Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

12:00 - 28.rész
Megosztás: f

12:00 - 28.rész

Amikor Geoff hazaérve leparkolta az általa csak "nagyikocsiként" emlegetett piros autót, fáradtaan realizáltam,hogy ideje lesz kikászálódnom a kényelmes anyósülésből. A hazaút elég volt ahhoz, hogy egy kicsivel jobban érezzem magam,és a verekedés testi traumái egy fokkal elhalványodjanak.
Ennek ellenére még így is összeszorított fogakkal szálltam ki,és intettem a segítségemre siető Geoffnak, hogy be tudok menni a házba egyedül is. Ő habár kérésemnek engedelmeskedve,de két lépéssel mindig szorosan mögöttem haladva lépkedett a ház bejáratához vezető lépcsőkön, készen állva arra ha netán hátraesnék, azon nyomban közbe tudjon avatkozni.
Némán felküzdöttem magam,és az előtérben cipőinket lerúgva, besétáltunk a konyhába. A házat teljes sötétségben,és némaságban találtuk. Sehol semmi széthányt ruha,vagy életjel, mintha a lányok nem is tartózkodtak volna a házban távollétünk alatt. Geoff felkapcsolta a konyha,és az előtéri villanyokat,majd így szólt
- Összeszedek pár cuccot, az útra,és megkeresem Stellát. - levetette vállprémes dzsekijét,és az asztalra dobta - Te nézd meg, hogy van Iren,és szólj ha segítségre van szükséged! - mondta és szája sarkában apró mosoly ült ki. Először nem tudtam mire véljem,azt hittem Geoff ugyanis Irene egészségügyi állapotával kapcsolatban ajánlotta fel segítségét. De nem igazán tudtam kivenni tekintetéből, hogy mire céloz.
Lassan bicegve elindultam a lépcső felé,de Geoff ismét megakasztott ebben a folyamatban
- Fel tudsz menni egyedül? - nézett rám, mint apa a mászóka tetején ugrándozó fiára
- Igen. Megoldom! - intéztem el ennyivel,és egyértelművé tettem számára, hogy ne kezeljen úgy mint egy kisgyereket
Amikor aztán elindultam,ő pedig szintén így tett, csak éppen a másik irányba, hogy összepakoljon, már nem éreztem magamban az előző magabiztosságot. Amikor ugyanis automatikusan a korlát felé nyúltam, a csuklóm úgy szisszent fel mint vipera zsákmányára. Persze majd elfelejtettem. A jobb kezem most használhatatlan.
Balommal ismét a korlátba markolva indultam meg kínkeservesen, miközben minden egyes mozdulattal ínak,ízületek, csontok,és izomrostok százai vadabbul,és erőszakosabban tiltakoztak mint a francia nők a szüfrazsett idején. Amikor mégis felértem megkönnyebbüléssel vegyes elégedettség töltött el. Úgy egy másodpercig. Ugyanis, ahogy felértem szinte szembetaláltam magam Geoff szobájának ajtajával, amiben most Irene lábadozott. Azóta nem gondoltam arra mit fogok neki mondani, amióta elindultam a kocsmába. Most viszont itt álltam,és nem tudtam bekopogni. Hiába emeltem ujjaimat a faajtóhoz egyszerűen nem engedelmeskedtek. Az is lehet, hogy alszik már. Nem kellene megzavarnom,így éjnek évadján. Amikor azonban már épp fognám magam,és arrébb sétálnék,hirtelen egy fekete hajzuhataggal találom szembe magam.
Irene kinyitotta az ajtót,és amögül néz rám most kérdőn. Egy lábon egyensúlyozik, ezért annyira kapaszkodik a kilincsbe, hogy ujjai,de még mintha a körmei is elfehéredtek volna a fém szorításától.
- Daniel! - sötét szemei először örömmel vetülnek rám,majd egy pillanattal később már aggodalmasan vizsgálnak - Veled meg mi történt? Szörnyen nézel ki!
A sötétlila foltok amik a szemem alatt éktelenkedtek,és a felrepedt szám valóban nem lehetett épp a legimponálóbb látvány.
- Ez egy elég hosszú történet...
- Mondtam Geoffnak,hogy valami őrültséget fogsz csinálni! Úgy látszik jó megérzés volt. - mondta meg sem várva, hogy elmeséljem hosszú történetem részleteit - Mindent tudni akarok! - mondta őszinte kíváncsisággal,majd mint akinek hirtelen eszébe jutott valami folytatta
- De most...kérhetnék tőled egy szívességet?
Nem is válaszoltam,csak egy biccentéssel jeleztem, hogy "akármit". Ő egy fájdalmas,és szomorú grimaszt elfolytva nézett le a bekötött törött lábára. - Felkeltem,mert már nem bírtam tovább feküdni,és le akartam fürüdni,de nehezebb ez a járás dolog még mint gondoltam. Esetleg be tudnál segíteni a fürdőszobába?
- Persze! Gyere - mondtam,és az ép bal kezemmel átkarolva a derekát, haladni kezdtünk.
Most még az előző lépcsőzésnél is sokkal nagyobb fájdalom ereszkedett rám,hisz Irene súlya, ami habár csekély volt, így is hozzáadódott a sajátomhoz. Ettől függetlenül hangtalanul viseltem el,amíg Irene véletlenül hozzá nem ért a jobb csuklómhoz,mire én fájdalmasan szisszentem fel.
- Bocsánat! - mentegetőzőtt rögtön Irene,és hiába győzködtem,hogy semmi baj nem történt, ezután nagyon vigyázott,nehogy véletlenül kárt okozzon bennem. Egy pillanatra belegondoltam, abba hogy nézhetünk ki távolról most,egy idegen szemével. Ahogy két fiatal egymást támogatva nyugdíjasokat megszégyenítő sebességgel vonszolja magát méterről-méterre,és szinte nevetni lett volna kedvem saját sanyarúságomtól. Láttam Irenen, hogy mennyire fáj neki,hogy mások segítségére kell szorulnia a legegyszerűbb, leghétköznapibb tevékenységekben is, látszott mennyire küzd ezzel magában, de úgy döntöttem nem teszem ezt az észrevételemet szóvá.
Csak miután végre elszenvedtük magunkat a fürdőszobáig,és miután Irene magára csukta az ajtót, akkor jöttem rá, hogy nem tudok mit kezdeni magammal.
Eszembe jutott, hogy összepakolhatnék pár cuccot az úthoz,amit Geoffal készültünk megtenni,de pár ruhadarabon kívül semmilyen cuccom nem volt. Jó meg persze a fegyveremen kívül...
Esetleg ha megnézném...hátha találnék valamit, a régi szobámban. A régi szobám azonban a Vena-val közös szobánk volt,ami innen Geoff szobája mellől ugyan alig volt pár lépésre,nekem mégis úgy tűnt, mintha egy egész univerzum rekedt volna a két tér közé.
Először eszem ágában nem volt bemenni,ám ahogy egyre inkább néztem az ajtót, lassan közelebb merészkedtem.

( 23 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kenly 2018. 07. 13. 23:59  
Teljes mértékben igazad van,ezentúl igyekszem majd jobban odafigyelni És nagyon köszönöm

Dzuriska 2018. 07. 13. 19:42  
Volt benne pár mondat, ahova szerintem nem kellett volna vesszőt tenned, pl:
,,Esetleg ha megnézném...hátha találnék valamit, a régi szobámban."  vagy:
,,-Összeszedek pár cuccot, az útra,és megkeresem Stellát."
A párbeszédekben vettem észre még hibákat, de ezeken a kis hibákon kívül amúgy jó lett.: )


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat