Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

12:00 - 23.rész 1/2
Megosztás: f

12:00 - 23.rész 1/2

A világító feliratot már távolról kiszúrom. Gigg's kocsma. Virított a kicsit sem túl előnyös neonszínekbe borított tábla. Ez az omladozó falú épület,igencsak eldugott helyen volt. Órákig sétáltam mire eljutottam idáig, ami tekintettel arra, hogy szakadt az eső, kellemesnek nem igazán volt mondható. A hosszú, hideg, és vizes órák alatt csak még inkább Irene-re,és Mike-ra gondoltam. Képtelen voltam kiverni a fejemből a hangot ami azt súgta : ő már nem él. Minek keresed? És Irene hangját,amint azt súgja " vigyázz magadra Daniel" Mintha tudta volna, hogy ma este nem fogok tétlenül a puha ágyikómban nyugovóra térni.
Belöktem a kocsma üvegajtaját, és rögtön a pult felé vettem az irányt. Minden léptem nyomán víztócsákat hagytam magam mögött. Nem igazán szerettem volna felmérni azoknak az elkeseredett,életunt személyeknek a számát akik sötétedésben, egy kietlen kis falu még kietlenebb, eldugott kocsmájában iszogatnak,ezért hát célomat szem előtt tartva lépdeltem előre.
A kinti sötéthez mérten idebennt is egy bizonyos szintű szürkeség lengett be mindent, de néhol azért pislákoltak a sárga fényű ócska viharlámpák.
A pulthoz érve,egy agyontetovált fickóval találtam szembe magam, aki bőszen pakolászott a rock-rádiót bömböltetve,és néha-néha rámsandított milliónyi piercingje mögül,amiket az arca különböző pontjaiba lyuggattak.
Beletúrtam a hajamba, hogy sötét hajtincseimet valahogy kiparancsoljam a látómezőmből. Vízcseppek folytak végig a mozdulat során az arcomba,és a tarkómra.
Nem tudván elkerülni az elkerülhetetlent,mégiscsak körbenéztem. Ami azt ilette,nem sok vendégük akadt ma estére. A sarokban egy fiatal lány ült, aki teljes szégyenérzet nélkül bámult engem. Még akkor sem pillantott félre amikor a szemébe néztem válaszul a nemkívánt figyelmére. Rövid barna haja volt ,ingben, és viseltes farmerben ücsörgött. Mellette hasonló korú srác foglalt helyet, aki átkarolva a vállát, folyamatosan súgott valamit a fülébe.
Mivel a lány nem hajlandó megszüntetni a szemkontaktust én teszem. Elfordulok,de szinte még így is érzem, ahogy tekintete lyukat váj a hátamba.  Tovább kutatok a szememmel de rajtuk kívül csak két korosodó öregember ült egy asztalnál sört iszogatva,és dohányt szívva némán.
Mire visszafordulok a pultos férfi mellé,egy pultos nő is megjelent. Szőke haja, valószínűleg sokkal hosszabb volt mint rövidnadrágja,és az ő hasát is végig tetoválások borították,de úgy tűnik ő nem csatlakozott a piercing klubbhoz. Egyetlen egy sincs rajta, legalábbis azokon a helyeken amelyek jelenleg számomra láthatóak.
- Kérsz is valamit vagy csak nézelődni jöttél? - szólal meg a férfi akinek láthatóan nem tetszik hogy a szőke nőt bámulom.
- Ami azt illeti kérnék. Információt.
A pultos felhúzza mindkét szemöldökét. Úgy fest akár egy kalóz,valamelyik régi kosztümös filmből
- Ez itt nem a tudakozó fiam, máshova menjen a kérdéseivel. - mondja és egy adag pohár törölgetésébe kezd
- Akkor adjon egy sört - legyintek oda sem figyelve. - Figyeljen. Tudnom kell róla, hogy igaz e amit mondtak. Ezen a helyen tényleg tudnak... róluk?
- Azt akarod kérdezni, hogy tudunk e a Vuszlákról? Igen jól hallotta, jómagam is vadász vagyok akárcsak ők ott - mutat hátra, a rövid barna hajú lány meg a fiú felé. A lány még mindig engem bámult. Vajon szokott egyáltalán pislogni?
Próbálok nem rájuk koncentrálni,és visszafordulok a pultoshoz 
- Remek. Akkor talán be tudna számolni arról, hogy milyen Vuszlákat láttak erre az utóbbi napokban, és hetekben.
Közben elém lökte a sört,majd elővett egy újabb adag törölgetnivalót
- Nem láttam semmiféle Vuszlát,már elég régóta ami azt illeti. Tudja,én csak akkor megyek ki vadászni,ha valakit bántanak,vagy ha valamilyen hírt hallok különös eltűnésekről.
De mostanság semmi. - elpakolja a poharakat - Hé! Lydia már hatszor elmondtam, hogy a tányérokat ne ide pakold! - szólt oda idegesen a szőke pultosnőnek,akit szemmel láthatóan nem igazán érdekelt a férfi.
A fejét rázva fordult el.
Ezekkel nem sokra megyek,ha így folytatom. Az is lehet, hogy hazudik. Ez nem éppen az a hely,ahol bárkiben is meg szabadna bízni. Mégis meg kell tennem a következő lépést.
- Engem az érdekel, hogy látott e már valaha ilyet? - mondom,és előveszem a táskámból a könyvet,ami Geoff szüleié volt. A Vuszlák fajtáit tartalmazó könyvet.
Az asztalra csúsztatom, és fellapozom a Féta-nál. Hirtelen megérzem a bor hatását, ugyanis eltart egy darabig mire meggyőződöm róla, hogy jó helyen nyitottam fel.
A pultos hosszasan tanulmányozza,majd megrázza a fejét
- Az anyaállat? Soha nem láttam még errefelé,de még csak nem is hallottam róla.
- Na és ezt? -lapozgatok türelmetlenül
- Caelestis? Másképpen istennőknek hívják őket nem? Róluk hallottam,de csak mendemondákból
- Van itt olyan amit látott egyáltalán valaha a saját szemével?
A fickó végre abbahagyja a poharak törölgetését,és rám néz
- Nézze az egyetlen amit mi valaha is láttunk erre az az egyszerű veszteglő volt.
Közben lehúzom a sörömet. Úgy látszik ez is egy fölöslegesen megtett út volt.Ezek az emberek itt jó ha tudják mi fán teremnek ezek a teremtmények,de lehetséges, hogy azokat is csak távolról figyelték meg. - Adjon még! - intek neki a kiürült sörösüvegem felé,és úgy látszik legalább ebben tud segíteni.
Már épp készülödőm az elmenetelhez, amikor is hirtelen két sötét szempár jelenik meg pár centire az arcomtól.
- Szép könyv - mondja a sötét szemek tulajdonosa,az eddig a sarokban ücsörgő fiú,és mellette áll a barna hajú lány is,gondolom a barátnője személyében. Nem tudom mikor kerültek ide,de az biztos, hogy teljesen észrevétlenül tették azt.
- Kösz -mondom,és abban a pillanatban összecsukom - Csak sajnos elég ritka. - húzom megjátszott, szomorú grimaszra a fejem
- Ahh az nagy kár... - mondja de egy percig sem hihető szomorúsága. - Mióta vagy a városban?
Remek. Kérdések. Mintha valami rossz állásinterjún lennék.
- Nem régóta. - mondom,és a korsómból iszogatva a pult felé fordulok, hátha veszi az adást,miszerint nem vagyok beszélgetős kedvemben,és nem szeretném,hogy a régi, titkos könyvem mindenféle pályakezdő vadászok kezébe kerüljön,de úgy látszik ez a jelzés számára nem volt érthető. Csak azért sem hagyja veszni a "kellemes társalgásunkat"
- Vadász vagy? - szemei szinte szikrákat szórnak,úgy közelít felém akár kígyóbűvölő háziállatához.
- Valami olyasmi - nyögöm ki
- Milyen meglepő én is az vagyok - tettetett elámulással fordul barátnőjéhez - Hallod Lisa egy vadász! -böki meg vállát,mire az idegesen rázza le magáról a srác érintését.

( 32 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat