Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Fantáziai)

12:00 - 11.rész
Megosztás: f

12:00 - 11.rész

Az eső dinamikus monoton kopogása, mintha altatót dúdolt volna. Az utolsó emlékem az volt, ahogy éjfélkor az órára pillantottam. Egymásra néztünk Irennel,és tudtam mire gondol. Szavak nélkül a tudtomra adta. "Most szabadul el a pokol." Minden éjfélkor amikor nem vadásztam, álmatlan éjszakáimon tehetetlenül néztem az órámat és azon agyaltam ,épp hány szegény lélek vész el,és én hánynak nem segíthettem. Aztán csöndbe burkolóztunk. Még emlékszem a poharak halk koccanásaira, a táncoló kristáycseppekre Irene sápadt bőrén. A levendula illatra, és a fehér csillagokra, amelyek a mosolyán ragyogtak. Aztán minden elsötétült.
-------------------------------------------------------------------------------------

Beléptem a dohányszínű falak közé. Épp leegyeztettem egy Vuszla vadászatot az estére Geoffal,és most halkan nyitottam be a szobába ,mert azt hittem Vena még alszik. Elég hamar észrevettem azonban, hogy az ágyunkon ül törökülésben, egyetlen fekete nadrágban,és fájdalmas tekintettel néz maga elé.
- Mi van? -lépek oda hozzá,és kisimítom a haját az arcából. Sápadt az arca,és alapvetően olyan az arckifejezése,mint aki mindjárt ide rókázik. - Mi a baj?
- Rosszul vagyok - mondja,és a következő pillanatban összegörnyed és hányni kezd.
- Oh.hé..hé! -riadok fel,és ösztönösen a kezemet a hátára teszem,és felfogom a haját,mint ahogy a népszerű filmek lánybarátnői szokták egy-egy félresikerült buli után.
Felemeli a fejét és mélyeket lélegezve, könnyes szemmel zsebkendőt keres.
- Nyugi. - mondom neki, előások egy rongyot,és odanyújtom neki. - Ha tudtam volna, hogy beteg leszel szivem akkor nem mondom Geoffnak, hogy vele megyünk vadászni.
- Először is. -kezdi -Ne hívj így...másodszor pedig, jól vagyok. Vagyis jól leszek estére.
- Biztos?
- Igen.
- Oké. Akkor adig feküdj le. - segítek neki hátrafeküdni, és ráterítem a takarót.
- Most meg kell keresnem Geoffot,de ha kell valami csak hívj! - mondom neki,ő pedig álmos bólintással jelzi,hogy tudja.
"Már megint" nyilal bele a fejembe egy gobdolat. "Megint ezek a furcsa álmok." Amikor ez történt, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak. Ma már tudom, hogy nagyot tévedtem.
A következő emlékkép élesen csap az agyamba. Nincs beleszólásom. Az események csak történnek,és olyan mintha megint ott lennék.
---------------------------------------------------------------------------------------------
Áporodott szennyvíz szag terjengett a levegőben. A már rég bomlásnak eredt hulladékok olyan átható és tömény bűzt képeztek amelytől kis híján elhánytam magam.
Egy, a főutcák alatt húzódó sikátorban bolyongtunk az éjszaka közepén Geoffal,Stellával,és Vena-val. Mike a könyörgése ellenére sem jöhetett velünk. De valószínűleg tüntetően, éppen chipset eszik,és mindent csinál az égvilágon csak épp nem alszik ahogy azt mi mondtuk neki.
Minden erőmmel arra öszpontosítottam, hogy kizárólag a számon keresztül lélegezzek, de még így sem tudtam teljesen kizárni a rothadás változatos illatait. Egészen idáig térdig gázoltunk a zavaros szennyvízben aminek a felszínén elvétve egy-egy döglött hal lebegett, de ahogy a sikátor "szíve" felé haladtunk , a víz egyre lejebb apadt, és mostanra ismét száraz talajon lépdeltünk sáros csizmáinkal.
Látszólag nem én voltam az egyetlen akinek nem tetszett a küldetésünk helyszíne. Geoff az egész út alatt olyan megjegyzéseket tett, amelyek enyhén szólva sem voltak túl kedvesek, de másnak sem lehetett épp nevezni őket. Csakhogy a Vuszlák gyakran bújtak meg az ilyen és ehhez hasonló sikátorok belsejében. És az óra lassan éjfélt ütött.
- Mintha egy romlott konzerv mélyén lennénk! - morogja Geoff miközben átugrik egy tócsa fölött
- Hát én is ajánlom, hogy legyen már itt valahol végre egy Vuszla! - értek egyet - Remélem, hogy nem a semmiért másztam le ide, különben Geoff neked annyi! - zseblámpámmal megvilágítottam az alattunk elterülő utat.
- Srácok! - szólt Vena - Többet nyafogtok, mint egy hisztis kislány! Stellával nekünk eddig egy szavunk sem volt.
Elmosolyodtam
- Ha maga mondja hölgyem. Maga mentes mindenféle földi hisztériától. - eszembe ötlik a bosszú lehetősége. - Srácok nem tudom tudjátok e mi történt a múltkor... - kezdeném mesélni a történetet,miszerint az előző estén helyet kellett vele cserélnem az ágyunkban,mert felette lógótt egy pók, amitől nem tudott aludni. De nem tudom végigmondani,mert Vena hangosan közbevág.
- Megígérted, hogy nem beszélsz róla! - szemei villámokat szórtak
- Sajnálom! - emelem fel védekezően mindkét kezemet - De az egyeszség felbomlott amikor hisztis kislánynak tituláltál minket! - Szóval mint ahogy az előbb már elkezdtem...
- Akarod, hogy én is meséljek valamit? - szól bele ismét, és fenyegető mosolyra húzza a száját, egyik szemöldökét pedig kérdőn felhúzza.
Hirtelen elnémulok
- Nem mered!
Már épp készülne, hogy elmesélje az őáltala ismert történetet, amikor hirtelen valami furcsa zaj szűrödik ki a sikátor mélyéről.
Vena a másodperc töredéke alatt kapja ki a farmerzsebéből a fegyverét,és hosszú karját kinyújtva a sikátor sötétjébe céloz vele. Tekintete kemény,és határozott.
Követem, és én is melléállok a felhúzott pisztolyommal, másik kezemben a zseblámpámmal. Stella, és Geoff hátat fordítanak,és ugyanígy tesznek fedezve minket,ha esetleg a sikátor másik végéből jönne a hang tulajdonosa.
Épp csak pár másodperc kell,és megpillantom az éjszaka egyik szörnyét. A következő pillanatban Karon ragadom Venát és lerántom magammal a földre, még mielőtt találat érné.
-----------------------------------------------------------------------------------------
- Daniel! -hallom megint Geoff hangját. Rögtön felébredek,kiesek az emlékemből,és újra érzékelem a körülöttem lévő valós teret. Kezdem már kicsit unni, hogy mindig Geoff hangjára kell ébrednem.
Kitisztul a homályos világ előttem,és meglátom, Irenet aki szintén most ébredhetett, mert ő is egy ásítás keretében néz elég értetlenül Geoffra.
Az eső már elállt,és a nap már halványan felkúszott az égre, mi pedig végig a konyhában ültünk egy pohár bor társaságában. Elcsodálkozom azon, hogy milyen rég nem éreztem magam ennyire nyugodtnak egy éj során sem. Ezen kívül elég furán veheti ki magát, hogy a fél estét végigbeszélgettük,amíg álomba nem zuhantunk. Legalábbis Geoff arcáról ezt vélem leolvasni,ahogy értetlenül végignéz rajtunk.Látszik rajta az összezavartság. De van még valami az arcán ami már nem annyira megnyugtató. Kétségbeesés.
- Megkérdezném, hogy mit csináltatok itt,de most nagyobb gondunk is van! - mondja idegesen, és sietve pakolászni kezdi a cuccait
- Mi az? - kérdezem, miközben megpróbálom kidörzsölni az álmot a szemeimből.
- Mike. Eltűnt.







( 98 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kenly 2018. 02. 25. 22:15  
Köszönöm^^ Hát valahol 30-40 köztre terveztem,de ez még lehet változni fog

tigrancs3 2018. 02. 25. 14:40  
Szegény Vena. :c
Nem tudok mást írni, folytaasd :3 Egyébként körülbelül hány részes lesz?


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat