Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Mermaid ~ 1.rész
Megosztás: f

Mermaid ~ 1.rész

Jarred Wallen sosem rajongott a kisvárosért, ahol születésétől fogva élni kényszerült. Solse a világ egyik legeldugottabb szegletében kapott helyet, pusztán a tenger közelsége és egy könnyű élet reménye tartotta a lelket lakóiban. Időjárását évszaktól függetlenül mindig fekete viharfelhők és gyakori zivatarok jellemezték, a napsütés amolyan mítosznak számított a térségben. Az utcák többnyire kihaltnak bizonyultak, mintha az ember csak egy szellemvárosban járna, amit a lakosok már rég a hátuk mögött hagytak volna. Jarred ugyan nem vágyott a tömegre vagy a pezsgő életre maga körül, viszont nyomasztónak találta az állandó szürkületet, hogy mindentől iszonyatosan távol van. Nem mintha lett volna hova mennie, azonban, mikor a kezébe került egy szürke, silány minőségű lapra nyomtatott újság vagy éppen sikerült elcsípnie egy-egy mondatfoszlányt a történelemóráin, különös volt belegondolni, hogy mennyire elérhetetlen számára pillanatnyilag az összes nagyváros, minden híres esemény, ami a világban zajlik.
Elhagyatottnak érezte magát, mikor a régi, fájdalmasan nyikorgó kerékpárjával hajtott végig a macskaköves utcákon, ezekkel a gondolatokkal a fejében. Olykor ugyan az elméje gonosz játékot űzött vele, a csendben, amit csak a sirályok távoli rikácsolása és a házak verandáján lévő kis szélcsengők törtek meg, sejtelmes alapzajjal szolgálva, elkezdte úgy érezni, még sincs annyira egymaga ezen a világon, valaki minduntalan a nyomában van, árgus szemekkel kíséri végig a mozdulatait. Maga is tudta, mennyire bugyuta gondolat ez, viszont pár pillanat erejéig össze tudott szorulni a szíve, rémülten pillantott körbe, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben van.
Ugyan már napok óta nem volt hajlandó kimozdulni a szobája félhomályából, a redőny résein keresztül, szúrós szemekkel figyelte Solse utcáit. Végtelen gyűlöletet érzett saját maga és a város iránt egyaránt, szeretett volna elsüllyedni szégyenében, ahogy ismét előtörtek belőle az emlékek. A mocskos üveglapon keresztül is ugyanolyan rémisztőnek, visszataszítónak találta a tengert, hiába tudta, hogy biztos távolságban van tőle, már nem eshet bántódása. Igazából magát a vizet alig látta, pusztán a megkopott cseréptetők közt látott pár sötét foltot, de a hatalmas víztömeg puszta gondolata is elrettentette.
Riadtan kapta a tekintetét az ajtó irányába, amikor Eugene bármiféle előzetes jelzés nélkül, egyáltalán nem zavartatva magát rontott be azon. Ugyan bő két fejjel alacsonyabb volt, mint Jarred - aki maga sem dicsekedhetett iszonyatos magassággal -, az utóbbi időben a szokottnál kicsit molettebbé is vált a fiú észrevételei alapján, viszont diktátorokat megszégyenítő határozottsággal tette a dolgát. Kérdés nélkül dobott le egy kosárnyi tiszta ruhát a fiú bevetetlen ágyára, majd a földön heverő könyveket és szennyes pólókat kikerülve lépett az ablakhoz és halk szitokszavak közepette húzta fel a redőnyt.
- Még mindig nem beszéltél vele, igaz? - állt meg csípőre tett kezekkel a szoba közepén, összeszűkült szemekkel vizslatva Jarredet, aki zavarában pusztán a meztelen felsőtestét próbálta takargatni nagynénje elől. - Ugyan már, láttam éppen elég félmeztelen férfit életem során, még egy igazán belefér. - Eugene elnevette magát a sajátos, leginkább valami borzalmas, rekedtes rikácsolásra emlékeztető stílusában, majd orrnyergét két ujja közé véve megrázta a fejét. Most különösen idősnek tűnt, ahogy a karmazsinvörösre festett tincseit egy ruhacsipesz tartotta egy kontyban, így jobb rálátás nyílt mélyen barázdált szív alakú arcára. Jarred igazából nem is tudta hány éves lehet, úgy érezte tapintatlanság lenne nyíltan rákérdezni ilyesmire, viszont magában valahogy úgy becsülte, a nő valahol az ötvenes évei végén járhat.
- Mégis mit mondhatnék neki? - kérdezte Jarred, felhagyva az elkeseredett próbálkozásokkal, hogy takargassa magát. Felkapta az első ruhadarabot a padlóról, ami a keze ügyébe akadt - egy kifejezetten divatjamúlt, sárga flanel inget -, és mit sem törődve a rajta lévő fehér folttal, magára öltötte. - Kösz, hogy megmentetted az életem, viszont jobban örülnék, ha hagytál volna meghalni? - kérdezte sértetten a fiú. Nem szívlelte, hogy a nagynénje minduntalan felemlegeti a közelmúltban történteket, annak ellenére is, mennyire kihangsúlyozta a nemtetszését. 
- Ne legyél idióta, Jarred - a nő élesen fújta ki a levegőt, majd az egyik fűfoltos farmernadrággal, amit az ágy támlájáról vett magához egy jelzés szerű csapást mért az íróasztalánál ülő fiú irányába. Mikor nem kapott választ, hangosan sóhajtva ült le a matrac szélére, majd miközben szemügyre vette a kezében tartott ruhadarabot, vizslatta a rajta lévő elszíneződést, lassan, kimérten kezdett beszélni. - Egy ilyen tettet nem hagyhat szó nélkül az ember, de ha te nem, akkor majd apád…
Jarredben megállt az ütő, ahogy összeszűkült szemekkel vizslatta a nagynénjét, aki pár nappal ezelőtt egy ígéretet tett neki. Egyikük sem akarta, hogy a család feje tudomást szerezzen arról, hogy a fia pár nappal ezelőtt kisírt szemekkel, csurom vizesen, egy másik férfi karjaiban tért haza, hiszen akárhogyan is nézték a történteket, kínosnak, félreérthetőnek bizonyultak. Jarred úgy érezte, éppen eléggé alázta már meg magát az apja előtt, nem akarta, hogy még egy félelméről ki kelljen tálalnia.
- Holnap megkeresem, ígérem - motyogta a fiú, majd megszégyenülve, az orra alatt szitkozódva elhagyta a saját szobáját, hogy egy kis nyugalmat leljen valahol, amíg rá nem szánja magát élete egyik legkellemetlenebb beszélgetésére. Nem akarta ismét felidézni magában a történteket, újra Elliot Myers szemébe nézni azok után, hogy olyan kétségbeesetten, kiszolgáltatottan, a saját könnyeiben fuldokolva látta a vízben.

( 137 megtekintés )

Szólj hozzá:

Esther* 2018. 07. 30. 2:56  
lucyfliver, igyekszem vele ^^

  - megszűnt felhasználó - 2018. 07. 25. 21:25  
Várom a folytatást. :3

Esther* 2018. 07. 23. 2:56  
Yuzuko, köszönöm, ami azt illeti kezdtem elbizonytalanodni a leírásaimban, hogy kijöttem a rutinból és egyre rosszabbak lesznek, szóval ennek sikerült egy kicsit megnyugtatnia ^^
Lillusi, nagyon köszönöm, igyekszem a folytatással. Ami azt illeti nagyon sokáig azt hittem csak férfinév, de nemrég rábukkantam egy oldalra, ahol éppen ellenkezőleg, női névként volt feltüntetve. :'D
Ryuuji, ennek örülök, remélem majd a karakter is elnyeri a tetszésed ^^

  - megszűnt felhasználó - 2018. 07. 22. 20:41  
Viharváros *3*
Elliot Myers nevének pusztán olvasása fangörcsöket ébresztett bennem.

Lillusi 2018. 07. 21. 22:30  
*----* uuuuuu de várom a folytatást! *^* Nagyon nagyon tetszik!

((Egy érdekes tény: Miután megláttam a nagynéni nevét egy pillanatra lefagytam és elgondolkodtam, hogy akkor most az Eugene fiú vagy lány név-e, hiszen én csak fiúnak ismertem :''''D Szóval az internet titokzatos és végtelen erőihez fordultam, és megtudtam, hogy az elmúlt 38 évben 376731 fiú és 726 lány kapta ezt a nevet Amerikában. Érdekes, miket meg nem tud az ember. Bocsi, hogy ezzel a roppantul világmegváltó felfedezésemmel untatlak. De fél tizenegykor, kevés alvás és sok stressz után az agyam valami hihetetlen felfedezőnek képzeli magát. És a tudományosan elért eredményeit meg kell hogy ossza a világgal.))

Yuzuko 2018. 07. 21. 19:00  
Bírom a nagynénit.
Továbbra is tetszik, különösen a leírások, nagyon jól sikerült átadni az elszigetelt kisváros hangulatát. Még véletlenül sem nevezném elkeseredett próbálkozásnak, várom a folytatást.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat