Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Willow
Megosztás: f

Willow

Mindenem fájt, leginkább lábam és oldalam. Éreztem, hogy még néhányszor ér néhány ütés, de ezt már nem tudtam jelezni a férfinak, hogy nagyon fáj. Lassan minden gondolatom elszállt, ahogy érzéseim is és lassan kifújtam utolsó levegőm, ami egy keserves dolog miatt történt. Vagyis... csak én hittem úgy. Eltelt pár óra, vagy nap, rosszabb esetben hét is, mikor a fekete semmiben néhány fénycsóva keletkezett. Ezek sorjában alakokat vettek át, amikor teljesen eltűnt a sötétség. Felébredtem. Egy teljesen ismeretlen helyen voltam, ahol egy puha ágyban feküdtem. Minden fehér volt, de volt néhány fabútor is, ami ugyan olyan volt, mint kiskoromban látott lécek, avagy a kerítés. Boldog voltam, főleg azért, mert végre egy másik helyen voltam és tiszta levegőt szívhattam. Hirtelen megfogott valami, amiről egyből a gonosz ember jutott eszembe. Próbáltam nyüszítéssel jelezni, hogy hagyjon engem békén, főleg, hogy végre egy jó helyen vagyok.
- Nyugi, Willow - mondta egy női, lágy hang, amit valójában még sosem hallottam. Illetve a kedves hangnemet sem, amit mosz kaptam. Megnyugtató volt, amitől abbahagytam a nyüszítést és kellemesen feküdtem oldalamon. A nő végighúzta kezét dús bundámon, ami még jobb érzés volt. Eddig soha nem kaptam egyszerre ennyi boldogságot, mint most.
- Most veszek tőled vért, Willow. Ne ijedj meg, te jó és bátor kutyus vagy - nyugtatott meg. Nem tudtam értelmezni a mondtatait, csak a "jó és bátor kutyus vagy"-ot és a "vért". A vörös folyadék hallatán kicsit összerezzentem, de ha bátor kutyi vagyok, akkor az is leszek. Hirtelen egy égető és kissé csípő érzést éreztem, pontosan nem tudtam hol, az egész testemen éreztem. Próbáltam kibírni, ami sikerült is. Hallottam, ahogy a nő lépked, viszont nem tudtam mik a szándékai. Egy hosszú, barna hajú, fehér köpenyes nő sétált elém. Szimpatikus volt, sokkal szimpatikusabb, mint a gazdám. Kezéből finom illatok áradtam, amitől megerőltettem magam a felültem. Nagy csodára, már nem fájt a lábam és még az oldalam sem. Kissé megcsóváltam farkamat, amitől a Fehérköpenyes nő elmosolyodott... boldognak látszott.
- Mivel ennyire okos voltál, kapsz egy kis ételt és vizet - mondta, majd kezét végigsimította fejemen, de először elhúztam fejem, de előbb-utóbb rájöttem, hogy nem akar bántani. Megfordult, majd elment valahova, én meg egyedül maradtam. Ettől kissé elkomorodtam és azt hittem, mostmár örökre egyedül maradok, mikor épp megkedveltem ezt az embert. Kis bátorságot vettem, majd óvatosan felálltam, majd lenéztem a fehér, puha valamiről. Nagyon magasan voltam, a talaj pedig túl messze. Féltem, hogy nem jutok ki innen sem. Hirtelen kinyitódott az ajtó, mire felkaptam fejem és megjelent a Fehérköpenyes nő, kezében két tállal. Egyikben táp volt a másikban tiszta víz. Nagyon boldog voltam, főleg mikor elém rakta, amikor leültem. A kis ételdarabok nagyon finomnak tűntek és a víz pedig hűsítőnek tűntek. Lassan falatozni kezdtem, majd mikor hamar el is fogyott ittam pár kortyot. A nő nagyon boldog volt, de látszott rajta, hogy egyben szomorú is. Felálltam, majd amennyire tudtam megbökdöstem orrommal, mire nevetni kezdett. Ezek után szinte minden nap így telt. Itt éltem három napig, ám a negyedik napon az új gazdám egy fura dologgal érkezet.
- Willow... - sóhajtott, majd elmosolyodott. -... velem jössz - mondta, mire boldogan felugattam. Egy kék dobozféleséget tett az ágyra, ami akkora volt, mint én magam. Kinyitotta az ajtaját, mire illedelmesen besétáltam, majd lefeküdtem. Fáradt voltam, és már nem bírtam tovább: elaludtam. Kellemes volt pihenni egy biztonságos helyen, ahol mégcsak négy napja vagyok. Irigyeltem a jó gazdis ebeket, de akkora megváltozott a véleményem... lehet szerencsés vagyok.
Egy hirtelen mozdulatra keltem fel, ami a doboz felemelése volt. Kinéztem a rácsokon és egy szép, fehér-barna házat láttam, óriási kerttel. Néhány fa, rózsa és egy hinta is volt az udvaron. Az épület két emeletes volt, amin volt egy terasz is. Örültem, viszont nem hittem volna, hogy engem hoznak ide... ez egy szebb és okosabb kutyának való és olyannak, aki sokkal jobb életet élt.
- Mostantól itt fogol velem élni - engedett ki a nő, mire boldogan szaglásztam körül a területet. Az új gazdám bemutatta a házunk és én is kaptam egy nagy kutyaházat, aminek nagyon örültem. Kaptam játékokat is és minden nap ételt és friss vizet. Sokszor játszott velem gazdám és sokszor vitt el kirándulni vele. És, persze bemutatott barátainak is, akik boldogan fogadtak engem, viszon csakis én voltam a legboldogabb. Az életem ezek után nagyon jól telt, amilyet még sosem álmodtam meg. Nem tudtam, hogy mi történt a férfival, de nem is érdekelt. Itt egy jobb és boldogabb élet, amilyet még álomban sem éltem át és a képzelőerőm se tudta ezt elképzelni. Nagyon hálás voltam a Fehérköpenyes nőnek, illetve a gazdámnak, hogy megmentett a gonosz embertől és hogy új életet kezdhettem vele...

Nos, ez lenne a történet második fele :3 Remélem tetszett!^^ Kritikákat, véleményeket még mindig szívesen fogadok!

( 70 megtekintés )

Szólj hozzá:

Pawwy 2018. 06. 04. 20:48  
Köszönöm szépen mindenkinek, más sorozatban/történetben majd figyelek ezekre^^

I - Love - You
 
2018. 05. 25. 6:33  
Nem mondtam egyikre sem, hogy hibátlan... Sőt, az előzőben még hibát is írtam le.
Csak szerintem teljesen fölösleges kétszer leírni ugyan azt.

Itsme 2018. 05. 24. 23:05  
Milyen érdekes! Az előző részben is ilyesmi hibák voltak, de azt mondtad rá, hogy hibátlan! Ez is mutatja, hogy egy moderátor egyenlő egy jó minőségű, megfelelő dioptriás szemüveggel

"- Willow... - sóhajtott, majd elmosolyodott. -... velem jössz - mondta, mire boldogan felugattam." Ezt most miért? Minek az a három pont? Könyvben sem láttam még ilyet.
"- Willow... - sóhajtott, majd elmosolyodott. - Velem jössz - mondta, mire boldogan felugattam." Szerintem így jobb, bár nem értek a mai kombinációkhoz.
"- Mostantól itt fogol velem élni - engedett ki a nő, mire boldogan szaglásztam körül a területet." Fogol? Ez milyen szó? Inkább "fogsz".
A tetszhalott, miután felébred, nem fogja fel egyből a helyzetet. Vagyis azt, hogy most jó helyen van, boldog lehet, fellélegezhet, megnyugodhat. Olyan ez, mintha kiütnek egy embert, de aztán felébred, és közben kiesik egy egész hónap, rosszabb esetben egy egész év. Vagyis: az agy ugyanúgy összerakja az utolsó, és a tetszhallottság utáni első emléket, mintha egy másodpercig sem lett volna álomban, de közben hiányzik minden az addig eltelt időből. Vagyis ha a kutya utolsó emléke, hogy verték, és gyakorlatilag megölték(ha máshogy nem, lelkileg biztos, mert egy kutyában feldolgozhatatlan emléket hagy, ha a gazdája rosszul bánik vele), akkor amikor felébred, biztosan nem lesz boldog, max nyüszít, és mocorog.
Illetve az előző részben "minden fekete lett", most meg még vannak emlékei. Egyszerre csak egyszer lehet valaki tetszhalott, szóval ha az előző részben már elvesztette az eszméletét, ebben már fel kellett volna ébrednie a kórházban.
"Eddig soha nem kaptam egyszerre ennyi boldogságot, mint most." Nem inkább szeretetet? Boldogságot nem lehet kapni, a boldogság egy érzés, egy lelki állapot, akárcsak a lasagne.
"A vörös folyadék hallatán kicsit összerezzentem, de ha bátor kutyi vagyok, akkor az is leszek." Kutyi? Inkább kutya, az édi nyelvet a történetben tessék hanyagolni.
És miért vesznek tőle vért? Minek? Bár lehet, ilyen mellékvizsgálat gyanánt, de felesleges, inkább oltani kéne, ha addig nem tette a gazdája. Az nem Fehérköpenyes nő, hanem fehér köpenyes nő. És nem kell nagybetűvel sem kezdeni.
Ugh... Ekkora kutyát szállítókosárba tenni? A leonbergi már öt hónaposan is nagy, nem még kifejlettként. És hogy bírná el a nő? Nem lenne elég a póráz-nyakörv-séta párosítás?
Amúgy folytathatod, de nézd át beküldés előtt alaposabban, és javítgass!

I - Love - You
 
2018. 05. 24. 17:06  
Nekem tetszett a történet, és ugyan azokat a hibákat vettem én is észre, mint az elöttem kommentelő moderátor. Ez most csak négy csillag, de így is zátetszett, ügyes vagy! Csak a hibákra figyelj oda.

Pinghorizon
 
2018. 05. 24. 15:52  
Közben rettenetesen bántották a szemem a szóismétlések. Szinte az egész cikkben végig volt, ami nagyon zavaró az olvasóknak. Nézd át többször, keress rokonértelmű szavakat, mert ez így nem jó. Példának okáért: Boldog voltam, főleg azért, mert végre egy másik helyen voltam és tiszta levegőt szívhattam.
Kis bátorságot vettem, majd óvatosan felálltam, majd lenéztem a fehér, puha valamiről. Ezeken kívűl, mint fentebb említettem rengeteg volt.
Egy-két értelmetlen mondat is belecsúszott: “A kis ételdarabok nagyon finomnak tűntek és a víz pedig hűsítőnek tűntek. „ Inkább így: A kis ételdarabok nagyon finomnak, a víz pedig hűsítőnek tűnt.
"Sokszor játszott velem gazdám és sokszor vitt el kirándulni vele." Ez itt hogy lenne? Én így írnám:  Sokszor játszott velem gazdám, és néhányszor elvitt kirándulni is. Vagy gyakran. Részletkérdés.
Voltak helyek, ahova nem tettél vesszőt, pedig nem árott volna. Mondatot nem kezdünk éssel.
Ezekre legközelebb figyelj, olvasd át többször, nem nehéz feladat észrevenni a hibákat.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat