 Az előző részből:
- Persze, anyukámnak itt van a munkahelye... - sóhajtott egyet. Felértünk közben a terembe, maj hamarosan elkezdődött az első óra.
A mai napon nem nagyon tanultunk, csak megnéztük a tankönyveket, na meg persze beszélgettünk.
----Egy hónap múlva----
Ez idő alatt nagyon jó barátokká váltunk Amy-vel. Mindig együtt mentünk haza, sokat beszélgettünk egymással. Éppen az egyik nap is hazafelé mentünk és beszélgettünk.
- Mi lenne, ha ma eljönnél hozzánk? - kérdezte meg tőlem Amy huncut mosollyal.
- Elmehetek, de előtte otthon megkérdezem és majd írok - vettem ki a telefonom a zsebemből. Ő balra indult, én pedig jobbra. Már csak pár méterre voltam a háztól. Reméltem, hogy apa megengedi nekem, hogy elmenjek Amy-hez. Mikor beléptem az ajtón, apa épp a konyhában volt és tálalta az ebédet. Éppen jókor érkeztem.
- Szia! - tettem le a táskámat.
- Szia! Épp most lettem kész az ebéddel, gyere, ülj az asztalhoz.. - vitte ki a két tányért és letette őket. Spagetti volt az ebéd, amit apa elég jól meg tud csinálni. Evés közbe megkérdeztem apát erről a dologról:
- Elmehetek az egyik barátnőmhöz? - vetettem be a cuki mosolyt, remélve azt, hogy megengedi.
- Elmehetsz, de este hatra érj haza! - mosolyodott el, majd bekapcsolta a tévét. Felmentem a szobámba és ráírtam Amy-re, hogy elmehetek. Megbeszéltük, hogy a kanyarnál találkozzunk, ezután pedig előkaptam egy kisebb táskát és beleraktam egy csipszet és a telefonom. Felvettem a cipőmet és elindultam a megbeszélt helyre. Mivel már október volt, szép színesek voltak a fák. A szél lágyan fújta a hajam és a faleveleket. Sosem volt a kedvencem az ősz, de nem is utáltam. Inkább a telet utálom, nem szeretem, amikor olyan hideg van. Mikor odaértem Amy már ott várt engem. Köszöntünk egymásnak, majd elindultunk a háza felé. Kíváncsi voltam a házukra. Pár perc séta után odaértünk. Egy emeletes ház volt. Körülötte barna, egyszerű kapuval. Nagy udvart lehetett látni, a szélen egy kerttel, ami tele volt virágokkal. Beléptünk a kapun.
- Most nincs itthon senki, csak én - szólalt meg. Én csak hevesen bólogattam, most a házat néztem és minden kis helyet felfedeztem. Bementünk a halvány sárga házba. Felmentünk egy lépcsőn, ami Amy szobájába vezetett. Egy világos rózsaszín szoba volt, benne egy ággyal és néhány szekrénnyel, amibe a ruhák és minden más lehetett. Leültünk az ágyára.
- Hozok inni valamit! Jó lesz cola? - nézett rám.
- Igen! - bólintottam. Felállt és kiment a szobából, azonban észrevettem, hogy egy kép kiesett a zsebéből. Éppen szólni akartam neki, de mikor megfordítottam a képet, akkor teljesen megdöbbentem. Ez a kép ugyan olyan volt, mint a mi családi képünk. Rajta egy nő, egy férfi és egy gyerek. Akár csak a mi képünk lett volna. Tátott szájjal bámultam, a most már kezemben lévő képet.
( 110 megtekintés )
|
