Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Fantáziai)

Panic Room (2/2)
Megosztás: f

Panic Room (2/2)



Simon szemszöge

    Markus némán meredt rám, felemás szemeiben halovány bánatfelhők bolyongtak az örök pusztaság peremén. Arcizmai megrezzentek, kezei ökölbe szorultak, mintha csak a levegőt markolta volna utolsó erejével... Teste már csak egy porhüvely volt, mely lelkét őrizgette, míg várta, mikor törik darabjaira, mint gyenge porcelán...
- A magány mindig is a társam volt – válaszolt, miközben kihúzta nyakából a nyakkendőjét, elszakította, majd bekötözte vérző ujjamat. – Már hiányolt. – engedett el, s leült a harmatos fűbe. Beleszippantott a levegőbe, s lehunyta a szemeit. A homlokomat ráncolva meredtem rá.
- Előttem nem kell megjátszanod magadat. – Ültem le mellé, s felhúzva térdeimet. Szőke tincseimbe beletúrt a hideg szél, s végigborzolta egész testemet, de egyetlen dolgot éreztem csak, Markus tekintetét rajtam, mely parázslott, s lassan elégetett. Ajkaimra lágy mosoly kúszott, képtelen voltam elpalástolni a szemeim körül kivirágzó szarkalábakat. A férfi felsóhajtott, majd egyszerűen felnevetett.
- Simon, ugye nem tévedtem? Nem tettem olyat, amire nem lehetnék büszke? – suttogta, hangja, pedig halványodni kezdett, mintha Markus is lassacskán el akart volna tűnni...
- A magány nem válaszol... így jó vagyok én is? – pillantottam felé, mire a férfi megrökönyödött. – Változtat-e a helyzeten, ha én hazudok neked? – Markus hirtelen megragadta a kezeimet, s a földre nyomott. Felém ült, és villámokat szóró tekintete zivatart festett szemeim horizontjára. A szürkés-kék felhők, nem tejszínes rózsaszínben úsztak, inkább a véres sárgák rengetegében... Talán irigyek lehetettek az igazságra, vagy még sose voltak igazán szerelmesek...
- Nem kértem, hogy hazudj...
- S szerinted... a boldogságodért nem hazudnék önszántamból? – kérdeztem könnyes szemekkel. Markus arca megrándult, szorítása erősebbé vált. – Bárhova követnélek, Markus. Ha vérrel festenéd fel a jövőképét, én lennék az, aki az ecsetet nyújtaná...
- Meg se kérdőjeleznél? – kiáltott rám remegő ajkakkal.
- Ha hazudnál magadnak esetleg... ha a célod megváltozna. Ha te... nem te lennél.
- Nem is ismersz igazán! – jelent meg könnyfátyol a szemei előtt. Éreztem, hogy túl messzire mentem, de nem volt visszaút.
- De a barátod vagyok. S azt akarom... – Markus hirtelen elengedte a csuklóimat, s a mellkasomra feküdt... Körbeölelte a derekam, s magához szorított. Felpillantottam ez égre. A türkiz óceán némán hullámzott, a hófehér hajók lágyan ringatóztak habjain. Az aranysárga világítótorony, nem engedte, hogy elvesszenek a galaxisok árjában. A virgonc halak megfürdőztek a édes nedűben, énekük előcsalogatták a sziréneket, melyek színes maszkabált rendeztek a sziromcsókok szellő táncában.
- Köszönöm – motyogta Markus egyszer, miközben beletúrt tincseim közé. Nem válaszoltam, inkább csak élveztem kezeinek gyöngéd cirógatását. Ujjai végigszántottak a fejem tetején, majd lassacskán megsimították a homlokomat, megérintették az orrom hegyét, s megpihentek száraz ajkaimon. Éreztem, hogy arcom a búzavirágok ruháját ölti magára, miközben a szívem egyre hevesebben dobog... – Sajnálom – A kéz melengető érintése megszűnt, csupán a jéghideg valóság maradt. S a félelem árnyai, melyek maguknak akartak...
- Markus – óvatosan felültem, miközben Markus arcát fürkésztem. Képtelenség volt bármit is leolvasni róla... A férfi nem nézett rám, a távolba révedt. A könnyeim lassan kúsztak végig az arcomon, zokogásom betöltötte a ligetet. Szemeim kivörösödtek, alig kaptam levegőt.
- Nem teheted – dohogtam a könnyeimmel küszködve. – Nem hagyhatsz magamra, a gondolataimmal... s az érzéssel, hogy többet jelentek számodra, mint egy társ.
- Tévedtem.
- Ne hazudj! – ordítottam teljesen kikelve magamból. Markus rám pillantott, majd leguggolt hozzám. Megsimította az arcom, de még mindig nem mondott semmit.
- North miatt? – motyogtam. Markus megcsóválta a fejét, miközben a fülem mögé tűrt néhány rakoncátlan tincset. – Akkor miattam?
- Simon, a jövő miatt.
- Nem tudnál egyszer a pillanatnak élni? – néztem rá reménykedve. Markus felvonta a szemöldökét. – Ennek a pillanatnak. – megérintette az arcomat, s aprócska köröket rajzolt a bőrömre.
- S meddig tarthat ez a pillanat? – hajolt közelebb, orrhegye súrolta az enyémet. Tekintetét az enyémbe fúrta, így láthattam a szenvedélye lángját, mely némán forrongott bensőjében.
- Ameddig akarod – leheltem ajkaira, mikor csókba fonódtunk. Kedves volt, s lágy. Markus igazi énje, melyet keveseknek mutatott meg...

Köszönöm, ha elolvastad, remélem tetszett. :3

( 95 megtekintés )

Szólj hozzá:

lucyfliver 2018. 08. 02. 22:09  
Köszönöm szépen. :3 S Yuzu, teljesen egyetértek...

Mincsi2002
 
2018. 07. 27. 19:21  
Imádom ezt a shipet és nagyon jó lett.

Yuzuko 2018. 07. 24. 22:13  
A kép. T___T
Nagyon szép lett egyébként, ők a kedvenc párosom a Detroitból. Sosem fogom megbocsájtani a játéknak, hogy North volt az egyetlen opció Markusnak (pedig őt is nagyon szeretem). Örülök, hogy olvashattam. ^^

Fantáziai
 
2018. 07. 24. 20:28  
Úgy álltam hozzá ennek a cikknek az ellenőrzéséhez, hogy "Na már megint van egy rám váró feladat!", de be kell valljam, hogy a végére élvezetté vált az olvasása, kellemesen lekötötte a gondolataimat. Gratulálok.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat