Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Just summer
Megosztás: f

Just summer

 Ashley folytatta tovább, ahogyan megígérte, s talán egyetlen könyvbe sem élte még bele ennyire magát, mint ebbe. - " Holnap indulnom kell. Szépen összepakoltam a holmijaim. Este készültem elaludni, hamar álomba merültem. Hangos sikítozásra riadtam fel, mely a mellettem levő szobából jött, ahol a lady aludt. Rettenetesen megijedtem, de valami visszatartott, hogy bemenjek oda. Úgy tettem, mintha aludnék, közben úgy fordítottam fejem, hogy lássam ami történni fog. Hamarosan a férj hangját is hallottam, de nem sokáig. Aztán csend lett, csak feloltották a lámpát az emeleti folyosón. Elaludtam, akaratlanul is. Fél kettő, és lépcsőnyikorgásra ébredek. Mintha csöpögne a csap. E kettő együttesen rám hozta a frászt. Csöpögés, nyikorgás, csöpögés, nyikorgás...Csendben felkeltem, miután a zajok elhaltak. Leosontam a lépcsőn, teljes fegyvertelenül. És a kijárati ajtóban megláttam a nőt, izzó szemekkel, felborzolt bundával. Karjaiban egy groteszk, eltorzult kisebb testet tartott. Én teljesen lefagytam, testem remegni kezdett. Első gondolatom, hogy az asszony ölte meg a kis teremtményt.
- Nem kellene, hogy ezt lásd... - mérgesnek, feldúltnak látszott. Magához szorította a halottat. - Hát, lásd. - egy pillanatra, mintha nyugodtság költözött volna hangjába - Ő az enyém volt. Kitaláltam a mesét. Nem létezik semmilyen átok.


                                          ***

- Én nem tudok álarcot készíteni. - dúlt-fúlt magában Robin, majd letette az asztalra a sablont. Mancsai túl ügyetlenek voltak bármilyen kézimunkához is. Még a fiútestvérei sokkal szebbeket készítettek minden évben. Elkeseredetten méregette mancsait, miközben az asztal előtt gub***tott. - Átkozott mancsok. - sóhajtott egy nagyot. - De legalább kardforgatásra alkalmasak. - mosolyodott el huncutul. Szívesen otthagyta volna az az ostoba álarcot. Egy csomó flitter, ragasztó,  zöld csillám, lila és kék gyöngyök, egy pár csík selyem, kréta, színes ceruza, olló hevert az asztalon össze-vissza. És az a bizonyos kemény karton, amiből a formát vágta ki. Kilyukasztotta körmeivel a két helyet, ahová befűzte a selyemmadzagot. Néhol belevágott az álarcba, így főleg a szemeinél lett pontatlan. Próbált oda flittereket ragasztani, de ezzel csak rontott a helyzeten. Ha a ragasztó nem kötött meg, a színes kis pöttyök lepotyogtak, vagy csak a leheletnek köszönhetően maradtak rajta. Minden erejét beleadva próbálkozott, de két óra ügyetlenkedés után feladta. Néhányan napokat, sőt heteket töltöttek el, hogy fantasztikus álarcuk legyen, melyeket díjaznak. Robin tudta, ma egy különleges nap van. A délután folyamán hatalmas ünnepséget rendeznek, táncmulatságot, melyet egy fényűző vacsora koronáz meg. A legszebb, legérdekesebb maszkokat díjazni, jutalmazni fogják. Az övét biztos nem. Szomorkodás helyett viszont szorgalmasan dolgozott. Egy darabig. Aztán meglátta a fogason lógó táskáját. Gyorsan felpattant a székről, a félkész maszkkal a mancsában, lekapta az oldaltáskát, belecsúsztatta az álarcot, majd átdobta magán. Kiszaladt az ajtón, becsapta maga után. “A testvéreim elmélyülten dolgoznak, mit számít egy ajtócsapódás? „ Szobájában el sem pakolt, rumli maradt, kész káosz. Egy olyan részen surrant ki a kastélyból, melyet csak ő ismert, meg öccsei. Lehasalt, egy kis rövid alagúton kellett átkúsznia. Reggel pedig a szolgák megfürdették, és édesanyja megparancsolta neki, hogy ma nem hagyhatja el a szobáját, míg készen nem lesz. Mikor kiért, leporolta magát. Felnézett, és egy erdő tárult a szemei elé. Négy lábra állt, és a szemben lévő ösvényen őrült tempóban futni kezdett, majd elnyelte a rengeteg. 

( 86 megtekintés )

Szólj hozzá:

Speedpaintwolf 2018. 02. 11. 15:42  
Vajon a lecsó készítés is küzdelmes lesz?

tigrancs3 2018. 02. 11. 11:27  
Ha álarc készítésről van szó, ő már csak ilyen. :'D

Speedpaintwolf 2018. 02. 11. 11:15  
Robin feladta... Nem bírta.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat