Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Egy egoista feljegyzései - Különkiadás!
Megosztás: f

Egy egoista feljegyzései - Különkiadás!

Kedves naplószerű jegyzettömb!

A top tíz dolog, amit utálok című listámon a nővérem Shelia nevű kopasz űrlényét már csak egy dolog előzi meg, s ez nem más, mint a kirándulás.
Gyönyörű, napsütéses reggelre ébredtünk. Már szinte el is mosolyodtam, miközben bámultam kifelé az emeletes busz ablakán, aztán kegyetlen hirtelenséggel hasított belém a felismerés, hogy ez a nap bizony egyáltalán nem lesz olyan csodálatos, amikor a mellettem ülő Erik elkezdte az előttem ülő Csali haját tépni. A fekete hajú villámokat szóró tekintettel fordult hátra, majd kevert le egy nagyot a szőkének, aki megbántott kiskutya módjára, nyüszögve vett elő egy zacskó vigasztaló rágcsálnivalót.
- Kérdezd meg a többieket is, hogy kérnek-e! - sóhajtottam, miközben végignéztem, ahogy már fulladozik a sok chipstől, amit a szájába erőltetett.
- Kértek? - nyújtotta előre a tasakot, mire Csali rögtön hátrafordult, és könyékig eltűnt benne.
- Gomawo - vigyorgott, majd teletömte a száját a sajtos ropogtatnivalóval.
- Mi bajod? - húzta fel a szemöldökét Szabi, és eme művi mozdulat után kénytelen volt a szemüvegét is feltolni.
- Gomawo, koreaiul annyit tesz, hogy köszönöm - mosolygott Csali, majd lesöpörte a morzsákat a fehér alapon fekete csíkos felsőjéről, majd megigazította a nyakában díszelgő sötét szallagot.
A kirándulásunk helyszíne egy Szent István-kori falut elevenít meg, különböző programokkal, mint például az íjászat, állattartás vagy éppen a halászat.
Leó ijászkodott... lóháton! Hátrafordulva, mint a filmekben. Nagyon jól mutatott a hosszú rasztájával lóháton, Szabi pedig  a kézműves részlegen lófrált, mondjuk ez kicsit sem meglepő. Erik és Csali, na meg jómagam csak ültünk a padon, közben  bámultunk ki a fejünkből.
Egy kis idő után a két fiú is csatlakozott a semmitevésünkhöz, ugyanis egyik program sem kötötte le őket igazán.
Tizenkét hektárnyi terület. Igen, pontosan tizenkét hektárnyi terület állt rendelkezésemre, hogy elkerüljem a bajt, de nem sikerült.
- Hé, mi lenne, ha felfedeznénk kicsit a környéket? - pattant fel hirtelen Csali, miközben ránk kacsintott.
- Én benne vagyok, úgyis tök unalmas már itt ülni - rántotta meg a vállát Leó.
Ezzel a mondattal vette kezdetét a mi kis felfedező utunk, ami talán nem is volt annyira kicsi. Ugyanis, teljesen lemaradtunk az osztályunktól, és még rááadásul el is tévedtünk.
- Szerintem  vissza kellene fordulnunk - javasolta Szabi, aki egyre jobban hozzásimult Leó hátához félelmében, ahogy meglátta a cellákat, amik a fal mentén sorakoztak.
- Ez... ez egy börtön! - kiáltott fel, majd egyik fától a másikig rohangált ijedtében. - Haza akarok menni... most!
Erik hangosan felnevetett, majd örömében még egy piruettet is lejtett a cellák felé menet. Szebb volt, mint néhány profi balerináé.
- Ugyan már, ne rezerlj már be ennyire, Szabika! - vigyorgott a Szöszi, majd odalépett a rácsokhoz. Azonban, bájos kis vigyora rögtön lehervadt az arcáról, amint meglátta a "lakót".
- Fúj, csontváz! - hőkölt hátra.
- Látjátok, én megmondtam, hogy forduljunk vissza! - sipákolt pánikba esve Szabi, mire Csali röhögve lökött rajta egyet és közelebb slattyogott a cellához.
Az arcára elég hamar kiült a morbid a vigyor, ahogy a csontvázat vizslatta.
- Mi lenne, ha bemásznánk a kis haverunkhoz? - vetette fel hirtelen.
- Érdekesen hangzik - nevettem.
- Szóval, megpróbálod te? - kérdezte tőlem, mire én hátráltam pár lépést.
- Passzolok, nem tűnik valami barátságosnak - húztam a számat, mire Csali tekintete végigfutott mindannyiunkon, azonban egyikünk sem mutattott érdeklődést a csontváz iránt.
- Olyan nyápicok vagytok, na várjatok csak, majd én bemegyek! - mondta büszkén, majd megpróbált átmászni két rács között. Legnagyobb döbbenetünkre, a feje még be is fért, azonban hirtelen megtörtént a BAJ. Csali nem mozdult, sem előre, sem hátra.
- Srácok, azt hiszem beszorultam - motyogta halottsápadtan.
Akárhogy húztuk-vontuk, Csali feje nem mozdult. Hárman is próbáltuk egyszerre, mégsem sikerült. Erik persze a földön fetrengve, a hasát fogva nevetett.
- Na mi van, Kínai? - vihogott hangosan. - Az a sok agyad nem fér ki a résen? Ki hitte volna, hogy pont emiatt tesznek a hűvösre!
Végül feladtuk, Csali feje a két rács között maradt. Leültünk a földre, úgy döntöttünk betyárbecsületből nem hagyjuk ott. Talán másfél órán keresztül főttünk már a napon, mire ránk találtak.
Mondanom sem kell, az osztályunk, valamint az egész tanári kar menten odafagyott a börtön elé, ahogy meglátták a cella új lakóját... Csalit.

Sziasztok! <3 Remélem tetszett ez a kis kirándulás, ennek van még egy második része is, ha érdekel titeket, szívesen beküldöm majd.
UI.: A szép hosszú hozzászólásokat még mindig szeretem, szóval ha tetszett, feltétlen írj valamit!
Csókcsók: Redmoiselle

( 166 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2018. 07. 29. 1:13  
Köszönöm szépen. <3

~Ella~ 2018. 07. 26. 22:59  
Előre is sok sikert a terveid megvalósításához
Ha valami jelentős fejlemény lenne a sorozattal kapcsolatban hálával fogadnám, ha értesítenél róla :* <3

  - megszűnt felhasználó - 2018. 07. 19. 16:30  
Lassan szerintem örökbe fogadom a lepontozómat.
Ryuuji: Úgy látom, még mindig Erik a nagy kedvenc. Ez a kis drága a pályafutásom csúcsa, az egyszer biztos.
Gazni: Köszönöm szépen. ^^
~Ella~: Örülnék, ha így lenne, konkrét kiadó még nincs, de határozott tervek már vannak készülőben.

~Ella~ 2018. 07. 19. 12:40  
De hiányzott már a jó öreg EEF❤
Mikor vége lett soroztanak tiszta depis voltam, hogy most mi lesz velem, de szerencsére kedves írónőnkben nem kell csalódnunk

Egyébként már sikerült találni egy kiadót, aki könyvet csináltat ebből a bestsellerből?

gazni
 
2018. 07. 19. 12:18  
Annyira jó, hogy nincsenek rá szavak *-*

  - megszűnt felhasználó - 2018. 07. 18. 22:06  
Imádom Eriket *3*
Földön fetrengve röhögött. Kis husi


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat