Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Soraka: Stranger dreams - 9. fejezet
Megosztás: f

Soraka: Stranger dreams - 9. fejezet

Szombat, délután fél egy:

Délután fél egyet ütött az öreg óra. Kisebb szorongást éreztem, miközben egy túlélőfelszerelést készítettem elő és gondolkoztam nagyban, hogy Mendax-al való találkozásom elkerülhetetlen-e. Úgy éreztem, kevés időm volt hátra, mielőtt a koszorús démon áldozatává válok és élve felfal.
Már a gondolattól érzem, ahogy egy utcában éppen az iskola felé haladok. Nagyban gondolkodom azon, hogy ott lehet-e. Aztán egy fehér száj hirtelen behúz egy eldugott, sötét sikátorba és nekilökne a koszos falhoz. Már azonnal begörcsölnék és mozdulatlanul figyelném lépéseit, ahogy villogó kénsárga szemei vérfagyasztóan rátekintenének bele a szemeimbe. Én meg agresszívan váltok vele szemkontaktust, majd ahogy közeledik felém a bundámat azonnal felborzolnám és védeném mindenemet a kegyetlen nőstény erejétől, de már késő. Azonnal kihúzza mancsaiból kiélezett körmeit, majd magasba emelve mancsát egy végzetes sebet ejtene szép fehér bundámon.
Ez a gondolat mégis ijesztő, de megmagyarázhatatlan háttere van. Miért ölne meg, ha nem dolgozok a "Nagyúrnak"? Mendax honnan ismert fel, hogy én egy látó vagyok. Nem csináltam semmit, hogy aztán ezt a sorsot érdemeljem ki hat hónap után és családommal együtt halna ki a Midnight család utolsó leszármazottja. Egyfolytában a végzeten gondolkodok, pedig én még egy évest nem töltöttem be olyan gyorsan. Arra az októberi napra még várnom kell türelmesen még pár hét múlva is.
Már készenlétben mindennel újból leellenőriztem, hogy minden megvan-e. Végül, amint kész lettem ránéztem a jó öreg órára. Pontosan Nyugatra, azaz pont kilencesre mutatott a nagymutató, ami kissé rám ijesztett.
- “Anya Gyémántját! Sietnem kell! „ - pánikoztam be rögtön és mély levegőt belélegezve a fehér ajtó elé léptem. Majd egy rövid mozdulattal lenyomtam a kilincset, majd az előttem kinyíló bejára a kinti világ ellentétét láttam magam előtt. Az idő borús volt és nem a megszokott Macskafalva volt ez.
Az őszi, barnuló és haldokló világot ismét látom magam előtt, amitől Anya mindig is óvott. Amikor azért néztem ki az ablakon, hogy láthassam a szél játékát a levelekkel, Apa egy sóhajjal megragadott és visszavitt Anyu pocakjához, aki halvány mosollyal hálálta meg kedvesének segítségét. Ez is régen volt, ugyanúgy, mint amikor a Starlight nagyban bámult engem és tartotta rajtam a szemem. Azokkal az olívazöld szemekkel folyamatosan rám nézett, nem érdekelte, hogy milyen napszak volt.
Azon nyomban beszippantottam egy rakásnyi levegőt, vele együtt az erős és gyenge illatokat. Mendax rózsa illata közel volt, mint hittem. Kiléptem a járdára, majd gyors futásnak eredtem a démon jelenléte után. Gyors akartam lenni, hogy ő ne legyen rám mérges, vagy ne szívja el az életerőmet. Máris egy sikátorba vezetett, ahol tényleg ott volt.
Páratlanul pasztell fehér bundája nem volt felborzolva az idegességtől. Nyugodt, türelmes volt és a bolyhos farkát sem csóválta. Piros, rózsaszín és fehér rózsakoszorújának a szirmai nem hervadtak, akár a mostani virágok. Merinó koshoz hasonló szarva ékesek és görbék voltak. Nekidőlt teljes lazasággal az omladozó téglafalhoz, ahol egy csésze fekete italt ivott. Nyilván megengedhette magának az eleganciát. Mellette két esernyő pihent nekidőlve a falhoz.
Mendax felém sem nézett, próbálta kerülni a szemkontaktust.
- Pont délután egyre értél. - közölte közönségesen mondandóját, majd beleszürcsölt italába, mintha semmi nem történt volna.
- Foglalj helyet. - jelentette ki, majd a sikátor másik falához biccentett. Erre vállat vonva odadobtam a táskányi védőfelszerelésemet, majd leültem kényelmesen. Néma csend kerekedett, majd némán rám tekintett és érdeklődve nézett rám.
- Nem kérsz inni? - tette fel a kérdést. Válaszul rábólintottam. Miért is ne innék egy kortyot, hiszen lélek fáradt vagyok a futástól. A démon nőstény előkotort egy másik csészét, majd a fekete itallal megtöltött csutorát a csésze felé öntötte, mintha egészséges ital lenne. Aztán mancsával felém nyújtotta kedves mosollyal a felkínált italt. Én csupán óvatosan elvettem, majd meredten néztem rá az italra, mintha valami méreg lenne. Ha nem akar megmérgezni engem az osztálytársam, nem lehet olyan borzasztó.

By Speedpaintwolf

( 87 megtekintés )

Szólj hozzá:

Speedpaintwolf 2018. 02. 10. 18:39  
Kriza: Az általános elírás az én átkom. Hiába írnék jól, mindig ott fog lapulni mindegyik epizódban. Muhahahaha! (Ha az a pánikoztam be, az mindig ludas, vagy hattyú volt)

  - megszűnt felhasználó - 2018. 02. 10. 15:18  
Hát Drazsi van ilyen. Az én történeteimre sem érkeznek kommentek ezrei (sőt leginkább egy sem), de ha kommentelsz, azt inkább a történettel kapcsolatban tedd.
Nekem ez a rész is tetszett és külön örültem a hosszának, ez minden résznek ideális lenne. Egy-két helyen akadt némi elírás, mondatvégi írásjel, vagy vessző esetén, de nem volt zavaró. Összességében kíváncsian várom a következő részt.

Drazsi 2018. 02. 09. 18:44  
Hát, nem sok komment van...


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat