Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Foltimoki)

Leila pou élete 2. rész
Megosztás: f

Leila pou élete 2. rész

Körülbelül két perc várakozás után, végre elindult az iskolabusz, amin ültem. Hangos és erőltetett volt a motor hangja. A régi jármű csak nagyon lassan tudott haladni. Mellettem nem ült senki, egyenlőre, mivelhogy még volt egy falu, amibe a busz bemegy a gyerekekért. A barátnőm, aki mellém szokott ülni a buszon, ha nem beteg, akkor biztos, hogy most is mellém ül. Addig is hallgattam, ahogy a mögöttem ülő két pou lány beszélget.
- Fruzsi, szerinted hogyan fog kinézni az új csaj? - kérdezte egy körülbelül nyolcadik osztályos, barna hajú, kisminkelt lány (pedig nem lehet kisminkelve jönni a suliba).
- Nem tudom! Elvileg az Anna ismeri - mondta a másik ugyanolyan korú pou gyerek, majd az Anna nevű lányra nézett, aki három sorral hátrébb ült tőlük, és az okostelefonját nyomkodta - Szerintem majd ha odaértünk a suliba, megkérdezhetnénk! Nem szeretem a meglepetéseket!
- Én sem! - nevetett a másik.
Előrefordultam, majd kinéztem az ablakon. Láttam, hogy megérkeztünk abba a pou faluba, ahol a barátnőm, Ivett lakott. Felszállt a buszra még pár gyerekkel együtt, és ahogy gondoltam, mellém ült. Mosolyogva nézett rám.
- Szia Leila! Nagyon hiányoztál! - mondta, majd megölelt.
- Te is nekem! Mizu? Hogy telt a nyári szünet? - kérdeztem a barna, rövidre vágott hajú barátnőmet, aki szintén egy lenge szoknyában jött, mint én.
- Nagyon unalmas volt. Emlékszel, hogy még év végén megbeszéltük, hogy átmegyek hozzátok? Anyukám nem engedte... Pedig már annyira vártam! - emlékezett vissza - Kár, hogy nem ugyanabban a faluban lakunk. Mert ha igen, biztos, hogy átmehettem volna!
- Igen, én is bánkódtam emiatt... De ne szomorkodj! Nemsokára szülinapod lesz, akkor csak átengednek hozzátok, nem? - próbáltam valami vigasztalót mondani. Ivett széles mosolyt küldött felém, majd bólintott. Út közben sok mindenről beszélgettünk még. De nem elég sokat... Gyorsan elröppent az idő, mert a busz máris nyitotta ki az ajtaját, hogy a sok iskolás gyerek bemehessen az iskolába. Az iskola kapui szélesre ki voltak tárva, hogy a sok-sok pou kényelmesen becammoghasson rajta. Így is tett mindenki. Valaki nagy örömmel ugrándozott be, úgy, hogy a szórakozottsági szintje a száz százalékot érte, valaki pedig szomorúan cammogott, körülbelül húsz százalékkal... Ivett boldog volt, de csak azért, mert velem, és a többi barátnőjével lehet együtt. Én pedig csak tettettem az örömöt, hogy Ivettet ne bántsam meg. Az első óránk Német lesz. Ma még nem fogunk sokat tanulni, csak átismételjük majd az előző évben tanult dolgokat. Szerencsére jegyet sem kapunk ma, ezért csak a legrosszabbra számíthatok. Arra, hogy engem kérdez majd elsőnek a tanár, és én meg sem tudok szólalni...
Minden kis pou beözönlött a tanterembe, és mindenki leült valaki mellé. Ivett mellém ült, kérdezés nélkül, mivel tudta, hogy úgyis megengedem.

( 77 megtekintés )

Szólj hozzá:

Liza57 2018. 04. 02. 12:42  
Ez is jó lett!

I - Love - You
 
2018. 03. 27. 15:38  
Köszi

K. Ruby 2018. 03. 27. 14:11  
A maga nemében szerintem nem lett rossz.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat