Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Ánizs
Megosztás: f

Ánizs

 Negyedik hete dolgozok Ánizzsal. Nem tudok rá sok mindent mondani még, friss és ropogós.
Személyiségnek megformálásában vagy 20 kisgyerek is segítségemre van. Amint először kifutkorászta magát olyan lett, mint egy kezesbárány. Soha nem csukjuk be, mert, mint kiderült az előző gazdája folyamatosan bezárva tartotta, és így retteg attól, hogy sose futhat újra.
Ezért gondjaink vannak a zablával és a nyereggel, mivel nem igazán érzi magát tőlük szabadnak.

- Bolond póni! Gyere már ide! - kiabálta a szőke. Épp el akarta kapni Ánizst, aki ezzel nem értette együtt, hogy mi okból kéne odamennie hozzá. Rázta a fejét és a karám ellentétes pontjába futott, bárhol állt a lány.
- Segítsünk? - kérdezte a fekete hajába beletúrva Márk. Nagyon nehezen leplezte azt, hogy majd megfullad a röhögéstől.
Pár lovas az edzésük után itt maradtak megnézni a póni fejlődését így most még többen csodálhatják mennyire nem szeri a haflingi Dorinát.
- Megoldom! - morogta hangosan, mire Ánizs vékonyan felnyerített.
- Hagyjad - mondtam nevetve és mivel eddig a kerítés szélén ültem könnyedén beugrottam a karámba és elfüttyentettem magam.
Ánizs gyorsan szedte a kis lábait és fej-rázva befékezett előttem.
- De csak azért ment oda, mert nálad van a nasi - mondta szemöldök összehúzva a szőke aki duzzogva csetlett- botlott a magassarkújában a karám kapuja felé. Minden egyes alkalommal amikor lépette egyet, a fekete cipő sarka vagy tíz centire besüppedt a földbe.
- Nem értem, hogy nem tanulja meg, hogy ide ne jöjjön ilyen cipővel - panaszkodtam a kis lónak. Megsimogattam a homlokát, miközben a jutalom falatott vette ki a kezemből. Sose szokta magától ilyen mélyen tartani, mindig magasan és büszkén hordja a fejét.

A kinti pályán levettük róla a kötőféket had fusson még egy kicsit, mielőtt nekikezdünk a munkának.

- Ma én dolgozok vele! -  jelentette be a szőke aki megint alig tudott be mászni a homokos területre azokkal a holdjárókkal.
- Tessék csak! - nyújtottam felé a futószárat és vártam, hogy mikor ideér, Ánizs kirántja majd a kezemből és elfut megint a lány elöl.
És mi történt? Hát pontosan ez.
- Szökött ló! Kaput becsukni - kiáltotta nevetgélve Márk a lovasoknak akik már futottak is becsukni a kaput. Dorina csak elsziszegett valami olyasmit, hogy "direkt csináltad!" és dühösen kezdte el újra kergetni a pónit.
Végül mikor már elfáradt a lány és Ánizs is úgy érezte elég a játékból oda ügetett a lányhoz.
Villámokat szórt a szeméből, majd mikor stabilan fogta a futószárat akkorát csattintott az ostorral, hogy nem csak a hafi ijedt meg, de még mi is.
- Mi a fenét művelsz? - kiabálta oda neki az egyik "néző".  Válaszul csak egy szemforgatást kapott.
Rémülve néztem ahogy szegény póni néha oldalra kirúgva, és félve attól, hogy megint eldörren az ostor teljes erejéből futott.
- Who, who - próbáltam messziről nyugtatgatni Ánizst, de ez semmit se ért. Odarohantam a lányhoz és kitéptem az ostort a kezéből.
- Ezzel vagy tíz lépést mentünk visszafelé az oktatásában - hisztiztem neki és a futószárat is kirángattam a 10 centis körmei közül.
- Meg kell tanulnia a leckéjét! Tudja, hogy mi várja, ha ilyet csinál!
- Mármint fut? Nem szabad futnia egy lónak? - kérdezte az egyik karám mellet álló lány.
Morgott valamit a szőke és dühösen kitrappolt a karámból.
Ánizs még mindig ugrándozott. Nagyon megijedt, hisz sose csináltuk ezt vele. Az ostor nem egy fegyver csak egy segéd eszköz. Kezdhetjük újra hozzászoktatni az ostor látványához.
- Kösz Dorina. Nagyon nagy segítség vagy - morogtam magamban szarkasztikusan.



Lehet ezt a sorozatomat is befejezem. :/ Ehhez sincs sok ötletem és egyre unalmasabbak a részek. Nem hiszem, hogy sokan olvasták, vagy valakinek is hiányozni fog, fogy évente kiraktam egy részt.

( 107 megtekintés )

Szólj hozzá:

ani0 2018. 03. 08. 12:21  
szerintem jó lest


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat