Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Paamy)

Lovak közt (7. rész)
Megosztás: f

Lovak közt (7. rész)

Úgy éreztem, hogy fáj a szívem. Nem tudtam, hogy miért, mivel nem is szerettem lovagolni, és nem is érdekelt egy ló sem. Még ez a fekete sem. De még is úgy éreztem, hogy szükségünk van egymásra.

Végül az igazgatónő úgy döntött, hogy visszamegy az irodájába. Mivel azt mondta, hogy nem lehet visszamondani az ajánlatot, ezért kénytelen voltam ezt elfogadni. Még egy utolsó pillantást vetettem a fekete lóra, majd Evelinhez szóltam.
- Menjünk haza! A szüleim azt sem tudják, hogy hol vagyok - mondtam halkan, mire ő csalódottan nézett rám - Nem tehetünk semmit érte... - bámultam le a földre szomorúan.
- Kérjük meg még egyszer az igazgatónőt! Előbb utóbb úgyis lemondja az ajánlatot! - kérlelt boci szemekkel nézve rám - El tudod képzelni, hogy mekkora erővel bírsz a lovakkal szemben?
- Mondta, hogy nem lehet visszamondani az ajánlatot! Még ma elviszik! - förmedtem rá, majd elindultam lassan, sétálva hazafelé, de meghallottam egy kiáltást, amiben az én nevemet említik.
- Leila! - visszafordultam, látva, ahogy az igazgatónő fut felém - Nehogy elmenj, várj meg! Mondanom kell neked valamit! - kiáltotta, amire engedelmeskedtem - Most hívtak fel, hogy csak holnap tudják elvinni a lovat - lihegett fáradtan.
- Az jó... - mosolyogtam rá, kicsit megkönnyebbülve. Nem igazán tudtam, hogy mit mondjak. De egyébként így is, úgy is elviszik, már teljesen veszve van, ezért teljesen mindegy...
- Nem is örülsz neki? Mert én azt hittem, hogy... - nézett értetlenül rám.
- Dehogynem! - mosolyogtam - Csak most már haza kell mennem, mert várnak otthon! - búcsúztam el, majd Evelinnel elindultunk. Egész úton csak az járt az eszembe, hogy hova viszik a lovat, hogyan fognak vele bánni, és mit csinálnak vele...? Még mindig nem értettem, hogy miért. Hiszen én nem is értek a lovakhoz! Még azt se tudom, hogy hogyan lehet őket felnyergelni! Nem, hogy lovagolni! Sok gondolat szállt a fejemben. A barátnőm végig mohón nézett rám, kicsit mérgesen, de reménykedve, hogy vissza akarok fordulni. De nem.
Mikor odaértünk az új házunk elé, elbúcsúztam a barátnőmtől.
- Majd holnap találkozunk! - mosolyogtam rá, de ő szomorúan, köszönés nélkül távozott. A szürke, sima téglalap alakú kövekből kirakott járdán keresztül elsétáltam a lakásig, majd egy négy fokos, betonlépcsőn fölmentem az ajtóig, majd benyitottam. Már délután négy óra volt, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek a szobámba egy kicsit laptopozni. Hallgattam a fejhallgatómon keresztül zenét, és megnéztem pár videót. Később, mikor már nagyon unatkoztam, felhívtam viberen az egyik volt osztálytársamat.
- Szia Leila! - köszönt bele egy halk, kislányos hang.
- Szia Dominika! Hogy vagy? - érdeklődtem.
- Jól, köszi. Mit csináltatok ma?
- Hát, igazából nem túl sok mindent... - füllentettem, mert nem akartam neki elmesélni a lovas sztorit. Utálja a lovakat, és egészen biztosan mérges lett volna a dologért - Csak laptopoztam, elmentünk a faluba sétálni... ilyesmik!
- Na, az jó! És, tetszik a hely? - kérdezte, de valamiért már nem tudtam neki válaszolni. Bejött egy oldal a képernyőn, amire az volt írva, hogy: “A kapcsolat megszakadt. Kérjük, hogy ellenőrizze a hálózatot! „ Letettem a földre, - mivel még mindig nem értek ide a bútorok, - és odaszaladtam apához.
- Nincs netem - álltam be elé, aki a nappaliban beszélgetett egy emberrel, a telefonján keresztül. Rám nézett, majd elfordult. Türelmetlenül veregettem meg a vállát - Nem hallottad? Azt mondtam, hogy nincsen netem!
- Várj már egy kicsit, Leila! - förmedt rám mérgesen - Fontos megbeszélnivalóm van egy emberrel! - mondta, majd átment egy másik helyiségbe. Úgy döntöttem, hogy kiülök a házunk elé, és levegőzök egy kicsit. Ilyenkorra már este hat óra volt. Türelmesen vártam, hogy történjen valami.
Úgy olyan öt perccel később megállt a házunk előtt egy nagy, fehér költöztetőautó, és dudált egyet. Apa kifutott, és kezet fogott az emberekkel, akik kiszálltak belőle. Közölték vele, hogy meghozták a bútorjainkat. Elég gyorsak voltak. Ez azt jelenti, hogy nem kell a kemény földön aludnom éjjel egy hálózsákban? Viszont étel csak szendvics volt nálunk... De reggelig kihúzzuk azzal is. Maximum majd elmegyünk a boltba holnap.
Miután hosszas pakolászás után sikerült berendezni a bútorokat, belehuppantam a kedvenc fotelembe, és néztem, ahogy apa elbúcsúzik a költöztetőktől. Miután végeztek, a konyhába szaladtam anyukámhoz, és kértem tőle egy szendvicset. Visszaültem, majd nekiálltam jóízűen falatozni. Elterveztem, hogy vacsora után lefürdök, és fogat mosok, de anya kijelentette, hogy majd csak holnap lesz meleg víz bevezetve a házba, ezért inkább nem tusolok.
Körülbelül olyan este tíz órára kerültem ágyba. Elbúcsúztam a szüleimtől, reménykedve abban, hogy a következő nap is kibírható lesz...
- Jó éjszakát! - szóltam oda anyához és apához, majd bementem a szobámba, és lefeküdtem. A fejemre húztam a takarómat, majd megpróbáltam elaludni, de egyszerűen nem ment. Még mindig a fekete ló járt az eszemben, és nem tudtam, hogy miért. Valamiért nagyon fontosnak éreztem. Nem akartam, hogy elvigyék holnap.
Végül úgy döntöttem, hogy kiszállok az ágyamból, és kiszellőztetem a fejemet. Felhúztam a lábamra egy nyuszis, rózsaszín papucsot, majd kimentem a bejárati ajtón. Leültem a lépcsőre. Szinte magam előtt láttam azt a vad, rugdalózó szépséget.

( 61 megtekintés )

Szólj hozzá:

I - Love - You
 
2018. 05. 18. 19:07  
Lesz folytatása a sorozatnak, lehet, hogy most a három napos hétvége egyik napján. Mostanság eléggé kevés a szabadidőm.

  - megszűnt felhasználó - 2018. 05. 10. 13:55  
6. rész! Már vártam. Én nagyon szeretem ezt a sorozatot, főleg most, hogy nemrég ló-fan lettem. Nyelvtanilag nem tudok semmit se hozzáfűzni.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat