Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Paamy)

Like father, like son ~ III
Megosztás: f

Like father, like son ~ III

 Az ezt követő napok egyhangúan teltek, hasonlóan mint a bejelentésig, azzal a különbséggel, hogy a hangulat érezhetően feszültebb volt. Anya pedig egyre többször jött be a szobámba azért, hogy megnézze, hogy vagyok, nyájasabban viselkedett, és gyakrabban lepett meg valamilyen édességgel. Valószínűleg ilyen módon szeretett volna kiengesztelni. Megesett, hogy egy két megnyilvánulására hevesebben reagáltam, de csak azért, mert már kezdett idegesíteni az, hogy állandóan babusgatni akart, miközben én inkább egyedül szerettem volna lenni. Ezt meg ő úgy élte meg, mintha a válás miatt lennék mérges, ezért még inkább próbálkozott. Apám pedig hozza a szokásos formáját: nem sokszor beszéltünk, ha meg igen, akkor leginkább poénkodtunk egymással.
A válással kapcsolatosan igazából nem tudok túl sok mindent. Ők nem számolnak be minden egyes részletről, én pedig nem kérdezem. Egyszer voltam egy tárgyaláson, ahol kikérdeztek néhány dologról, de ennyi. Egyszerűen nem vagyok rá kíváncsi. Nem is, rosszul fogalmaztam. Inkább csak nem szeretném tudni. Így valahogy könnyebbnek tűnik. Csak annyit tudok a dologról, amennyit kell.
Apa egyik barátja felajánlotta neki, hogy amíg nem talál egy lakást, lakhat nála. Fogalmam sincs, ki lehet az a barát, ezért egyik alkalommal, mikor anya bejött a szobámba, megkérdeztem. A kérdés hallatára alig észrevehetően elkomorult az arca, de pillanatok alatt erőt vett magán, megvonta a vállát, és ennyiben is hagyta a dolgot. Később apát is kérdőre vontam a konyhában.
– Megtudhatnám, ki az a bizonyos barát? – Kissé ingerült volt a hangom, mivel kezdtem úgy érezni, valamit titkolnak előlem.
– Persze. Majd akkor, amikor eljössz meglátogatni, megtudod.
– Istenem, mintha olyan nagy dologról lenne szó.
– Így legalább a kíváncsiság miatt el fogsz jönni. – Vállát megvonva töltött magának egy pohár vizet, csak azért, hogy valamivel elfoglalja magát, miközben velem beszélt. Gyakran csinál ilyet, ha számára kellemetlen téma kerül szóba.
– Ezt úgy mondod, mintha amúgy nem mennék.
– Ki tudja?
– Ha megígérem, elmegyek, akkor elmondod? – próbálkoztam továbbra is.
– Nem.

Ezt a párbeszédet követően inkább hanyagoltuk a témát. Hozzám hasonlóan, apám is elég makacs ember, szóval tudtam, akármennyire is lógnék a nyakán, nem árulná el. Mondjuk tényleg nem értem, mire fel ez a nagy titoktartás, de legyen. Mindez után viszont úgy éreztem, muszáj valakivel beszélnem erről, ezért felhívtam Jenna-t és Shon-t. A szőke azt mondta, nem ér rá, ezért be kellett érnem a vörössel. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy őt kevésbé kedvelném, viszont jobban szeretem a problémáimat mindkettejükkel egyszerre megbeszélni. Jenna végtelenül optimista, Shon pedig inkább realista, így valamiféle kellemes egyensúlyt hoznak létre. Néha viszont kisebb szócsata alakul ki kettejük között a nézeteik miatt, amik engem mindig elszórakoztatnak.
Este hatra beszéltük meg a találkozót a szokásos helyünkön, ami egy kettéhasadt, hatalmas fát foglal magába, ami a város melletti erdőben helyezkedik el. Biciklivel nem tart sokáig az út, viszont amikor az erdő széléhez érek, gyalog kellett folytatnom, mivel elég kényelmetlen lenne a hepehupás ösvényen haladni vele. Már próbáltam.
A fák elég sűrűn helyezkedtek el, így a napfény csak szórva szűrődött be a leveleken keresztül, ezzel igencsak hangulatossá téve a terepet. Ahogy sétáltam, tisztán hallottam az állatok motoszkálását, a madarak dallamos csicsergését. A fák lombjaira szegezve tekintetem pedig megláttam egy mókust, ami mozdulatlanul, megszeppenve figyelte minden egyes mozdulatomat, majd miután meggyőződött arról, nem tervezem zaklatni, békésen folytatta az útját. Elmosolyodtam. Szeretek itt lenni. Sosem értettem, hogy miért nem járnak ide többen – nem mintha bánnám, sokkal jobb ez így.
Hamarosan oda is értem. Jenna már a kettéhasadt fának dőlve várt rám.
– Szia. Késtél. – Üdvözölt megjátszott megrovó hangszínnel, miközben nem létező karórájára pillantott.
– Bocsi, kicsit bámészkodtam – megvontam a vállam, lefektettem a biciklimet a földre, közvetlenül Jenna kerékpárja mellé, majd én is nekidőltem a fának.
Pár másodpercig csendben álltunk egymás mellett, mire halkan sóhajtottam.
– Utálom ezt – mondtam végül, és habár nem néztem oda, éreztem magamon Jenna kérdő tekintetét. – Nagyon frusztrálva érzem magam a házban. Anyám folyton a nyakamon van, vigyáznom kell arra, mit mondjak a közelében, mert mindent visszavezetne arra, hogy igen, milyen káros hatással van rám a válás. Komolyan, feleannyira nem foglalkoznék ezzel, ha nem dörgölné folyton az orrom alá.
– Azért valamennyire meg lehet érteni, nem? Lehet, ha te is kedvesebben viszonyulnál hozzá, akkor ő is azt gondolná, minden rendben, és nem csinálná ezt. – A hangjából hallani lehetett, hogy kereste a megfelelő szavakat, és nem tudta, hogyan is viszonyuljon a helyzethez.
– Ez nem olyan egyszerű – rendezem le ennyivel, habár tudtam, igaza van. – Apám pedig titkolózik.
– Ezt honnan veszed? – ellökte magát a fától, és törökülésben leült a földre, ügyet sem vetve arra, hogy tiszta kosz lesz így a nadrágja. Már nem is mondtam semmit ennek érdekében. Ő ilyen.
– Nem akarja elmondani, kivel fog egy ideig együtt lakni. Most komolyan. Mi értelme van ennek? – beszéd közben az erdőt figyeltem, viszont mivel a lány a mondandóm befejezte után sem mondott semmit, kérdőn fordultam felé. Meglepődve tapasztaltam, hogy aggodalmas tekintettel nézett rám.
– Mi van?
– Nem tudom... csak arra gondoltam – egy pillanatra elhallgatott, mintha kereste volna a megfelelő szavakat. – Mindegy, hagyjuk. Hülyeség.
– Jenna, kérlek. Tudod, hogy utálom ezt. Ha elkezdted, mondd végig.
– Tényleg semmi... nem akarlak feleslegesen felidegesíteni. Lehet, hogy tévedek.
– Hidd el, inkább azzal idegesítesz fel, ha nem mondod el, amit akartál – karba tett kézzel, várakozásteljesen vizslattam.
– Hát, jól van. Arra gondoltam – ismét egy kis szünetet tartott, és elkezdte csavargatni az egyik vörös tincsét –, mi van, ha... szóval mi van, ha apádnak van valakije?

( 86 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kouki 2018. 01. 13. 21:16  
Raito: Azért az ő esetükben - remélhetőleg - nem az lesz, mint itt ^^"
BlingBling: Köszönöm a kedves szavakat, örülök, hogy tetszik :3

  - megszűnt felhasználó - 2018. 01. 13. 15:02  
Nagyon tetszik ez a sztori QwQ És olyan szépen fogalmazol, várom a folytatást :3

  - megszűnt felhasználó - 2018. 01. 11. 17:00  
Ez teljesen olyan, mint a nagybátyjámék. Ők is most válnak és titkolódzás van rendesen. Folytasd!!!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat