Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: دُنْيا)

12:00 - 16.rész
Megosztás: f

12:00 - 16.rész

"A földön semmi nem örök...
A fákon árnyak nőnek este,
A félhomály is nyöszörög."
József Attila


Napok teltek el az Irennel való megmagyarázhatatlan esténk, és  kétes érzéseket keltő csókunk után.
Nem nagyon beszéltünk azóta a történtekről. Akárhányszor megpróbálta szóba hozni, témát váltottam.
Egyszerűen nem tudtam róla beszélni. Képtelen voltam. Túl sok gondolat cikázott a fejemben.
Minden nap sétáltunk, sötétedésig mentünk, néha még stoppoltunk is amikor nagy nehezen megláttunk egy autót a kihalt mezőkön.
A régi házunk felé mentünk, ahová Mike-hoz indultunk az autóbaleset előtt, de napról napra csökkent bennem a remény, hogy még ott találjuk. Ha egyáltalán odaérünk. Ezenkívül komoly problémát jelentett a Geoff táskájában lévő élelem és pénz vészesen gyors, napról-napra való fogyatkozása.
Most egy kamion csomagtartójában ülünk. Egy középkorú férfi vett fel minket pár kilóméterrel ezelőtt, amikor meglátott minket az út szélén.
Itt a kamion belsejében, a dohos szag mindent beterít, félsötétben zötykölődünk, fejünk felett pedig nagy ponyvák hajladoznak a szélben.
Körülöttünk dobozok hevertek mindenfelé, amelyeket a férfi szállított. A csomagtartó platójáról lelátva néztem, ahogy felkapcsolódnak a közvilágításra szolgáló lámpák, és ahogy ezze szinte majdnem egyidejűleg szabályszerűen szemerkélni kezd az eső.
Teljes némaságba burkolózva ültünk, ahogyan azt már pár napja szokásszerűen tettük.
Én, a kezemben egy, a férfitól kapott térképpel, Irene pedig egy poshadt almát rágcsálva ült, a lábát kötésben felpolcolva pihentetve az egyik dobozon.
A kamion folyamatos dobálása mellett, minden egyes alkalommal összerázkódtunk, amikor az néha
áthajtott egy-egy kátyún.
- Ha minden jól megy, és sikerülne még stoppolnunk, akkor pár nap és odaérünk a házhoz - állapítom meg  térképet vizsgálva.
- Hmmm... - mormolja Irene.
- Mi az?
- Semmi. Minden tökéletes. Ez az egész tökéletes - mosolyog rám, nem titkolt gúnnyal.
- Na ne mondd... - Pár percig nézem őt, majd visszatérek a térképhez.
- Nem. Én semmit nem mondok - megrántja a vállát.
Sóhajtok.
- Értem, mire megy ki ez az egész.
- Mi?
- Nem hagyod te azt csak úgy...
- Na jó, figyelj, királynő, nekem sem az a legnagyobb vágyam, hogy egy dohos traktorban üldögéljek órákig, én is inkább a Hawaii-szigeteken lennék, csakhogy ez itt most nem választás kérdése. Te akartál velem jönni. Te vállaltad. Ne tégy olyan megjegyzéseket, mintha én kényszerítettelek volna! - kiáltom, és ekkor a kocsi dobbant egyet, egy feltételezhetően igen mély kátyú után.
Megrázkódtunk.
- Azért nekem nem úgy tűnt, mintha te annyira tiltakoztál volna az ellen, hogy jöjjek - mondja felháborodottan.
Egészen biztosan érzem, hogy ez nem csak az indulásról van szó. Hanem a csókról is.
Nem válaszolok. Mélyen a szemébe néztek, és belekapaszkodom az egyik dobozba amikor a kocsi ismét ránt egyet rajtunk.
Irene levette a lábát a csomagról, és felült.
- Egyébként jól esik, hogy ennyire értékeled azt hogy veled tartottam. Én csak az öcséden akartam segíteni. De tudod mit...
- Mit csinálsz? - kérdem, ahogy végignézem amint feláll, összepakolja a cuccát, és a kamion peremére lép. Elhúzza a ponyvát.
- Lehet hogy nem is kellett volna jönnöm. Egyedül is boldogulok majd.
Ütögetni kezdi a kocsi oldalát, és kiabál a sofőrnek, hogy álljon meg. A kamion azonban a felszólítás ellenére sem lassít.
- Hát akkor...
Leguggol, és a leugráshoz készül. Már épp ugrana, amikor elkapom a karját, és az utolsó pillanatban visszahúzom a kocsira.
- Normális vagy? - háborodok fel. - Neked teljesen elment az eszed? Ha ilyen sebességben ugrasz le, kitöröd a másik lábad is.
- Tudok vigyázni magamra.
- Nem úgy tűnik... Irene, kérlek, gondold át. Ha elindulsz kaja, telefon és minden nélkül, meghalsz. Együtt kell maradnunk.
Ezúttal a fáradtság, és a düh mellé egy kis bűnbocsánat is vegyült a hangomba. Ő meg, habár még mindig mérgesen kikapta a kezemből a térképet, de visszaült.
Körülbelül egy órával később a traktor megállt, és hallottuk, amint a vezető cipője a földhöz koppan. Nagy, öblös léptekkel hátrasétált, felrántotta a ponyvát, és intett, hogy ennyi volt.
- Sajnálom, de nem tudom magukat tovább vinni.
- Micsoda? - ugrik le a platórol Irene kezében a térképpel. Követem. Az első amit észreveszek az eső, ami a homlokomra csepeg.
- De uram, azt ígérte, idáig elvisz minket - bök a térképre. - A kereszteződésig.
- Hát, ez is egy kereszteződés, nem igaz? - tárja szét a kezét, és körbetekint. Tényleg az volt. Csak nem a jó kereszteződés. - Sajnálom de én itt lakom, azt hittem erről beszélnek...
- Nem tudna tovább vinni minket, csak egy darabig?  - kérdezem, habár könyörögni nem áll szándékomban. Igencsak messze áll az tőlem.
- A hölgyet tovább vihetem, ha ő is úgy gondolja - nevet a fickó. Nekem és Irennek azonban nincs ínyünkre a tréfa.
- Na, húzzon innen - mondom, még mielőtt Irene mérgesen megszólalhatna, és elhúzom onnan.
Miután a fickó elhajt, csak mi maradunk egyedül a sötétben, az esőben, és a hidegben. Azt kívánom, bárcsak lenne egy ház valahol, ahol meghúzhatnánk magunkat.
Némán sétálunk, amikor átnyújtom Irennek az üveg vizem, és, habár egy szót sem szól, érzem, hogy a feszültség oldódott köztünk. Azért még ott volt a szemében a parázs, ami bármikor belobbanhatott, azért még ott volt a kés, amivel könnyen megvághattad magad, a tenger, ami, bár gyönyörű, egy pillanat alatt veszélyessé tudott változni. De azért ez is jobb, mint a semmi, nem igaz?

( 37 megtekintés )

Szólj hozzá:

دُنْيا
 
2018. 04. 13. 22:07  
(Lektorálta: Dunya
Nem tudom, hogy a történet karakterisztikáját loptam-e most el ezzel, vagy csak azért van, mert gyorsan írsz, és sok minden van egyszerre a fejedben. Aprócska vesszők és írásjelek panaszolták nekem, hogy ők is ide szeretnének tartozni. Nem sok, csak számomra megtöri a történet hangulatát, és úgy gondolom, hogy eléggé szereted a saját történeted ahhoz, hogy fenntarthatónak érezd a hangulatot. Nem tudom, az olvasóid hogy vannak vele, de kár lenne ezzel megtörni a varázst.)


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat