Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

you don't need hands to touch me
Megosztás: f

you don't need hands to touch me

Első rész első fele

- Axelle, menj a... - Ám mielőtt elküldhettem volna melegebb tájakra, egész egyszerűen a számra csapott.
- Úriember nem beszél csúnyán!
Erről csak annyi volt a véleményem, hogy a nemi szervemet az úriemberségbe. Axelle figyelmen kívül hagyta a nyafogásom, és tovább tépte a hajam. Én elborzadva néztem, ami a tükörben történt, és már teljes mértékben megbántam, hogy belementem ebbe.
- Milyen szép kisfiú leszel, Lukas Betranche - vihogta el magát a lány, majd egy újabb tincsemtől szabadított meg. Már szúrták a nyakam a levágott kisebb szálak, melyek izzadásom miatt odaragadtak. Világossá vált számomra, hogy Axelle Paradisszal nem szabad fogadni. Mert valahogy mindig igaza lesz. Szentül állította, hogy nem vagyok képes három hónapnál több ideig járni valakivel, és az, hogy valóban így lett, egy elég nagy problémával állított szembe: nem tudok szeretni. Viszont nem akarom belátni, hogy apámnak, vagy akár Axelle-nek igaza lenne, mert igazából semmi közük hozzá. Ha én hamar beleunok a nőkbe, akkor hamar beleunok a nőkbe. Nem, nem azt mondom, hogy sohasem lesz feleségem és apámnak sohasem lesznek unokái, de annak a nőnek egy életre le kell nyűgöznie, hogy feleségül vegyem. Egyszerűen nem találom bennük azt a pluszt, amire szükségem van.
Mikor a hajam hossza a katonáékhoz volt hasonlatos, Axelle elégedett kislányos mosollyal tette le az ollót. Ez a nő maga volt a megtestesült ellentét - angyali kinézet és ördögi viselkedés. Néha már annyit szívta a vérem, hogy nem is értem, miért voltam a társaságában. Talán azért, mert ő más volt, mint a többi korunkbeli a mi fajtánkból. Őt nem érdekelte a formaiságok, ha a szülei nem látták, még a pincért is felbuktatta az étteremben, és jót röhögött a következményeken. Együtt kosarazott az utcán játszó kölykökkel, ha a városba jártunk, együtt piált a Rhône partján a csövesekkel, kihozta a cigit a tizenéveseknek. Bármit megtett volna, csak hogy ne az elit egyik finom úrihölgye legyen, hogy kitűnjön a tömegből, hogy a saját valójáért fogadják el, és ne a pénzéért. Utálta, ha egy társaságban kimondják a nevét, akkor mindenkivel ellenségesen viselkedett, viszont az egyetlenek, akik mellett megtagadta az ilyesfajta magatartás minden formáját, az a szülei voltak. Első találkozásunk alkalmával is sikerült tökéletesen félreismernem, de szerencsére hamar lerombolta az általam megalkotott illúzióképet. S talán ezért volt ő más számomra a gazdag emberek között, mert hozzám hasonlított. Olyan volt, aki inkább lett volna csóró, ha élhette volna az életét mindenféle kötöttségek nélkül.
- Tudod, anyámék megöltek volna, ha szégyent hozok rájuk azzal, hogy leborotválom a hajam. De tudtam, hogy erre nem kerül sor, mert még az életben nem volt komoly barátnőd - simogatta meg a buksimat, én pedig végigsimítottam a hajamon - vagy annak helyén. Rettentően néztem ki. Mint akit megfosztottak az egyik testrészétől.
- Azért ennyire nem szörnyű - vette föl velem a szemkontaktust Axelle a tükörben, mikor meglátta a fancsali ábrázatom. - Neked hamar visszanő.
Kihúzta a fiókját, belehelyezte a nagy sárga ollót, majd lágy suhogásba fogott a fiók, amint Axelle betolta. Ütközésnél tompán koppant a fa, de ez a hang szinte még illett is a délutáni zsivajhoz, ami beszűrődött a Croix-Rousse utcáiról. Ugyan még csak egy éve volt, hogy Axelle végül elmenekülhetett a családi birtokról, de ő úgy érezte, mintha mindig is Lyon ezen részén élt volna. Részben azért is választotta az első kerületet, mert nekem is itt volt egy kis lakásom, de nem ezen a környéken. Engem nem vonzottak a fokozatosan emelkedő utcák és a temérdek graffiti. Axelle az ablakhoz sétált, majd becsukta azt. A csend egy pillanatra elhatalmasodott felettünk, míg a lány meg nem törte.
- A hétvégén anya szervezni akar egy estélyt Nora tizenhetedik születésnapjára. De én nem akarok visszamenni.
A tükörből figyeltem a lány mozdulatait. Göndör fürtjei, melyek a háta közepéig értek most is rendezetlenül hulltak az elkeseredett kék szemekbe.
- Nem menekülhetsz el tőlük örökre - válaszoltam kíméletlenül a szemébe nézve, majd hátratettem a könyököm a szék támlájára, és immár valójában Axelle-re néztem.
- Gyere el velem. Nem akarok egyedül menni.
Nem hittem volna, hogy erre fog kérni. Hisz nagyok vagyunk már ahhoz, hogy megbirkózzunk a saját szüleinkkel. De igazából titkon nekem sem volt kedvem hazautazni, mert nem akartam szembenézni apámmal, amiért úgy faképnél hagytam a céget illetően. Ez volt az én legféltettebb titkom, amit még sokszor most sem merek magamnak bevallani: hogy megfutamodtam attól, hogy lássam a csalódást az apám szemében.
- Nem tudom, Axelle...
- Kérlek! Én nem... Én nem akarok megint olyan lenni, mint ők. Már nem vagyok olyan. Még egy estét sem bírok ki, kérlek, Lukas, nem fog menni! - jött oda hozzám nagy hévvel, lerogyva a padlószőnyegre, két kezével pedig a szék támláját kezdte szorongatni. Újfent meglepődtem kirohanásán, úgy tűnt, tényleg felzaklatta a tény, hogy haza kéne utaznia egy év után.
- Axelle, én... - vettem át a szót, de igazából fogalmam sem volt, mit akartam neki mondani. Még sosem láttam könyörögni Axellet.
- Kérlek, könyörgök neked! - Már láttam, ahogy könnyek gyűlnek a szemébe. Vívódtam önmagammal, mert féltem, igen, a *** életbe is, de féltem, hogy megint beszippant majd engem is az az élet, és látnom kell apám őszülő haját, mert biztosan több tíz évek öregedett kinézetileg, hogy otthagytam őt Romainville-ben, abban a nagy házban, egyedül. Illetve majdnem, de a házvezetőnő igazán magának való asszony volt, aki bár jól végezte dolgát, kissé hideg volt a kapcsolatuk.
- Semmi baj, Axelle. Majd megoldom valahogy - böktem ki végül, Axelle pedig elengedte a már kifehéredett ujjaival a szék támláját, majd a sarkára ülve kezdte törölgetni a könnyeit. A helyzet ellenére komikusnak véltem, hogy előbb majdhogynem kopaszra lenyeste a hajam, majd rávett, hogy menjek haza. Az időzítése tökéletes volt. Úgy térhetek vissza, mint egy megkopasztott kakas, és bizonyára az fog látszódni rajtam, hogy megnevelt az élet.

( 93 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2018. 07. 25. 21:29  
Uhhh, nagyon, de nagyon tetszik, várom a folytatást. :3

Lillusi 2018. 07. 25. 10:40  
Folytasd hamar, jó rész volt! :3

Hina-kun 2018. 07. 23. 12:16  
Yeey~~
*SPOILER ALERT is lehetne, de csak nem az*
Első tippem egyébként az volt, hogy Lukas szerelme elveszti a kezeit valamilyen módon (vagy lebénulnak), az is nagyon szomorú lenne ;w;


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat