Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Rózsa története
Megosztás: f

Rózsa története

Fehértigris sunyi volt, mivel testvérének minden egyes, biztonságos lépését követte. Azonban bújkálva követte a sárga macskát, akinek fogalma sem lett volna róla, hogy követik. Fehértigris nem szégyeníteni szerette volna Sárgabundást, hanem örömíteni. Azon gondolkodott, hogy előbb megfigyeli, hogy mit szeret a nőstény, és az szerint boldogítja őket, például egy virágcsokrot.
Mire Fehértigris átgondolta a teendőket, a sárga macska útnak indult.  Gyors szaladással lépett utána, de csak is óvatosan. Megpillantotta a kapu előtt, ahol már nyílt is a többi út része. Befordult a bal irányba, Fehértigris meg kúszva utána eredt. A bokrokon és a fákon keresztül bújkált. Sárgabundás körülnézett, mivel érezte a testvére szagát. Szorosan a zöld levelekhez szorult, szinte a tövéig ment. Szaglászni kezdett a sárga kandúr, bár nem látott senkit. Ügyet sem vetett nagyon rá, a nőstényt szerette volna lenyűgözni. Rózsaszín párnáit kezdte lábán rágni, majd tisztítani kezdte fehér mellkasát. Borostyán szeme sarkából mindenfelé figyelt. A fehér cica nem igazán volt biztos benne, hogy előjöjjön, ugyanis észrevehető helyen ült. Már csak várt, mire Sárgabundás szedi a lábát a végső állomásig. Felállt, még egyet lépett, és egy rózsát tépett a közeli bokorból. Szájába vette, tüskéit lesimította, hogy ne szúrja meg a nőstényt. Fülét meghegyezte, aztán meg már csak nekiiramodott. Egy kis bökkenőbe ütközött, mert a fehér macska mellett állt egy szürke, aki tulajdonképpen őrizte. Addig várt, ameddig el nem lépett a szürke macska. Egyik fára felkapaszkodott, és pihent az egyik vastagabb ágán. Az évszak kellemes szellőt, illatos virágokat tartogatott. Bizony a tavasz eme gyönyörű évszak. A nap szelíd sugarai bevilágítottak az ágak közé, a felhők pedik kirándultak az égbolton. A növényeket lágyan rángatta a szél, és a friss levegő pedig külömböző illatokat kevert magába. Messzire egy patak csobogott, a békák meg ugráltak arrafelé. Szitakötők is körülötte táncoltak, és utaztak a levegőben. A madarak hálát adtak jó hangulatú énekkel, és szokásos, de nem unott dalaikkal együtt.
A kandúr sötétzöld szemű, farka hegye fekete foltos, bár kistermetű. A nőstény hófehér köpenyében pompázott szürkéssárga szemeivel.
- Mindjárt jövök! - nyávogott a kandúr, mire Sárgabundás feljapta fejét. Azonban a fehér macska csak egyet bólintott, és unottan lefeküdt. Sárgabundás úgy kapkodott, hogy a rózsaszálat ottfelejtette, a fáról meg leborult. Kisebb faágak csörrentek, és a levelek gyűrődtek a sárga bundájú, zöld szemű macska talpa alatt. A nőstény megijedt a hirtelen cselekedettől, és felült, a kandúrra nézett fülig érő mosollyal.
- Szia! Luna vagyok! - kuncogott szép hangon, jobb mellső lábát Sárgabundásra helyezve. Jól érintette Sárgabundást a reakciója a fehér cicának.
- Sárgabundás - kapta magát fel a kandúr. A macskák között nem igazán jelentett valamit a köszönés.
Egy kört ábrázoló bokrok közepére ültek be. Beszélgetni kezdtek, mert nem igazán ismerték meg egymást.
- Aki melletted volt, az kid neked? - kíváncsiskodott Sárgabundás, és közelebb tolta a fejét a másik macskához.
- Csak a nevelőapám... soha nem enged el sehova, és nagyon nincs szíve felém - szomorkodott kicsit a nőstény.
A kandúr csak némán nézett a földre, és gondolkodott még több kérdésen.
Közben ám Fehértigris már sietett a rózsaszállal, és kifigyelte hol vannak. Észre vette, hogy a fehér cicának szólt valaki. Az volt a nevelőapja. Mérgesen ordibált, és nézett szerte keresve Lunát. A szép nőstény annyit mondott, hogy mindjárt jön, és a hang felé indult. Csak kicsit nézett ki, mert nem akart vissza menni. Fehértigris észrevétlenül dobta testvére elé a rózsát.
- Kevés időnk van. Mindjárt ide jön, és meglát - szomorú tekintéllyel állt Luna egyhelyben. Sárgabundás átadta neki a rózsaszálat, melyet a nőstény jószívvel fogadott. Erre a cselekedetre felvidult, és mancsát közelebb tolta a kandúréhoz.
- Köszönöm! - lelkendezett a fehér macska.
- Sz... szívesen! - pirult el a kandúr, és megölelte a másik szőrpamacsot.
- Nem maradhatok tovább - mondta a nőstény.
Sárgabundás integetett kellemetlenül, de utána lépett, mert kíváncsi volt a reakciójára a nevelőapjának.
Luna már megbizonyosodott róla, hogy nem fog jól elsülni, az egyszer biztos. De nem hátráltatta meg semmiképpen, csak ment.
Mogorván pillantott a nőstényre, és rákiabált hangosan.
- Luna! Hol jártál?
- Miért, sosem mehetek el? - háborgott a fehér macska.
- Itt kell lenned, és... - nyávogott a nagy kandúr, csak éppen a mondatát nem tudta befejezni.
Luna azt gondolta, hogy ezt a kifogást is csak úgy találta ki, hiszen abban a percben nem tudta folytatni a mondatot. Mintha figyelembe sem vette volna, beszélte az ő mondanivalóját.
- Ha elakarsz menni, akkor dolgoznod kell! Nem érdekel, ne tiltakozz! - nyivákolt a kandúr, úgy hitte erre meggyőzi a "kölykét".
- Hát csak legyen! - örült meg, és eszébe jutott egy ötlet. Mondanivalóját folytatta. - Elmegyek az iskolába dolgozni, beállok tanárnőnek, és készen van - mancsait rágcsálta a vitatkozás közben. Farkát lobbantgatta a gyönyörű cica.
A nevelőapuka megdermedt, de mostmár átgondolta az eseményeket és Luna elképzeléseit. Kicsit nem értette, hogy eddig tényleg miért nem engedte el, és elismerte, hogy Lunának volt mindvégig igaza.
- Rendben. Mostmár nem állok eléd, menny a saját képzeleted után. Talán, úgy lesz jó - mondta szégyenlősen a kandúr.
- Köszönöm! - nyávogta Luna, és kettőt köhögött.
Sárgabundás előlépett egy korhas fa mögül. Először a kandúrt nézegette, vizsgálgatta, aztán Lunával tovább gyalogolt.
- Tényleg beállsz? - csodálkozott Sárgabundás.
- Vicceltem én valaha? - mondta kicsit pofátlanul a nőstény.
- Az apám az igazgató, én is egy tanár vagyok. Most nagyban újítjuk az iskolát, az elmúlt évben három tanár és hét diák volt - cserélt információt Lunával.
- Az király! Gyere, siessünk, nagyon várom már! - izgult a kis fehér cica.
Sárgabundással suhantak át egy ibolyáson, közben még ott hemperegtek is, játszottak. Közepes tempóban futottak az iskolához. Mind a kettő nagyon izgalmasnak találta a pillanatot.
Fehértigris sem hagyta volna ki a pillanatot, megakarta nézni ám, hogy milyen lesz a folyamat. Ő már villám gyors tempójában vágtatott, nehogy megtudja Sárgabundás az apró kis tetteit.

Köszönöm, hogy elolvastad, a sok kihagyásért viszont elnézést. Tényleg nem volt rá nagyon időm, de a lényeg, hogy megvan. További szép reggelt, napot, estét, amelyik időszakban csak nézed! Sziasztok! ^^

( 122 megtekintés )

Szólj hozzá:

Warrior cats fan 2018. 03. 02. 14:40  
Köszönöm!

likomil
 
2018. 03. 02. 14:10  
jó lett

Warrior cats fan 2018. 03. 01. 20:53  
És én még azt hittem rövid lett...


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat