Újság >> Művészet

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Szivárvány színei
Megosztás: f

Szivárvány színei

Mindig azt mondogattad, az élet színes.
Most lefestem neked az összes színt,
Miközben a valósággal hígítva lesz vizes,
S a vászonra vetek minden elfolyt kínt.
Elsárgult minden egyes megfakult fénykép,
Elsárgult a mosolyod az emlékemben,
Bezöldült minden elcsúszott életkép,
És elcsúszott vele egy kicsit az életkedvem.
Kék az ég a fejünk felett, talán ez az egyetlen,
Ami nem változott meg, mióta elváltunk.
A vörös naplemente őszintén kegyetlen,
Mert emlékeztet arra, amikor még itt álltunk.
Akkor még nem volt lila szenvedélyem,
Akkor még komolynak tűnt minden szó.
Most láttalak a hírekben, Szürkeségem,
Volt egy borotvapenge, s volt egy vértó.
Minden fekete. Az édes*** ruhája,
A kihűlt, csukott szemed alatt a bőr.
Minden szín keveredik, s epekedve várja,
Hogy felfesse a vászonra egy kiélezett tőr.

Mostantól minden egyre csak sötétedik,
S én az összes pénzem festékre költöm.
Miközben a kevert folt magától felfeslik,
A szivárvány minden színét magamra öltöm.

( 87 megtekintés )

Szólj hozzá:

دُنْيا
 
2018. 07. 11. 10:34  
Kedves Lajos, ez nem vers.

NewtFan 2018. 06. 18. 21:44  
Köszönöm a kritikát. A *** anyukád lett volna -uk nélkül.

gazni
 
2018. 06. 16. 14:15  
"Mert emlékeztet arra, amikor még itt álltunk."
Én ebben a sorban az amikor helyett inkább mikor-t írtam volna.
Az a baj, hogy nem tudom, mi akar lenni a *** helyén és ez rettentően zavar. Ilyenkor kifejezetten utálom a CN cenzúrát.
Egyébként szép vers, bár volt egy-két sor, amit újraolvastam, mert elsőre nem éreztem túlzottan a rímet, de most már megvan hogyan stimmel.^^


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat