Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Kitaszított lelkek
Megosztás: f

Kitaszított lelkek

     Mindenkinek van egy családja, amely körbeveszi. A szomorú pillanatok nem is tűnnek oly szörnyűnek, ha van kivel átvészelned a nehéz napokat. A lényeg csupán annyi, hogy legyen, aki segít végigjárni, vagy legalább elkezdeni a neked szánt utat. Követ téged, idegesít az aggodalmaskodásával, de mégis ott van veled, hogy amikor úgy érzed, szükséged van rá, akkor melletted lehessen. Én így képzelek el egy szerető, gondoskodó családot. Sajnos nekem még sem adatott meg mindez. Van aki már megszokta ezt, és olyan is, aki csak vágyik rá. Mindenkinek van valami, amit szeretne, és közben észre sem veszi, hogy már mindent megkapott, ami igazán fontos. Díszes nyakörv, avagy csini ruhácska? Ugyan már! Ezek mind nem érnek semmit, csak pillanatnyi fellángolások, ilyesmire senkinek sincs szüksége. A szeretet az, ami fontos.....mindennél fontosabb. Akit elkényeztetnek, az nem tisztel semmit és senkit, csak saját magával törődik. Látok néha ilyeneket, csak nem macska képében. Mindent megtennék azért, hogy szabad legyek, mint a madár. Repkednék a bolyhos felhők között, és mikor lentebb ereszkednék, egy kis ajándékot hagynék a járókelők nyakába. Ez lenne az igazi élet! Semmi szabály, és felelősség, csak idegesítés. Az már az emberek baja, ha nem szeretnének! Szeretném viggyakapni az ártatlan kölyökkoromat, amikor még semmit sem értettem. Azok voltam ám a szép idők! Kivéve egy nap....amikor minden megváltozott.
- Mama! - nyüszögte a húgom könnyektől csillogó szemekkel. Fázom!
Anya nagyon elkeseredett volt. A sikátor nem a legmegfelelőbb hely a kiscicáknak. Nincs élelem, nincs víz. Ha így folytatódik, hamarosan mind éhenhalunk. Nem is kezdődött még el az életem igazán, és máris vége lenne? Nem! A szeretet összetart mindnyájunkat! A tél zord, hideg, és rendkívül rémisztő. Hiába bélelt ki nekünk egy dobozt édesanyánk a tető alatt, nekünk mégsem volt elég meleg. Egymás bundájához dörgölöztünk, ami mégjobban összetartott minket. Nap mint nap megmentjük egymás életét, viszont a tesóim még így sem túl kedvesek. Aranymancs folyton csak bunkózik, Akác pedig egyfolytában hisztizik. Nem is értem, miért. Igaz, hogy rossz az életünk, de más mégsem rinyál, csak ő. Unom már a folytonos önsajnálatát. Már a kezdetektől fogva nem kedvelnek engem, főleg a bátyám. Szerintük anya túl sok időt fordít arra, hogy nevet adjon nekem, pedig csak nem tudja, mi illik hozzám igazán.
- Cicukám, felébredtél? - kérdezte frülig érő mosollyal a mama. Szeretem amikor ilyen boldog arcot vág. Mindig fel tud dobni, amikor szomorú vagyok, de most még így sincs kedvem hozzá. Nem szeretem ezt a folytonos bizonytalanságot.
- Már rég. Amúgy mikor kapok már nevet? - kérdeztem egyre türelmetlenebbül. Nem kaptam választ. Még mindig nem tudja. Az arcán bizonytalanság jelent meg, de a mosoly még így sem tűnt el. Nem szeretem én ezt! Ugyanis, ha nem hallja anya, titokban lúzernak hívnak. Szerintük ez illik hozzám a legjobban. Nem tudom, hogy mit csináljak. Néha sírni lenne kedvem a folytonos piszkálódások miatt, de nem akarok én lenni a leggyengébb láncszem. Azt a posztot már Akác foglalta el, ő könnyezik meg apró dolgokon is. Akácnak olyan szép, szürke bundája van, Aranymancsnak pedig, gyönyörű, vörös. Nagyon kítűnik a szürkeségből. Én olyan lettem, mint a mama. Sima, foltos, és teljesen átlagos.
- Ébresztő, lúzer! - bökött meg a legkedvesebb testvérem.
- Hozzám beszélsz? - kérdeztem vissza, és erősen égszínkék szemébe néztem.
- Van még más, akit így hívnak?
- Nem hagynál békén?  Szerinted egy fiú testvérnek, aki ráadásul idősebb is, így kell viselkednie? Még véletlenül se mutass példát a viselkedéseddel!
- Rinyagép. - köhögte, alig kivehető hangon.
Nem törődtem vele egy darabig, majd valami, amit mondott mégis kissé felkeltette az érdeklődésemet.
- Anya elment élelmet hozni!
- Na és? Akkor meg mi van? - kérdeztem egyre mérgesebben.
- Fogadjunk, hogy nem mersz kimenni a sikátorból, és zajt csapni!
- Szórakozz inkább az egerekkel, ne velem! - ráztam meg a fejem, ezzel jeleztem elmúló érdeklődésemet.
- Betojtál, mi? - nevette el magát.
- Én?
- Látsz itt valahol más szánalmas "anyuci pici fiát,,?
- Én nem keresem a bajt. Jobban tennéd, ha te is így cselekednél. A mama megtiltotta, tehát veszélyes. - világosítottam fel ostoba testvéremet.
- Mi bajod eshet? Semmi! - próbált megnyugtatni, de ekkor megjelent valaki.
- Már megint valami butaságba próbálod belerángatni? - jelent meg Akác. Ő képes tiszta fejjel gondolkodni. Nem bánt meg annyiszor, mint a bátyám. Segíteni segít, de többet árt.
- Csöndesedj már el! Neked ehhez semmi közöd!
- Nincs értelme kockáztatni!
- Tényleg! Nekem ebből mi hasznom származik? - néztem rá válaszra várva, majd kinyögött valamit:
- Ha megteszed, nem hívunk többet lúzernek! Kapsz egy kis elismerést továbbá bátorságod miatt. - ajánlotta.
- Mi a garancia arra, hogy nem hazudsz?
- A szavamat adom! Bízz bennem, kérlek! - őszinte tekintettel nézett rám, amitől máris megnyugodtam. Pici karmaimat belemélyesztettem a doboz falába, hogy fel tudjam húzni magam. Minél jobban igyekezdem, annál inkább éreztem, hogy bizony nem tudok iszabadulni. Már majdnem feladtam, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki megfog.
- Azért ennyit segíthetek. - mondta Aranymancs, és megemelt.
Belekapaszkodtam a doboz tetejébe, és egy pillanat alatt átestem a másik oldalra. Ilyen szemszögből még sosem láttam a világot, ugyanis anyukánk sose enged ki minket. Nem mondta, mi az oka. Rövid lábaim megkezdték a lassú lépteket. A talaj hideg volt, az idő úgyszintén. Próbáltam bátor maradni, de ez nem lehetséges, ha még egy egértől is ijedezek. Jókora, szürke pédány. Pont beleolvad a háttérbe. Olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne engem. Jó alaposan körülnéztem. Csak egy valamin akadt meg a tekintetem. Egy árnyék, amely nagyobb nálam. A szél fújt. A lábam a földbe gyökerezett. Engem bámult!

( 134 megtekintés )

Szólj hozzá:

birosroni 2018. 06. 20. 14:09  
Most írtam meg, de nem tudom mikorra kerül be

I - Love - You
 
2018. 06. 20. 13:26  
Mikor lesz folytatás?

birosroni 2018. 06. 19. 7:35  
Köszönöm!
Ugyanaz lesz a történet, csak jobban leírom a történéseket.

Drazsi 2018. 06. 18. 23:44  
De én nagyon szerettem az eddigit is :C

birosroni 2018. 06. 18. 16:22  
Majd nemsoká megoldom valahogy hogy legyen magyar nyelvű az egész, mert így folyton aláhúzza a szavakat, és nehéz látni a hibákat, főleg, hogy gyorsan írok.
És köszönöm

I - Love - You
 
2018. 06. 17. 18:10  
Van benne egy csomó elgépelés, ezért azt javaslom, hogy beküldés előtt még olvasd át a történetedet egyszer-kétszer! Így meglátod, hogy milyen hibákat vétettél.
Ne rakj pontot a hozzászólás után! Ha kijelentő mondatot mond valamelyik szereplő, akkor nem kell pont! Írok egy példát: “- Rinyagép. - köhögte, alig kivehető hangon.
A “Rinyagép „ után nem kell rakni pontot! Így írják ezt helyesen: - Rinyagép - köhögte, alig kivehető hangon.
Amúgy a történet izgalmas alapon készül, ezért várom a folytatását! ;)

Speedpaintwolf
 
2018. 06. 17. 16:45  
Jónak ígérkezik! (Emellett gondolkodom, hogy a főszereplő neve lehetne Moha :/)

Pikachu-chan 2018. 06. 15. 21:53  
Kijelentő mondat után még mindig nincs pont.
Párbeszédben*


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat