Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Paamy)

Just summer
Megosztás: f

Just summer

Eközben...

- Blacky nagyon szomorú lesz, ha megtudja. - szólalt meg elkeseredetten egy fekete macska. A terem keskeny asztalánál ült, és szemben vele egy idősebb, ám magasabb nőstény macska foglalt helyet. Mindketten nagyon lehangoltnak tűntek. Kora reggel lehetett, ám minden ablak el volt reteszelve, így egy csöppnyi fényár sem szűrődött be a nagy, szellős helyiségbe. A fehér falak néhol koszosak voltak, de a nőstény szeme egy vörös folton akadt meg.
- Az apád vére... - mondta mereven, és lehunyta szemeit. Nem is figyelt a fiára. Próbáld megnyugodni, s elfogadni, ami itt történt fél nappal ezelőtt. - Will. - suttogta maga elé, szinte ugyanazzal a merevséggel. Daniel csak sóhajtott, majd elmerengett, bámult a semmibe, aztán a semminél is tovább. Kínos csend következett, amit most Minerva sóhaja tört meg. Hangjában fájdalom, keserűség, de leginkább düh lakozott. - Elvették tőlem, leszúrták egy karddal. Ő nem ilyen halált érdemelt. El akarom felejteni ezt az egészet. Egyszerűen csak ránk törtek, amikor a legvédtelenebbek voltunk. Őrjöngtek, örömmel mészároltak a szolgáink közül, utána megölték őt. “Ez „ kellett, hogy a háború kitörjön. Még több vérontás. - egy pillanatig csendben maradt. - Mától fogva te vagy a király. - hangsúlyozta ki a "király" szót. Az éretlen fiú bár nem ellenkezett, de nem is tudott megszólalni. Lassan bólintott. - Tudom, ez nehéz neked. De értsd meg, a bátyád eltűnt, nem késlekedhetünk! Muszáj a trónra ülnöd, más különben Randy kihasználja ezt a kényes helyzetet. Muszáj kormányoznod. A csatatérre viszont nem engedlek el. - nézett komolyan fia szemébe. Gondterheltséget, aggodalmat látott. A fájdalom hatott mégis a legerősebbnek.
- Írni fogok a húgomnak.
- Én fogok írni neki. Hozzám jobban kötődik, te is tudod. - halványan elmosolyodott. - Erős lány, bízom benne, hamar elfogadja a dolgokat. - Távol volt tőle, nagyon hiányzott neki. Most szívesen ölelte volna magához, vagy fésülte volna ki selymes bundácskáját. Vagy csak egyszerűen láthatná...
- Rendben. Most viszont mihez kezdjünk? - itt nincsenek biztonságban, a nacionalisták rájuk törhetnek, valahová menniük kellett. Vagy menekülniük.
- Ne aggódj, a szövetségeseink közül egy család szívesen vendégül fogad minket. A tiszteletedre tartani fognak egy bált, ez így szokás.
- Én nem akarok táncolni. Az atyám tiszteletére kellene halotti tort tartaniuk, nem gondolod? - nem fűlt a foga hozzá, hogy bált tartsanak.
- Ezek hagyományok. Nem törölhetjük el őket, mert az olyan, mintha a múltunkat törölnénk el. Ne aggódj, amint vége lesz a háborúnak, megtartjuk a tort. Megígérem, ez lesz az első dolog.
Két cselédlány jelent meg. A fejüket lehajtották, meghajoltak. Az egyikük előrébb lépett, kicsit kihúzta magát, majd megszólalt.
- Királynőm, bepakoltunk mindent a bőröndökbe.
- Köszönöm szépen. - állt fel a székből. - Gyere, Dan. Elutazunk oda, ahol örömmel fogadnak minket.
               

( 60 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat