Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Fantáziai)

Egy lány és egy kutya története
Megosztás: f

Egy lány és egy kutya története

~×Első rész×~
Május 22-hétfő
Egy szép reggelre ébredtem. Ránéztem az órára, ami 4:12-t mutatott. Visszaaludni már nem tudtam, ezért felkeltem, megvetettem az ágyam, felöltöztem és leültem az asztalomhoz. Felnyitottam a laptopomat, és bekapcsoltam. Míg bekapcsolódott a gép, a keretes képemet néztem, ahol én és Dzsina(a kutyám) voltunk. Sajnos Dzsina már meghalt pedig nem is volt annyira öreg. Hét éves volt. Beteg. Hogy milyen beteg ? Azt pontosan nem tudom. Az orvos nekem nem árulta el. A szüleim pedig azt gondolták, hogy jobb lesz, ha nem mondják el, mert az már úgy sem segít sem rajta, sem pedig rajtam. három év telt el azóta. Azután nem volt egy kutyám sem. Eléggé megviselt Dzsina halála. Nagyon szerettem. Most pedig hogy elköltözünk nagyon fog hiányozni a hely, ahol a drága kiskutyám emlékeit őrzöm. Észre sem vettem, de könnybe lábadt a szemem. Mikor rá gondolok mindig elkönnyezem. Hagytam, hogy legördüljön a könnycsepp, hisz amit a kutyusom iránt éreztem, az már több volt mint szeretet. Na de elég, mert mindjárt már zokogni fogok, amit nem szeretnék.
Mesélek egy kicsit a családomról.
Van egy bátyám akit Illés Péternek hívnak, tizenkilenc éves. Barna haj, szinte fekete szemek, és dús ajkak. Ez lenne az én igazán jóképű tesóm.
Édesanyámat Illés Hajnalkának hívják. harmincöt éves.
Barna haj, barna szemek, nem nagy alkat. Igazából kis növésű.
Édesapámat Illés Csabának hívják. Ő harminchét éves.
Szőke haj, zöld szem. Na Ő, Ő igen. Nagy ember. De igazából vaj szíve van. Nagyon szeretem őket.
A gépemet csak azért kapcsoltam be, mert készítettem egy búcsú videót az osztályomnak, és meg akarom nekik mutatni. Rátettem a pendrive-omra, és felálltam az asztaltól. Betettem a táskámba.Ezután lefeküdtem az ágyamra és behunytam a szemem. Sok mindenen gondolkodtam.

Izgulok az utazástól, a sok újtól, az idegenektől. Nem tudom, hogy mi fog ott rám várni, és ettől félek. Ilyennek még nem voltam kitéve, ezért nem tudom hová tenni ezt. Nem akarok elmenni... Május 25-én lesz a ballagás, 26-án a szülő értekezlet és ezzel együtt a bizonyítvány kiosztás. Úgy döntöttem, hogy ma elmondom az osztálynak, hogy elköltözünk. Nem fognak örülni. Főleg Fanni, Ő a legjobb barátnőm. Óvoda óta ismerjük egymást. Nagyon szeretem. Velem volt jóban rosszban. Mindig számíthattam rá, ahogyan Ő is rám. Nem tudom, hogy mit fog szólni. Hiányozni fognak. Ja, és ott van Bence és Szilárd. Őket is nagyon szeretem. A fiúk is ott voltak velem jóban rosszban. Elszakíthatatlan kötelék volt köztünk. Hogy fogom itt hagyni őket ? Mi lesz velem nélkülük ? És ami fontosabb, mi lesz velük ?
A gondolatmenetemnek három kopogás vetett véget.
-Szia, fent vagy már ?-kérdezte lágy hangon a bátyám.
-Szia. Igen, már négy órától fent vagyok.
-Miért keltél fel olyan korán ?
-Felriadtam valamire, és utána már nem tudtam visszaaludni.
-Értem.-mondta, és óvatosan leült az ágyamra, utána pedig megölelt.-Tudom, hogy ez most nehéz neked, mert itt kell hagynod mindenkit, és elköltözni egy teljesen idegen helyre, de ott sem lesz nagyon rossz. Találsz majd új barátokat, új bandát, és boldog leszel ott is... Velük,Velünk.
-Köszönöm-mondtam, és adtam egy puszit az arcára, utána pedig hosszan megöleltem. Ölelés közben elgördült egy könnycsepp az arcomon. Hagytam, hogy legördüljön, és a bátyám hátára essen. Utána felállt és mielőtt kiment volna, rám mosolygott és ezt mondta: -Kitartás !
-Köszönöm Bátyuskám. Szeretlek !
-Én is téged Betti !
Kiment a tesóm, én pedig felkeltem és lementem reggelit készíteni a családnak.
Palacsintát sütöttem. Van finom csokis máz itthon, tehát csokis palacsinta lesz a reggeli.
Amikor elkészültem vele, rátettem egy tálcára, és felvittem anyáéknak és a tesómnak is.
-Ohh drága gyermekem! Nem kellett volna, de azért nagyon szépen köszönjük! Igazán drága gyermek vagy! Szeretlek kicsim.
-Én is szeretlek anya. Na de most már megyek készülődni, mert mindjárt suli.
-Rendben drágám. Menjél csak nyugodtan.
Bementem a szobámba, átöltöztem, megnéztem, hogy minden könyvet betettem-e a táskámba, felkaptam a hátamra, és kimentem a szobából... Iskolába menet összetalálkoztam Fannival és Ágival . Együtt mentünk tovább. Mindketten örültek, hogy hamarosan vége a sulinak, és jön egy szép hosszú nyár. Csak egy a gond. Én már nem leszek itt. Nem várom, hogy el keljen nekik mondani, de a bátyám szerint minél hamarabb annál jobb... Beértünk a suliba. Mindenki olyan örömmel járkált a suli falai közt, én meg elsavanyodva mentem a szekrényemhez. Nem tudtam, hogy hogy mondjam el neki, hogy elköltözünk.
-Szia Besz! Hogy vagy?
-Szia Eszter! Köszönöm kérdésed,jól. És te hogy vagy?
-Én is jól, főleg, hogy tudom már csak ez az egy hét, és vár ránk, egy csodálatos szép nyár!
Én csak elmosolyodtam és nem mondtam semmit. Elég rosszul esett, hogy eddig titkoltam a barátaim előtt.
-Nem is mondasz semmit? Te nem örülsz, hogy hamarosan vége a börtönnek?
-De, de. Csak...-ki kell valamit találnom,-elgondolkodtam.
-Aha, Mi van veled Besz? Mi a baj? Nem ismerek rád. A múlt hónapban még olyan lelkes voltál, hogy hamarosan itt a nyár, most meg. Valami baj van?
-Mii? Nem. Dehogy, csak fáradt vagyok. Tudod az éjjel nem aludtam valami sokat, a sok kutya ugatástól. Tudod, hogy megy ez...
-Ja, tudom. Nálunk is folyton ez megy. Vegyél magadnak füldugót.
-Aha, Ok. Meglesz. Köszi-mondtam, bezártam a szekrényemet, és se szó se beszéd ott hagytam Esztert. Megláttam Bencét. Gondoltam odamegyek hozzá, köszöntöm, és kezdeményezek vele egy kis beszédet.
-Szia Bence! Hogy vagy?
-Aszta, de csinos itt valaki! Szia Betti! Én prímául, és te Szépségem?
-Én is jól vagyok. Örülök, hogy látlak.
-Én is nagyon örülök. Nem láttad valahol Szilárdot?
-Szilárdot? Még nincs itt? Nem, nem láttam. Elég furcsa. Mindig az elsők közt van itt, hogy lehet az, hogy még nincs itt?
-Én is ezen filózok már egy ideje.
-Figyuzz csak. Mért nem voltál tegnap suliban?
-Családi gondok akadtak nálunk. Szóltam az osztályfőnökünknek, hogy nem tudok bemenni, majd csak holnap.
-Á, értem. Remélem, már megoldódott.
-Igen. Minden rendben van már.
-Akkor jó. Örülök. Nézd Csak. Ott van Szilárd.
-Aha, menjünk oda hozzá !
-Ok.
Odamentünk hozzá, hagytuk, hogy befejezze a beszédét Orsival, és utána pedig elkezdtünk beszélgetni csengőig.
-Szia Szilárd!
-Szia haver!
-Sziasztok! Hogy vagytok? Remélem minden rendben-célzott Bencére
-Jól vagyunk, és igen, minden rendben. Te hogy vagy?-kérdezte Bence.
-Én is jól vagyok.
-Mikor érkeztél meg?-kérdeztem.
-Nem olyan régen. Tudjátok, ma egy picit elaludtam, elfelejtettem bekapcsolni a vekkert.
-Ez az zsenikém-mondtam vicces hangnemben.
Bence ránézett az órájára, ami azt mutatta, hogy négy percünk van bemenni a biosz terembe. Eléggé siettünk, mert mi a földszinten voltunk, a terem ahová mennünk kellett, pedig a második emeleten van... Beértünk, köszöntünk az ott lévőknek, és elfoglaltuk a helyünket. Az osztályteremben két személyes padok vannak, ezért én Fannival ültem. Mire kipakoltunk előcsengő volt, ami azt jelenti, hogy két perc volt hátra az igazi csengőig. Addig a tanárnak is be kellett érnie az osztályba.

45 perccel később...
-Végre, hogy vége van ennek az unalmas órának.-mondta Fanni.
Én és a fiúk csak elhallgattuk, amit Fanni mond, mert mi szeretjük ezt az órát.
Leültünk a szokásos helyünkre, és beszélgettünk. Valahogy szóba jött, hogy mit fogunk négyen csinálni nyáron. Amíg ők ezen töprengtek, én elgondolkodtam, hogy mikor is mondjam el nekik a hírt. Nagyszünetben kéne előhozakodnom vele mielőtt mindenki lerohanna enni.
-Betti, nincs valami finom kajád?-kérdezte Bence.
-Csak a szokásos vajas kenyér felvágottal és hozzá egy alma.
-Az almát én kérem.-szólt bele a beszélgetésbe Fanni.
-Na jó, felezzétek meg, nekem úgysem kell.
-Van vonalzód?-kérdezte Bence.
-Van hát, kettő is.-mondtam nevetve.
-Nos ideje menni befele, mert mindjárt előcsengő. Majd másik szüneten megeszitek Betti kajáját.-mondta Szilárd.

...NAGY SZÜNET...
-Hahó. Figyeljetek csak! Még ne menjetek ki. Tanár úr, kérem. Mondani valóm van.
-Ó, igen? Rendben. Nyugodtan mond. Osztály, üljetek le még egy percre! Bettinek mondani valója van-mondta az osztályfőnököm.
-Köszönöm! Tehát, csak azt szeretném közölni veletek, hogy...hogy elköltözünk.
-Miii?
-Tessék?
-Hogyan?
-Nem, ez nem igaz.
-Neee, ezt ne.-mondták szinte egyszerre azok, akik kedvelnek. Ránéztem Bencére, aki szintén szomorú és csalódott volt. Utána Szilárdra is ránéztem, aki könnyeivel küszködött. Rám nézett, és kiviharzott a teremből.
-Nagyon sajnáljuk Betti. Kár, hogy itt hagysz minket. Nélküled nem olyan lesz már az osztály, mint régen.-mondta az osztályfőnököm.
-Hát igen. Én is nagyon sajnálom. Ha megengedi, most Szilárd után mennék.
-Persze, menj csak.
-Köszönöm!
Szétnéztem az osztályban, mindenki leült. Hirtelen senki sem volt éhes. Szomorúak voltak. Sajnáltam, de ki kellett mennem. Gyorsan kimentem, tudtam, hogy hol van Szilárd, ezért gyorsan odamentem, és leültem mellé...
-Miért? Mért nem szóltál előbb?
-Mert nem tudtam, hogy hogy mondjam el.
-Értem.
-Figyelj, nem én akarok elmenni.
-Én megértem, de nem akarom, hogy elmenj, mert nagyon megszerettelek. És nem tudom, hogy mi lesz velem nélküled.
-Ezen töprengtem én is a múlt nap.
Ránéztem Szilárdra, aki épp felállt, és karom után nyúlt. Felállított, utána pedig jó szorosan megölelt. Nagyon jól esett. Mikor elengedett, láttam, hogy könnyben van a szeme.
-Sajnálom Szilárd.
-Én is.-mondta és legördült egy könnycsepp az arcáról.

( 67 megtekintés )

Szólj hozzá:

Drazsi 2018. 07. 14. 22:36  
Csak annyi hogy... Nem merek belekezdeni olyan hosszú ._.
De amugy szerintek nem vészes

  - megszűnt felhasználó - 2018. 07. 13. 18:55  
Számokat még mindig betűvel, vagyis 4:12 helyett írhattad volna, hogy negyed öt.
Szükségtelen lépés volt így bemutatnod a családját, sokkal igényesebb, ha a karaktereket a történet folyamán ismerjük meg, nem pedig egy leírás alapján. Elrejthetted volna a leírt információkat a részek alatt bárhol, bármikor.
Az őt nem kell nagy kezdőbetűvel írnod.
Május 25.-én, 26.-án helyesen
Kicsit zavaró, hogy sok helyen használsz tőmondatokat. Néha-néha rendben van, de ha egy bekezdésben egymás után vagy öt áll, az elég bosszantó. Engem például kizökkent az olvasásból is, megtöri a gördülékenységet.
Helytelenül használod a vesszőket. Ebben tudok segíteni, írj nyugodtan, ha szeretnéd : ) De azt már most is leírom, hogy megszólítások elé MINDIG kell vesszőt tenni. Rendben, drágám. Szia, Bence. Én is téged, Betti.
A párbeszédek sok helyen furcsák, az emberek a valóságban nem így beszélnek, főleg nem a tinédzserek. Mikor az anyja azt mondja, drága gyermekem meg ilyenek, azt megértem, de egy tinédzser biztos nem mondja azt, hogy "köszönöm kérdésed, jól" meg ilyesmi : D
Nem beszédet kezdeményezni, hanem beszélgetést.
És a tinédzserek olyan szavakat sem használnak, mint hogy prímául. Lehet, hogy azért írsz így, mert választékosan szeretnél fogalmazni, de túl sok, nem hiteles és fura.
Ok helyett inkább oké.

Ne használj olyasmiket, minthogy negyvenöt perc múlva, nagy szünetben, és a többi, mert igénytelen hatást keltenek. Ezeket meg is írhattad volna leírásban. Például "háromnegyed órán keresztül szenvedtünk biológián, mire megszólalt a megváltást hozó csengő. Akkor aztán mindenki egyszerre kezdett szedelődzködni, hogy mielőbb elhagyhassák a termet" Vagy bármi hasonló.
Mondanivalóm egybeírandó.
Ahelyett, hogy olyasmiket írsz, mint "neee, miii" és társai, a meglepettségüket, csalódottságukat és szomorúságukat érzékeltesd leírásokkal. Például:
- Mi? - törte meg a csendet XY sokkolt hangja, mire szinte mindenki egyszerre kezdett beszélni.

A végére egész érdekes lett, izgultam Szilárd miatt, úgy tűnik nekem, nagyon szereti Bettit. Talán nem csak barátként :3 Viszont ahhoz, hogy úgy igazán élvezhető sztori legyen ebből, ki kell javítanod a hibáidat, hogy a "tálalás" is jó legyen :3 hajrá, én szurkolok

I - Love - You
 
2018. 07. 13. 12:54  
-Én is.-mondta és legördült egy könnycsepp az arcáról. „ - így írtad a mondatokat te. Ebbe nagyon sok hiba van, amit sürgősen ki kell javítanod!
Párbeszédeknél, a kötőjel ( - ) után és előtt szóköz, és valahova nem kell pont... Mindjárt érteni fogod, leírom, hogy hogyan lenne helyes a mondat.
- Én is - mondta és legördült egy könnycsepp az arcáról.
Tehát, nem kell az Én is után pont, ha utána még hozzáraksz leírást! De a felkiáltójelre, és a kérdőjelre ez nem érvényes!
hogy „ szó elé mindig rakj vesszőt!
Sok helyen rosszul fogalmazol, valamint túl sok helyről hiányzik még vessző! Váltakozol jelen, és múlt idő között. Több leírást is rakj a történetedbe!
A többit pedig már az előttem író leírta ;)
Nem olyan rossz ez, de van mit javítani. Gyakorolj sokat, és én azt ajánlom, hogy folytasd a sorozatot! Ha megfogadod a tanácsokat, ügyes leszel, fejlődni fogsz. ;)

Lillusi 2018. 07. 13. 0:59  
Érdekesen indul, nagyon sok lehetőség van ebben az elköltözés témában, és remélem, kreatívan kihasználod majd!
Igazából a legtöbb hibát figyelmetlenség miatt vétetted, szóval, ha többször átolvasod az írásod, biztosan felfedezed őket.
A szóközöket sokszor elfelejtetted, vagy hibásan tetted oda. Például: “Dzsina(a kutyám) „ a zárójel előtt kell egy kis szünet, mert egybe folyik. De például a “Hogy milyen beteg ? „ mondatod befejezésénél a kérdőjel előtt nem kell szóköz.

Olvasd át többször, és szerintem rendben lesz minden vele! ^^


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat