Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: دُنْيا)

Faithful
Megosztás: f

Faithful

 

    A repcemezők aranysárga virágai a ragyogó nap fényeit vetítették a sivár vidékre, díszes kosztümöt öltve a tavaszi jelmezbálban. Az égen versengtek a felhők, hogy egy pillanatra megmártózhassanak a napfények aranycseppjeiben, melyet az égi lovag ejtett örömébe, mikor új kezdetet ígértek neki, az égen röppenő madárseregek. Búsarcát, melyet a tél homálya festett rá, eltakarta a felhők köntösével, de amint meglátta az éledő természet csodálatos kikeletét, kibontakozott a szoros kelmék öleléséből, s mosolyogva szemlélte a természet harmóniáját. A sárga, aprócska virágok megfestették az arany középutat, melyre egykor megannyi ember vágyott, de mostanra elfakult a képe. A mezők hűs takarásában hegyek magasodtak az ég felé, tetejüket ugyan még hó borította, de sebes patakjaik édes nedűként szívták magukba az olvadó jégcsapok martalékait. Egy pillangó röppent fel az egyik virág szirmáról, s fényes szárnyait illegetve festett szivárványt egy pillanatra a fakó égboltra. Kecses táncát hűs fuvallat zavarta meg, s hangos csörtetés, melyet egy éppen a mezők mellett elrohanó mozdony hallatott magából. Fekete füstfelhője, mely a kéményén át távozott, szinte viharfelhőket rajzolt a tiszta égre. A vasmacska úgy robogott, mintha esze ágában se lenne megállni soha. Egy örökkévalóságon át csupán keringne az országban, mint egy örök életű óra, melynek mutatója minden egyes nap körbejárna, megállás nélkül... A búgó mozdony füttyszava jelezte, hogy hamarosan mégis megpihennek, fáradt csontjainak már kijárt néhány pillanatnyi megnyugvás. A vonaton a mindeddig a látványban gyönyörködő utasokat, mintha csak puskából lőtték volna ki, sietősen pakolászni kezdtek, egy édesanya még gyermeke kezeiből az almát is kitépte, melyet boldogan falatozott, s belecsomagolta egy rongyba. Úgy tett, mintha legalább le kellene ugrani a zakatoló járműről.

    A szőke fiú az állát támasztva meredt az előtte rohanó tájra, mely lassan nem csak pacaként virított szemei előtt, hanem valós alakot is öltött. Aranysárga szemeiben az álom harmatja csillogott, s hogy ezt elűzze halvány ásítás hagyta el ajkait, majd amint észrevette a folyosón szaladgáló embereket, maga is felállt, s táskáért nyúlt, miközben kisöpörte a szemeibe hullott szőke tincseit. A gesztenyebarna kabátjának zsebébe nyúlt, s kihúzott egy vörös dobozkát, melynek felpattintva tetejét megszemlélte a gyűrűt - melyet gondosan selyembe bugyolált – annak érdekében, hogy újból átismételje azt, amit útja során mindannyiszor átgyakorolt. Halk sóhaj hagyta el ajkait, miután kilépett a fülkéből, s nehézkesen átvergődött az izgatott tömegen, amint lelépett a vonatról arra várt, mikor jelennek meg barátai s köszöntik, ugyan erre várhatott, hiszen senkinek se szólt hazatértéről. Szomorúan tekintett rá a rozoga vasútállomásra, s lágy mosollyal az ajkain elsuttogott egy hálaadást, hogy egészségesen visszaért. Zsebre dugott kézzel indult el a repcemezők mellett, miközben azon gondolkozott, hogyan is vallhatná be érzéseit a leánynak. Annak érdekében, hogy felborzolja a lány idegeit, még levelet se küldött az elmúlt hetekben. Miközben némán vánszorgott a poros földúton a távolban megpillantotta kicsiny városuk sziluettjét, így megtorpant egy pillanatra, hogy összeszedje gondolatait, s néhány másodpercig beletemetkezhessen érzései hullámzó tengerébe.

- Gondoltam, hogy egyszer visszatérsz, Edward. - az ismerős hang, olyan ismeretlenül csengett füleiben, hogy a fiú egy minutumra összerezzent, s képtelen volt egy tapodtat is mozdulni, mégis érzelmeinek láncait darabjaira szakasztotta kíváncsisága, így megfordulva megpillantotta a mögötte pár centire álldogáló Roy-t, aki diadalittas mosollyal meredt rá. - A szeretteid halálra aggódják magukat.
- Te mit keresel itt? - kérdezte a szőke, miközben arcára döbbenet ült. Szőke loknija némán ringatózott a szél durva játékában, míg egyszer csak kiszakította az oltalmazó tincsek öleléséből a fekete szalagot, így az aranytincsek fátyolként borultak a fiú vállaira.
- Elcsépelt, de látni akartalak utoljára, mielőtt még főparancsnoknak neveznek ki... s nem lesz időm, körül-belül semmire.
- Oh, mily megtisztelő.. azt hiszem - suttogta Ed. - Gratulálnom kellene? - felvonta a szemöldökét elgondolkozva. - Gratulálok, Roy Mustang. - szalutált előtte. - Remélem, az első kihívásnál eltaknyolsz... - öltötte rá a nyelvét gúnyosan.
- Nem változtál semmit törpe. - lépett közelebb a szőke fiúhoz, aki kicsit összerezzent. - Nőttél, úgy látom. - emelte a fiú felé kezeit, miközben letekintett a fél fejjel kisebb fiúra. Edward pufogva lépett pár lépést hátra, de figyelmetlenségében beleütközött egy kőbe, s sikeresen fenékre huppant. Szőke, rakoncátlan tincsei most szerencséjére jól funkcionáltak, mivel eltakarták paprikavörös arcát s szemeit, melyekben könnyek csillogtak. Soha életében nem érezte magát ilyen megalázottnak, annak ellenére, hogy csak elesett. Roy leguggolt elé, gúnyos mosolyát képtelenség lehetett volna lemosni arcáról.
- Minden rendben?
- Természetesen. - sütötte le szemeit az alkimista, aki mióta elvesztette erejét, úgy érezte kiszakítottak belőle egy darabot, ami egykor még a része volt. Óvatosan feltámaszkodott, mire a parancsnok megragadta a karjait, s magához rántva átölelte a zavarban lévő fiút...
- Ne hazudj nekem - suttogta Roy, miközben még közelebb vonta magához a fiút, aki annyira meglepődött, hogy meg se mert mukkani. Miután eljutottak a tudatáig szavai, csupán utána realizálta magában, hogy a karjaiban tartja a parancsnok. A férfi ruhájába fúrta a fejét, hogy elrejtse pipacsait, melyek némán nyíltak az orcáin.
- Nem tudom, miről beszélsz - suttogta, majd eltaszította magától a parancsnokot. - Nem is akarom tudni. - kivette a zsebéből az aprócska dobozt, s a férfi felé mutatta. - Ez nem a tied. - Roy teljesen lefagyott, fogalma se volt reagálhatna erre, csupán meredt maga elé. - Sajnálom - mondta ezt úgy a szőke, mintha csak csalódott volna.
- Egy pillanatot ajándékozz nekem - nézett rá kérlelően a férfi, mire Edward újból összerezzent. Csak állt ott, bámult rá, s képtelen volt hova tenni a viselkedését. Képtelen volt rájönni, mi is járhat a férfi fejében, de szomorú tekintete miatt összeszorult a szíve.
- Miért, s mit hazudnék neked? - kérdezte Edward mélyen belefúrva a tekintetét Mustangéba. A férfi még mindig csendesen meredt rá, majd egyszerűen megeredtek a könnyei. Edward szemei elkerekedtek. Bűntudatot érzett, de fogalma se volt miért. Semmit se értett, már teljesen összezavarodott. Roy letérdelt a földre, s kezeibe temette az arcát. Leguggolt mellé, s visszacsúsztatta a dobozt a zsebébe, kiseperte fekete tincseit a férfi arcából, majd rámosolygott.
- Nem gondoltam volna, hogy egy bőgőmasinával állok szemben.
- Fogd be - morogta rá a férfi s eltaszította a kezeit.
- Mi bajod van? - csattant fel. - Hogy viselkedhetsz ilyen gyerekesen? S továbbá.. mit is hazudtam én neked?
- Azt mondtad írsz levelet, ha hazatérsz. - ragadta meg a fiú csuklóját, s letaszította a földre, miközben felé mászott. - De egy kicseszett cetlit se küldtél.
- Alf és Winry...
- Ha már együtt szenvedtünk azokban az időkben legalább megdobhattál volna valamivel te szerencsétlen.
- Mi? - kerekedtek el a szőke szemei. - Most felhántolgatod, hogy nem küldtem neked? Miért tettem volna... hiszen még barátok se... - a férfi végigsimította az arcát, mire Ed nem folytatta tovább a mondandóját. Csak nézte a teljesen összetört férfit, aki a könnyeivel küszködött. Soha az életben nem látta ezt a férfit sírni, sőt semmiféle érzelmet kimutatni, mégis most itt bőg a szemei előtt.
- Szedd össze magad! Sajnálom - motyogta. - Sajnálom, jó? - takarta el arcát a kezeivel. - Ha felavatnak, küldök levelet... többször is... oké? - Roy bólintott, majd újból megérintette az arcát, mire a szőke kezdett egyre vörösebb lenni.
- Feleségül veszed Winryt? - kérdezte a fekete, miközben még mindig a fiún üldögélt.
- Ja, így döntöttem. Nehéz szülés volt, de meg lett - válaszolt egyszerűen.
- Szereted őt? - a szél hirtelen feltámadt, s letépte a férfi fejéről a sapkáját. Roy feltekintett az égre, melyen szürke esőfelhők gyülekeztek.
- Hülye kérdés, persze, s ha megkérhetlek, most már szállj le rólam. - emelte el karjait a szemei elől, de amint ezt megtehette volna, Roy hirtelen megfogta a kezeit, megakadályozta, hogy letegye őket. - Mit csinálsz? - kérdezte idegesen, mivel nem látott semmit.
- Semmit. - hallotta egy kicsit közelebbről.
- Ha bármit - de amint befejezhette volna, mély csókba fonták ajkait. Edward lehunyta a szemeit, s utat engedett könnyeinek, már rá is rászorult. A hűs könnyek lágyan csordogáltak le arcán, miközben próbálta élvezni a férfivel ejtett első s egyben utolsó búcsúcsókját. A férfi lágy volt, miközben újabb és újabb csókkal jutalmazta, arcát cirógatta, s könnyeit törölte hófehér kesztyűjével. Edward érezte, hogy szíve egyre hevesebben ver, s hogy egész teste tűzben ég, mégis tudta, ezzel bűnt követett el, annak ellenére, hogy még nem kérte meg a lány kezeit, mégis nem tudott ellenállni...
- Sajnálom. - engedte el a parancsnok, s kezeibe vette a fejét, miközben homlokukat egymásnak döntötték. - Sajnálom Edward, de szeretlek téged. - Edward halványan elmosolyodott, miközben a földet pásztázta.
- Sajnálom, de én... Winry-t választom. - Roy lefagyott, majd arcára keserű mosoly ült.
- Tudtam - suttogta, miközben feltápászkodott a földről. Feltekintett az égre, melyből lassan szitálni kezdett az eső. - Ideje hazamenni.
- De most összezavartál - sütötte le szemeit a szőke, mire a parancsnok megtorpant. - Utállak - nézett fel rá kétségbeesetten a fiú, szemeiből tisztán lehetett olvasni. - Winry.. – kezeivel törölgette a szemeit. - Nem akarok választani.
- Figyelj Ed. - guggolt le mellé Roy, szomorúsága eltűnt az arcáról. - Te Winryt szereted, menj kérd meg a kezét, legyetek boldogok. - Ed nem hitt a fülének, hogy mondhat ilyet...
- És te?
- Megelégszem a levelekkel - nyomott csókot a fiú homlokára, majd felállt. - Sok sikert! - szalutált, majd egyszerűn elsétált. Ed elázott, de nem érdekelte, inkább arra volt kíváncsi, mit is érez valójában...

Aznap elvette Winryt.

Pár év múlva, pedig írt egy levelet Roynak.

„Köszönöm, Roy"

Köszönöm, ha elolvastad, ha tetszett, kérlek, dobj meg valamivel. :3

( 111 megtekintés )

Szólj hozzá:

Samu 14 2018. 04. 30. 13:40  
hosszú volt

lucyfliver 2018. 04. 20. 21:51  
Köszönöm szépen. :3

  - megszűnt felhasználó - 2018. 04. 17. 16:46  
Nagyon jó lett!!

  - megszűnt felhasználó - 2018. 04. 15. 18:46  
Tudtam, h Ed engem szeret
Viccet félre téve, jó kis iromány, tetszik!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat