Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Paamy)

12:00 - 8.rész
Megosztás: f

12:00 - 8.rész

Rólad álmodom. Minden nap kísértesz. Az illatod, a hangod, a szemed, az ajkad.
J. R. Ward

Miután Geoff is elaludt,én minden erőmmel próbáltam ezt elkerülni.
Ha elalszom annak általában sosincs jó vége. Mindig rémálmokkal végződik, amelyeknek gyakori főszereplője Vena. De az éberen töltött napok megtették a hatásukat. Lassan egyre halványabbul érzékeltem a világot ami körülvett. Homályos foltnak láttam,csupán a kocsi ablakából a kinti  fekete ködbe burkolózott fákat, amiket lágyan fújt a szél, és már szinte másodpercenként kaptam magam azon, hogy a szemem már megint csukva van. Végül nem tehettem semmit,az álmok hullámai a tengerbe sodortak.
----------------------------------------------------------------------------------------------

Az ágyamban voltam. Az ágyunkban. A szemembe tűzött a nap,és a dohányszínű falak visszaverték a nyári meleget. Le kellett rúgjam magamról a takarót, hogy ne süljek meg. Oldalra fordultam, és rápillantottam a kis órára az éjjeli szekrényen. Már jócskán délután volt, öt óra elmúlt. Valószínűleg elszundítottam anélkül, hogy tereztem volna,mert a farmeromban, és fekete polómban feküdtem. Venanak hűlt helye sem volt, ellenben a csizmája ami szétrúgva hevert a padlón sárosan, és a ruhái amik szintén  nem túl nagy rendben voltak széthányva a székekre, jelezték ittlétét.
Nyugodtságot éreztem, és örömöt. Olyan érzéseket amelyek, már rég nem környékeztek meg.
Nagy nehezen ráveszem magam, hogy kikeljek a napsütötte ágyból, hogy vehessek egy hideg zuhanyt még mielőtt valaki előbb érne be. Lesétálok a lépcsőn.
Várjunk. szól egy kis hang felderengve egy mély alagútból Hiszen ez egy emlékem. Ezek mind megtörténtek. Miért álmodom ezt?
Leérek a lépcsőn, átmegyek a konyhán a hangok irányába amelyek a folyosóról jöttek.Hosszú ablakokkal keretezett folyosón megyek el, ahol megpillantom a többieket. Mind ott vannak. Stella, Geoff, Mike és... Vena. Ott áll hosszú szőke haja a hátát csapdossa, ahogy beszél, hosszú fekete nadrágot és fehér trikót visel. Ahogy az ablakokból beszűrődő fény ráesik a hajára, megvilágítja a sziluettjét, egészen másviláginak, szinte már angyalinak hat a külseje.
Amikor meghallják, hogy jövök abbahagyják a beszélgetést és felém fordulnak.
- Áh nézzenek oda! - szólal fel Geoff elsőként -A magánakciózó!
- Mi van? -kérdezem udvariasan
- A magánakciózó,aki kimehet levadászni egy Vuszlát egyedül is.
Értetlenül nézek Geoffra. Honnan tudhatot volna arról, hogy egyedül mentem vadászni? Aztán rájöttem. Vena.
- Te elmondtad neki? - néztem rá hitetlenkedve
- Sokat kérdezősködött - vonta meg a vállát könnyedén
- Ja bocs akkor így már meg is van bocsájtva - mondom erőteljes iróniával a hangomban
- Kösz - vágta rá, és elvigyorodva nézett rám
- Szivi...talán beszélgetnünk kéne.
- Ne szólíts így! - mindkét elegáns ívű szemöldökét felhúzta, és keményen nézett rám,habár kékeszöld szemében még így is ott csillogott az a szokásos derű.
- Hé! - szólal meg Geoff - A párkapcsolati problémákat majd  később intézzétek el srácok.
- Te meg ne szólj bele! - vágok vissza - Hagyd ezt a felnőttekre! -tudom, hogy ezzel mindig ki lehet akasztani.
- Egy év van köztünk Daniel - kezdte idegesen - egy év.. nem húsz!
- Miért veszekedtek? - bújt oda Mike legkisebb öcsém Vena lábához, és erősen átkarolta.
- Semmi baj - mondta a lány - A bátyád ma egy kicsit bal lábbal kelt fel. Ahogy bármelyik másik nap is.
Nem érdekelt, hogy mit mondd tudtam hogy csak üres ugratás. Ahogy néztem csak egyre jobban szerettem. Ha kellett puszta kézzel nyírt ki egy Vuszlát,de ha azokról volt szó akiket szeretett akkor bármi áron megvédte őket. Sosem voltak testvérei, de Mike lévén mégis. Egyszerre voltunk a testvérei, és szülei hiszen szinte egész életében mi vigyáztunk rá.
- De igenis van baj! - mondom Mike-nak. - Ne Vena mögé bújj, hanem menj aludni. Tegnap sokáig fennt voltál, mi a fenéért nem alszol már?
- Majd akkor megyek ha ti is!
- Mi még sokáig nem alszunk- sóhajtok
- De Vena... - nézett a kisfiú a lányra könyörgő tekintettel
- Jó tudod mit? - enyhült meg Vena tekintete - Visszakísérlek, és olvasok neked valamit. De akkor utána alszol!
Mike nagy helyesléssel indult meg a szobája felé, Vena pedig utána. De még mielőtt eltűnhetett volna elkaptam a karját
- Vena... nem kell bébiszitterkedned...majd én elintézem. -ajánlom, hiszen látom arcán, hogy fáradt
- Dehogy! Megleszünk. Tudod, hogy szeretek vele lenni. Aztán pedig visszajövök és lehet neked is olvasok valamit - elmosolyodott, és egyszerre úgy éreztem mintha semmi gond nem lett volna a világban.
- Ja ez jól hangzik.- mondtam és a szájához hajoltam, de arébb húzódótt. - Mi van? -kérdeztem értetlenséggel
- Én ugyan meg nem csókóllak amíg az egész napos Vuszla vadászattól bűzlesz! De komolyan. Le kéne fürödnöd- pajkosan és tettetett komolysággal nézett rám
- Igen? Tényleg? - húztam fel a szemöldököm és elkaptam a derekát. Magamhoz húztam de csak egy gyors csókot leheltem az ajkára.
Ő pedig nevetett.
Egy másodpercig tartott csak ez a csodálatos érzés, azután hirtelen váltást éreztem a hangulatban. Minden elsötétült,az ablakokból holdfény vetült le ránk a napsugarak helyett. Vena kékeszöld szemei, és szőkésbarna haja feketévé változtak, akár a kátrány, és a kezeim közül mintha egyre kezdett volna halványodni. A díszlet összeomlott, eltűntek a falak, ablakok és végül már csak mi voltunk, aztán pedig Vena is fekete csillámló mámorként tűnt el. És csak én maradtam. Én meg a végtelen sötétség.
--------------------------------------------------------------------------------------------
"Daniel" hallom messziről. Valami erősen visszahúzott az ébrenlétbe. Rángató karok voltak azok. Hirtelen nyitom ki a szemeim, és az első lendületből, majdnem leütöm a kezeket amik rángatnak. Amint észlelem, hogy Geoff ül a kocsiban mellettem, és a pólomat rángatva szólongat, visszafogom magam.
- Hé,hé...Daniel! -mondja
Mélyen zihálva veszem a levegőt, és arrébb húzódva Geofftól beletúrok a hajamba. Homlokom verejtékes. "Megint egy rémálom" gondolom. Pár másodpercbe beletellik mire újra felmérem, hogy hol vagyok. Irene, Mike, és Stella a kocsi mellett állnak. Irene nyújtózkodik, Mike egy fűszállal szórakozik, Stella pedig aggódva néha-néha felém pillant.
Geoff még mindig a kocsiban ül mellettem - Jól vagy?
- Ja remekül. - vágom rá.
Geoff bólint. Jól tudja miért vannak rémálmaim, és pontosan ismeri azok főszereplőjét is. Ezért aztán értékelem, hogy nem firtatja a témát
- Reggel van,szóval ideje tovább indulnunk! Nyújtózz egyet aztán folytassuk az utat! - kiszáll a kocsiból, én pedig a tenyerembe temetem az arcomat, és próbálok visszaemlékezni, hogy csak egy kis részt, csak egy egészen aprócskát, egy szép momentumot az álmomból elraktározzak szívem legféltettebben őrzőtt, legmélyebb részeibe.


( 47 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kenly 2018. 02. 07. 19:55  
Köszönööm^^Igyekszem majd a folytatással

tigrancs3 2018. 02. 06. 20:39  
Folytii :3 alig bírom ki a kövinrészig. ^3^
Kövi részig* fhú de csúnyán elírtam ×_×


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat