesznek.

( 176 megtekintés )

Szólj hozzá:

Yuzuko 2018. 08. 13. 17:58  
Nagyon köszönöm! Ilyet sem mondtak még. :,)

Ryuuji 2018. 08. 13. 15:17  
Még ha megkésve is olvasom, akkor is le kell, hogy írjam.
Gyönyörű, és az írásstílus annyira egyedi, hogy az első soroknál a szívembe lopta magát.

Yuzuko 2018. 08. 08. 23:43  
Örülök neki(:

Makoto Shin 2018. 08. 08. 21:18  
Borzalmasan éreztem magamat, amiért semmit nem olvastam itt mostanában és nem kommenteltem, úgyhogy az újságban körül nézve erre esett a választásom... és nem bántam meg.
Nagyon tetszett

Yuzuko 2018. 08. 07. 22:47  
Örülök, hogy így gondolod ^^

  - megszűnt felhasználó - 2018. 08. 07. 18:08  
Csodálatos OuO

Yuzuko 2018. 08. 07. 13:51  
Köszönöm (:

  - megszűnt felhasználó - 2018. 08. 07. 12:28  
Imádtam *-* Olyan csodás, mint mindig. ^^

Blurryface 2018. 08. 07. 10:09  
Zseniális.

Hina-kun 2018. 08. 06. 11:03  
Ez jó! csinálj belőle még több részt. :33

Lillulu 2018. 08. 05. 15:32  
Második olvasásra is ugyanúgy tetszett, mint elsőre, a többit meg már tudod. :3
várom a vodkás körözöttemet, te óraláb
ja és
Folytit hamar!!!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat