Újság >> Művészet

(ellenőrizte: Madridista)

Lépteink koppanása a csendben...
Megosztás: f

Lépteink koppanása a csendben...

Lépteink koppanása a csendben

Már szinte fülsiketítően hat.
Én bátran, ámde mégis félve, ő
Gyermeki nyugalommal

Megyünk. Messzire. De azt, hogy hova,
Nem tudom. Mi mégis előre nézünk,
S nem vissza, a múltba.

Fogja a kezem, el nem engedi.
Én sem engedném soha, de muszály.
Ezt mégis hogy kérhetik?

Átveszi a kezet egy másik kéz.
És ő elmegy. Nem sír. Csak megfordul,
S még egyszer visszanéz...

Csukódik az ajtó. Bár látnám még!
De most szétválnak útjaink. Elment;
Nem hallatszik már többé

Lépteink koppanása a csendben...

                              “2018. február 14. „  

( 104 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2018. 05. 01. 11:20  
Nem rossu

  - megszűnt felhasználó - 2018. 04. 30. 19:17  
Muszályteatyaúristen.

Tetszik, de ez most nagyon megtörte a hangulatot

gazni
 
2018. 04. 30. 12:12  
Egész jó. Nem tudom, nekem valahogy furcsa. Szinte szabadversnek érzem, mivel nincs meg a vers ritmikája és még asszonáncok is a rímek. Az alapötlet nem rossz és a vers üzenete megvan, de... Nem tudom. Nekem egyszerűen nem stimmel. Nem tudom jobban elmagyarázni.

  - megszűnt felhasználó - 2018. 04. 30. 7:57  
Gyönyörű!

  - megszűnt felhasználó - 2018. 04. 29. 19:21  
Nagyon szép! Tetszik!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat