Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Azt mondtad: együtt fogunk megöregedni
Megosztás: f

Azt mondtad: együtt fogunk megöregedni



  A nap lemosta a csillagokat az ég horizontjáról, miközben lassan felkúszott a kék tenger habjaira. Sugarai álmot leheltek a tüzes fénygolyókra, melyek szikrájukat vesztve hullottak alá, mint szárnyukat vesztett szentjánosbogarak, melyeknek leáldozott az utolsó napjuk. Felhők hadaiban lelték bölcsőjüket, liliomok s hóvirágok habkönnyű csókja volt csupán vigaszuk. Pillájuk ólom nehéznek bizonyult, szemük égköve pedig kifakult az álmok halójának rengetegében. A sugarak keblükre akarták ölelni őket, hogy lelket öntsenek halovány alakjukba, mivel megbánták tettüket, de egyetlen dolgot értek el, felkorbácsolták a szeleket, hogy megringassák az újjászülető csillaggyermekek bölcsőjét...
    Connor tincsei összekuszálódtak a szellő táncában, de ő cseppet sem törődött a virgonc ifjúval, tekintete az egek kékjét mustrálta, ő maga pedig gondolatainak tengerén járt. Kezeiben Sumo póráza pihent, de inkább vezette őt a bernáthegyi, mint ő a kutyát. Bolyongtak a város peremén, mint két elveszett lélek. Míg Connor magát kereste s a válaszokat, Sumo örült volna egy kis árnyéknak is. A barna képtelen volt csodálni a természet ezernyi arcának gyengéd mosolyát, csupán Hank-en járt az esze, aki mintha a napokban egyre rosszabbul festett volna... Tudta, hogy tennie kellene valamit, de képtelen volt bármire is. Még nem értette igazán az embereket, s félt, hogy megbánthatja valamivel, az amúgy is morcos öregembert.
- Szerinted mit kellene tennem? – pillantott a bernáthegyire, aki válaszként csak vakkantott egyet. Az android ajkaira lágy mosoly kúszott, majd leguggolt a kutyához, s megsimogatta. – Te neked könnyű. A szereteted nem kell szavakba öntened– Connor mióta együtt élt Hankkel, kezdte megismerni a férfit, mégis mintha csak egy láthatatlan fal állt volna kettőjük között. S ez a fal nem más volt, mint maga Cole. Cole emléke, mely Connort csak a fiúvá tette... semmi többé. Connor eleinte elfogadta ezt a szerepet, mivel nem volt szüksége többre, de az elmúlt hónapok arra késztették, hogy másképpen nézzen Hankre. Ne az apját lássa benne, hanem egy társat. Akitől többre vágyjon egy öleléstől vagy egy fejsimogatástól. Akinek ujjait éjszakákon tincseibe érezze, csókjai pedig halántékán futkossanak. Akinek karjai ne csak védelmet, hanem menedéket jelentsenek, s a szavai ne csak gyengéd intések legyenek, hanem szerelemmel átitatott melódiák. De akármennyire is vágyott erre, Connor félt megkapni... Hank nem tűnt olyan férfinak, aki viszonozná ezeket az érzéseket. Nem mellesleg ezek az érzések lehet csak hibák a rendszerében, mint az összes többi dolog, amelyekre azt hiszi valós emberré tették. Mégis...
- Elnézést – ütközött neki egy szőke leány kezeiben egy csokor kardvirágot tartva.
- Ugyan – döccentett felé, majd felállt, s a távolba pillantott, ahonnan a leány érkezett. A homlokát ráncolva meredt egy aprócska bódéra az utca sarkán, ahol ezernyi virág pihent kaspókban, vödrökben. A fején villogó kék led sárgává változott. Elindult a virág rengeteg felé. A kis üzlet, mintha csak virágokból állt volna, amerre a szem ellátott, mindent színes szirmok borítottak.
- Segíthetek valamibe, úrfi? – bukkant elő a virágok rengetegéből egy idős hölgy, éppen egy csokrot kötözve. Acélszürke szemeivel végigmérte az androidot, s rámosolygott. – A kedvesének keres valami szépet, igazam van? – Connor nagyokat pislogott, miközben a nőre meredt. Fogalma se volt, miért is tért be az üzletbe. Mintha csak megbabonázták volna.
- Mit... mit ajánlana? – kérdezte, miközben körbepillantott. A nő füle mögé túrt egy ősz tincset, s letette asztalára a virágcsokrot.
- Milyen alkalomból? – tudakolta a virágot válogatva. Connor elgondolkozott. Miért virágot visz? Mit jelent számára ez a virág? Egyáltalán... miért is tért be ide?
- Egy aprócska szerelmi vallomás? – mosolygott rá a nő, mire Connor arcán búzavirágok nyíltak.
- Csak...
- Bár mi emberek is ilyenek lennénk, mint ti Androidok... Azt se tudom, mikor kaptam virágot utoljára a férjemtől –megigazította kék köténykéjét, s feltűrte blúzának az ujját, lenyisszantott pár hófehér rózsát, csokorba fűzte s belebiggyesztett pár vörös szálat is. Connor zavartan elkapta a tekintetét.
- Az embereknek sokat jelentenek a virágok – suttogta Connor. – Manapság mégis műanyag növényekkel aggatják tele a házakat.
- Mert azok örökké szépek... nem hervadnak el, nem mulandóak. Nem emlékeztetik őket arra, hogy egyszer a mi is meghalunk. – Connor nagyot nyelt. Hankra gondolt, aki idő előtt távozni akart... s csak miatta maradt itt.. de meddig?
- Mégis vannak, akik örömüket lelik a növényekben. A fák többsége több száz évig képes élni. Micsoda büszke teremtmények, nincs igazam? – a néni átnyújtotta a csokrot Connornak. – Az Isten azért teremtett minket is, hogy örökké éljünk. Ha ez a földi lét kifakul, ott lesz a menny, ha pedig nem hiszünk ebben... a szeretteink örökké éltetnek minket. Az örökké... bennünk él. Képtelenek vagyunk elengedni... mi buta emberek – csillantak könnyek a hölgy szemeiben. Connor elvette a virágot, kifizette, majd elindult haza... Rohant.. könnyeivel küszködött.
- NEKED meg mi a bajod? – morogta Hank, mikor Connor berontott a házba. Connor a háta mögé rejtette a rózsacsokrot, miközben megállt Hank előtt, aki megint alkoholszagot árasztott magából.
- Megint... ittál? – kérdezte a barna, szemeivel Hank arcát mustrálva.
- Csak egy kicsit – válaszolt Hank, miközben felemelt egy üres whiskys üveget az asztalról, Cole képe mellől. – Kicsit sokáig voltál, és gondoltam...
- Ha nem vettem volna el a revolvert, most az is itt pihenne az asztalon Hank? – morogta Connor.
- Menj a fenébe Connor.. nincs kedvem a gyerekes... – mielőtt még befejezhette volna Connor pofonvágta a rózsacsokorral, mely szétbomlott, s miközben Connor Hank ölébe zuhant a rózsaszirmok esőként körbeölelték őket.
- Nem hiszem el Hank – markolt a férfi pólójába, miközben a könnyeivel küszködött. – Itt vagyok... Itt vagyok melletted... s itt leszek melletted örökké!
- De én nem leszek itt – hajtotta le a fejét... – Egyszer itt hagylak Connor, mint Cole... engem.
- Ha meghalsz... én is lekapcsolok. Nem tudnék nélküled élni! – záporoztak a fiú könnyei, mire Hank szemei elkerekedtek.
- Connor, fiam..,
- Nem vagyok a fiad Hank! – ordította Connor. – Nem vagyok Cole helyettese. Nem vagyok gyerek, nem vagyok csak egy android. Nem vagyok más, csak a társad. Örökké s még tovább... Míg a halál el nem választ... addig csak a tied vagyok, s te az enyém!
- Connor, miről beszélsz? – józanodott ki hirtelen Hank. – Csak.. az enyém? A társam vagy... a fiam..
- Én több akarok lenni, mint a fiad vagy a társad! – Connor szíve felgyorsult, s az arca kikékült. Hank egyszerűen felnevetett...
- Meghibásodtál vagy mi? – beletúrt a fiú tincseibe. – Merül az akku? – Connor lelökte magáról a férfi kezeit, s lassan feltápászkodott.
- Csak vicceltem – sütötte le szemeit. – Csak  jobb kedvre akartam deríteni. – de amint felállhatott volna Hank visszarántotta, s karjai közé zárta a zaklatott androidot.
- Sajnálom Connor – suttogta. – Én annyira sajnálok mindent. – Hank hangja rekedt volt és fáradt, mintha csak sírt volna... Könnyeit mégse látta... Connor a férfi vállába fúrta az arcát, s engedte, hogy könnyei lágyan lekússzanak az álláig.
- Én is szeretlek, Connor – engedte el a fiút, majd homlokát a kisírt szemű fiúénak támasztotta. – Annyira vak vagyok Connor. Bocsáss meg nekem. – Connor magához ölelte Hank-et, majd miután újból elveszett a türkizkék tekintetben, lágy csókot lehelt az évek óta száraz ajkakra.
- Ha nem is örökre, de itt leszek maga mellett, bármi is történjék. – Vált el Hank-től, majd újból forró csókba vonta a hadnagy ajkait.

Tudom, sokan gyűlölik ezt a shippet,s simán kinyírnának miatta, de én próbálta őket is tiszteletben tartani, s hát ez sikerült. >< Köszönöm, hogy elolvastad, remélem tetszett.

( 131 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2018. 08. 02. 22:11  
Köszönöm szépen, hát na kinek a pap, kinek a papné. Én shippelek mindenkit mindenkivel. xd

Yuzuko 2018. 07. 24. 22:04  
Én szeretem ezt a shipet, szerintem mindenhogy működnek, apa-fia kapcsolatban, romantikusan, barátokként, ha utálják egymást… nyitott vagyok mindenre. xd
Tetszett egyébként, a rózsacsokorral pofánvágás nagyon ikonikus. Szívesen olvasnék még tőled ilyeneket.

CreativeRóa 2018. 07. 24. 12:44  
Én alapjáraton nem vagyok oda a yaoi dolgokért, szóval egyetértek :'D *nem tudja mit keres itt*
De igen, az írás nagyon jól megy neked *-*

  - megszűnt felhasználó - 2018. 07. 23. 21:52  
Valaki megért engem, thank god<3
jasemmi.

دُنْيا
 
2018. 07. 23. 20:41  
Eh, én sem... A Hank és Connor párost nagyon nem kéne...
Apa-fia kapcsolatban nagyon cukik, de több? Hát...
De az írással nincs bajom :3
A BuzzFeed szerint Hankre hasonlítok leginkább

  - megszűnt felhasználó - 2018. 07. 23. 20:24  
Még mindig nem értem hogyan lehet őket romantikusan shippelni, de az írás maga nagyon szép lett*-*

(de úgy rlly, fullra canon az apa-fia kapcsolatuk, ott van Gavin, sőt, talán még RK900 is, hogy kötött ki sok fan agyában Connor Hank mellett?
Hank menő karakter, imádom őt, de így... azok a látott ConnorxHank képek után néha ránézni se bírok szegényre xD
Oké, srry, befejeztem)


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat