Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Mókuskám)

Félszem nézetéből
Megosztás: f

Félszem nézetéből

Az előző rész tartalmából:

Felébredtem, de nem nyitottam ki rögtön a szemem. Féltem, hogy amit látni fogok, nem lesz kielégítő. Viszont meglepődtem. Egy sátorban voltam, Zoknival ...


      Már vagy ezer éve volt, mikor utoljára tettem be a lábamat az erdőbe. Hiányzik az erdő. Hiányzik a tölgyfák hűsítő árnyéka, hiányzik a puha, szunyókálásra tökéletesen mohás avaros talaj, és hiányzik a milliónyi fűszál is, amiket unalmas magányomban számolgattam...
      Minden hiányzik. Még akkor is, ha azon a helyen bélyegzett meg örökre a sors egy látásra alkalmatlan szemmel. Még akkor is, ha ott vesztettem el a számomra legfontosabb személyt a világon. Az anyukámat. ... De minden pótolható. A tölgyfák hűsítő árnyékát bepótolja a faház hűsítő árnyéka. A mohás, avaros talajt bepótolja az ágyikó. Nameg, fűszálakat számolhatok itt is. De az anyukám kellemes tej és nárcisz illatát semmi se pótolja. Semmi a világon. Hiába halványulnak el az emlékek, hiába jön valaki új az életbe, aki hasonlóan szeret, mint ő, sose lesz ugyanaz. Lehet, hogy hátrahagytam az erdőt, és ezzel hátrahagytam legtöbb kis testvéremet, de van egy dolog, amit képtelen vagyok hátrahagyni. Az irántuk érzett szeretetemet. De ezzel, hogy hátrahagytam otthonomat, nem csak vesztettem, de kaptam is. Kaptam egy szerető új családot. Még mindig tisztán emlékszek a napra, mikor felébredtem egy roppant kényelmes sátorban legidősebb nővéremmel, Zoknival. Pedig már messze egy hónap telt el azóta. Természetesen elkezdtünk vitázni. De vitázásunkat félbeszakította Nelli, a selypítő kislány, aki a mi új gazdink lett. Szeretem Nellit. Ért az állatokhoz. Igaz, kicsit túlságosan is szeretetteljes. Akárhova megyek, elkezd követni, még enni se hagy! Folyton csak simogatni akar. Hol engem követ, hol Zoknit. De mostanra már érettebb lett. Előbb megvárja, hogy egyek, de miután jóllaktam, jaj nekem. Azon a napon is, mikor először találkoztunk kempingezés során, folyton simogatni és játszani akart velünk. Először mindez szokatlan volt, de rövid idő után kifejezetten jól esett. Mostanra már a napjaim  kényelmesen telnek. Kalandot is bőven találok, hiszen mi lehet kalandosabb egy farmnál. Minden jórafordult. Az egyetlen dolog, ami még mindig zavart kelt bennem, az a nővérem, Zokni.
      Jó régen volt már az az átkozott nap, de mégsem. Mégsem tudok neki megbocsálytani. Hiába változott meg. Hiába mentett meg. Egyszerűen, nem megy. De... Zokni most a legkisebb gondom. Ugyanis, visszatért a varjú a színes sállal...

( 101 megtekintés )

Szólj hozzá:

birosroni 2018. 06. 08. 15:47  
Akkor is! Ez nagyon jó teljesítmény, még kétszer annyi idősen is!

Dzuriska 2018. 06. 08. 15:00  
De nem 100% hogy kilenc voltam, az is lehet, hogy 10 voltam. Nem tudom pontsan. Inkább 9 voltam asszem.

Dzuriska 2018. 06. 08. 14:57  
Köszi!

birosroni 2018. 06. 08. 8:18  
Te 9 évesen is ilyen jól írtál?
Elolvastam az előzőket...nagyon jók!

Dzuriska 2018. 06. 06. 9:08  
Köszönöm szépen a kedves kommenteket! Sajnálom, hogy abbahagytam. Szóljon mentségemre, hogy amikor elkezdtem, körülbelül 9 éves voltam, és eléggé felelőtlen és lusta voltam... Egy hosszabb szünet után inkább nem folytattam... de nagyon hálás vagyok az akkori olvasóimnak, és külön köszönöm AliNatinak, mert a kezdetektől olvasta a sorozatot. Mostantól igyekszek majd nem félbehagyni, amit elkezdtem!

Speedpaintwolf
 
2018. 06. 05. 22:34  
Személy szerint tetszett nekem.
Bár igen, vannak helyesírási hibák, de jó lett.

Mókuskám
 
2018. 06. 05. 22:28  
Ezt a sorozatot imádtam. Jó, hogy visszatért


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat