Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Lovak közt (6. rész)
Megosztás: f

Lovak közt (6. rész)

Az előző részben:

- És mi van azzal az egy lóval, amit senki sem használ? - kérdeztem zavartan - Nem baj, ha kicsit ugrálva jár, túlélem!
- Nem igazán erről van szó, Leila. Nézz rá arra a karámra, róla van szó - mutatott rá egy elkerített részre, melyben egy számomra ismerős, vad ló rugdalózott.


Hirtelen lefagytam. Az állat szinte ki akart törni a karámból. Nem mertem megmondani Martinának, hogy mi történt velem az idefele úton. Ijedten néztem, hogy mit művel az a fekete szépség. Egyszer csak azt hallottam meg, hogy Evelin szinte már kiabálva szólongat.
- Leila! LEILA! Nem hallasz? - mondta, amire kirázott a hideg, és végre tudtam rá figyelni - Elment az eszed? Hol jársz éppen? A volt otthonotokban, vagy mi? - kérdezősködött.
- Mi? Ja, nem! Hallak! Csak... - halkultam el, majd újra a fekete lovon volt a tekintetem. Figyelmesen néztem, ahogy egy idősebb férfi bemegy hozzá, és megpróbál rá kantárt tenni. Nem volt túl jó ötlet, mert a csődör majdnem kirúgta a kezéből. Ezután a kerítés felé vette az irányt, és majdnem nekiment. Végül úgy döntöttem, hogy nem bírom ki ezt beleszólás nélkül. A karámhoz rohantam, beugrottam a kerítésen, hallva, hogy a két lány, akivel voltam utánam kiált. Hátranéztem egy pillanatra, látva a rémült arcukat. Evelin már majdnem utánam futott, de Martina megfogta a kezét, és visszahúzta. Ijedten várták, hogy mi fog történni. Ismét a ló felé fordultam, és szélsebesen futottam hozzá. Körülbelül öt méterre megálltam a rugdalózó állattól, és a szemébe néztem. Mikor felém fordult, ő is lefagyott. A szívem hevesen vert. Lassan, és halkan elkezdtem beszélni, miközben leguggoltam.
- Pszt! Ne félj! Nem bántlak! - mondtam ki a szavakat, mire mindenki tátott szájjal nézte, amit csinálok. Mivel halkan beszéltem a lóhoz, senki nem érthette, amit mondok neki, csak azt látták, hogy beszélek - Biztos, hogy most nagyon félsz. Bántottak? Vagy mi a baj?
Az idős férfi, aki az előbb fel akarta rakni a kantárt a fekete állatra, levette a fejéről a bukósisakot, és lehajtott fejjel bámult. Körbenéztem, de nem értettem, hogy min csodálkoznak, pedig semmit sem csináltam. Úgy látszik, hogy ez a vad csődör valamiért megnyugszik a közelemben.
Szépen lassan kinyújtottam a kezemet, és ugyanolyan tempóban felemelkedtem egyenes állásba. Kényelmes mozdulatokkal elkezdtem felé közeledni, mire ő továbbra is csak dermedten állt. Végül horkantott egyet, majd ő is énfelém jött. Megálltunk egymás előtt, de olyan közel, hogy már szinte hallani tudtuk egymás lélegzetét. Megpróbáltam rárakni a kézfejemet a ló homlokára, de ő megelőzött, és nekinyomta az orrát. A szívem a lehető leggyorsabban vert, a hideg pedig folyamatosan rázott. A kezemmel éreztem, hogy a fekete állat melegsége rám vetődik. Nagy kő esett le a szívemről. Lassan megsimogattam a paripa homlokát, és mosolygósan, az izgalomtól izzadtan néztem körbe. Mindenki könnyes szemekkel vigyorgott ránk. Úgy éreztem, hogy ő hozzám tartozik. Valaki szólt a lovarda igazgatójának, hogy jöjjön ki. Nem hitt a szemeinek, még meg is dörzsölgette őket, de végül ő is felnevetett. Bár azonnal megkomolyodott. Ő már egy idős, ősz hajú ember volt, egy hosszú, díszes szoknyában. Egy kisméretű, fekete szandálban lépkedett. Martina felé vette az irányt, és mondott neki valamit, amitől még ő is elkomolyodott. Evelin ezt hallotta, de amennyire ő makacs, elkezdett nyafogni. Gyorsan adtam egy kockacukrot a lónak, amit még otthonról hoztam magamnak, majd lassan elsétáltam tőle. Odamentem a lányokhoz, és megkérdeztem, hogy mi a baj. Ők rám bámultak, és egyikük sem mert hozzám szólni.
- Mi az? Miért néztek így rám? - értetlenkedtem, de végül rájöttem, hogy mit csináltam az előbb - Jah, értem... Bocs. De mi a baj? Nem örültök ezért?
- Nem erről van szó - mondta Martina, majd az igazgatóra nézett, hogy átvegye a szót.
- Leila - kezdte el nehezen a beszédet - Ugye hívhatlak így? A barátnőd megmondta, hogy mi a neved.
- Igen, persze - bólogattam sürgető tekintettel, hogy végre elmondja, amit akar.
- Az az igazság, hogy ezt a lovat holnap elviszik innen - nyögte ki hirtelen, a fekete lóra nézve, akihez az előbb odamentem - Holnap - mondott ki még egy szót, mintha tudta volna, hogy ez lesz a következő kérdésem.
- Micsoda? De miért? Ne vigyék el, kérem! - könyörögtem. Az igazgató együttérző tekintettel bámult rám, és azt mondta:
- Már nem lehet visszamondani az ajánlatot. Sajnálom!
Úgy éreztem, hogy fáj a szívem. Nem tudtam, hogy miért, mivel nem is szerettem lovagolni, és nem is érdekelt egy ló sem. Még ez a fekete sem. De még is úgy éreztem, hogy szükségünk van egymásra.

( 53 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2018. 05. 07. 15:30  
Nekem tetszik az a rész. X.D

I - Love - You
 
2018. 05. 07. 7:40  
Eh, utólag visszaolvasva a kiabálásos rész engem is zavar. :/

I - Love - You
 
2018. 05. 07. 7:39  
Köszi!
Nem, igazából eszembe sem jutott, hogy hasonlít a Léna farmjára. De ha jobban bele gondolok, akkor tényleg igazad van.

Itsme 2018. 05. 06. 15:49  
Na kezdjük:
Szövegbe ne írj folytonos nagybetűvel, a kiabálást, emelt hangon beszélést máshogy is ki lehetne fejezni. Mondjuk... leírással?
- Leila! Leila! Nem hallasz? - ismételgette egyre hangosabban, kétségbeesettebben a nevemet, amire először nem reagáltam, gondolom ezért emelte meg a hangját, majd végül feleszméltem, kirázott a hideg, végre rá tudtam figyelni. „ Körülbelül így.
A közepe fele a "Szépen, lassan kinyújtottam a kezemet"-től a "de amennyire ő makacs, elkezdett nyafogni."-ig fejlődést mutattál a leírások terén.
Nem akarok mindig a leírással papolni neked, viszont jegyezd meg: leírás, Leírás, LEÍRÁS! Például hogy mi okból hozta el a kockacukrot? Egy kis nasinak? Vagy gyorsan kihozta, amikor látta, hogy Evelin lóval közeledik, csak ezt nem említetted? Vagy mindig tart magánál egyet, ha netalántán kéne, mondjuk ilyen helyzetekre? Miért könnyeztek? Leírhattad volna, hogy miért volt megható pillanat. Mert szemtanúi voltak egy látszólag életre szóló barátság kialakulásának? Vagy mert tudták, hogy többé nem láthatják egymást (a ló és Leila)? Vagy mert eddig sose tudta senki sem megérinteni a lovat és erre jön egy holmi jött-ment és szinte egy perc alatt betöri? Remélem érted
Eléggé Léna farmja beütése van, de talán csak azért, mert anno '90-ben fanatikusa voltam a sorozatnak és minden fekete-vadlovas-suttogó-lányos sztoriról ez jut először eszembe. Vagy tényleg erről mintáztad?
Na felejtsd el: leírás! És figyelj a vesszőkre!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat