Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Paamy)

Kitaszított lelkek
Megosztás: f

Kitaszított lelkek

Gyilkosok. Régen élt itt egy Vérmancs nevű macska, aki a klán vezérének fia volt, csak később végeztek vele. Mindent elmondott a merényletekről, a támadásokról, és hogy mennyire igazságtalan dolog az, hogy mindenki más diadalmaskodhat felettünk, de mi nem tehetünk semmit. Az apja unta már, hogy nekünk nincs beleszólásunk semmibe, és hadat üzent. Túszul ejtett egy ártatlan kölyök kutyát, és fenyegetőzni kezdett, de mindenki csak kinevette, viszont ő nem kímélt. A város lakói előtt kínozta meg az állatot, majd eléjük dobta véres testét. Sokáig rettegtek tőlük, még beszélni sem lehetett róluk, mert ők mindent megtudtak. Bármilyen állatra rátámadtak, kivéve saját fajtársaikra, a macskákra, akik közül pár egyed szívesen beállt közéjük.Akik menekülni próbáltak, azoknak esélyük sem volt. Ez a rettegés ment éveken át, amíg egy vad farkasnak meg nem ölték a kölykét. Ezek után minden megváltozott. A falkavezér elfogta a macskákat, a nőstényeket helyben megölték, a hím egyedeket pedig egy városba vitték, a kiscicákat árvaházba. Bár az összes nőstény még így sem halt meg.....
Egy árulóról beszélünk, aki az összes ismert titkos rejtekhelyet bejárta, segítve ezzel a kutyáknak, farkasoknak, és egyéb ellenszenves állatoknak. Ő él, és virul. Nem fontos neki az, hogy mi egy faj vagyunk, ő nem akart meghalni feleslegesen. Még így is ő a legfőbb ellenség. Sokan találnak ki dolgokat, mint például azt, hogy Vérmancs nem halt meg. Én nem akarok beállni a sorba, és senkiként leélni az életem. Meg akarom győzni őket, hogy felesleges a viszály, és így sosem lesz béke, és nyugalom. Már nem félek, mint régen. Nem foglalkoztat a bosszú, amiért megölték az anyámat.
- Már megint szökésen jár az eszed, Hope? Tudod, hogy úgyse sikerülhet? - bökött meg Zera.
- Én tényleg komolyan gondolom.
- Ne kábíts! - Ha Vérmancs nem tudott megszökni, akkor szerinted neked sikerülhet? - nevette el magát, bár utólag szerintem rájött, hogy nem volt vicces.
- Te komolyan ennyire bedőlsz a pletykáknak? - Lehet, hogy el tudott szökni. - újra elgondolkoztam, de nem sikerült törnöm a fejem. Zera nem vesz komolyan, most is itt ugrál előttem, hogy figyeljek rá.
- Ugye tudod, hogy én biztos nem megyek veled?  Figyelj, ha túléltél itt egy évet, akkor a többi sima ügy! - legyintett.
- Akkor ne gyere! - Én ma kidolgozom a haditervet, te meg menjél, csontozz hangyát!
- Inkább nem, itt a végén még megjelennek a farkasok, mert megöltem valakit. - mosolyodott el, és leheveredett a koszos kanapéra.
Nem tudom megérteni az embereket. Mindenki csak úgy belenyugszik a sorsába, és tűri, hogy lenézzenek minket. Mindenki úgy aggódik! Hogy mért? Mert ma jönnek az állatok városából ellenőrizni, és ha valaki egy rossz szót is szól, akkor neki annyi. Én nem félek. Amikor elsőnek jöttek, még kicsit meg voltam ijedve, de most lesz a tizenkettedik alkalom, így nincs okom rá. Azok se tudnának egy métert se sétálni, hát persze, hogy autóval jönnek mindig. Ez az! Már van is tervem! Csak ki kell ugranom az ablakon, belopózok a kocsiba, és ott lapulok, amíg nem indulnak. Egy hangos ajtócsapódás rázta meg az árvaházat. Azt hiszem, itt vannak. Futás! Azaz osonás. Mivel az emeleten vagyok, ezért könnyű lesz kiugrani, észre sem veszik, ha eltűnök. Még szerencse, hogy nem tudják mennyien vagyunk, mert akkor biztos kerestetnének. Gyorsnak kell lennem. Kinyitottam az ablakot, amiről elfelejtettem, hogy nyikorog.
- Mi volt ez? - kérdezte az egyik kutya, és az emelet felé indult. Nem volt időm, ezért muszáj volt kiugrani, de gyorsan! Igen, igen! Már látom is az autót. Bemásztam hátulra, egy ládába, ami teli volt mindenféle kacattal. Bár azért még belefértem! Vártam, hogy visszajöjjenek, de eddig sajnos minden tervembe, így ebbe is csúszott hiba, de még mekkora!
- Azt hitted, elmenekülhetsz!? - hallottam a kiabálást az árvaházból, bizonyára valakit rajtakaptak.
- De hiszen én nem csináltam semmit! - hangzott a válasz.
- Az a baj, hogy nem hiszek neked, hogy is hívnak? - kérdezte.
- Zera. - adta a választ, amire rögtön megrezzentem.
Ne! Ő is ott volt az emeleten, bizonyára elaludt, és nem hallott semmit.
- Megmondanád, mért akartál megszökni?
- Én nem...
- Az a baj, hogy nem hiszek neked. - Tudod, az ilyen kis vakarcsok, mint te, könnyen felboríthatják a rendet! - Ezért kell megölni a magadfajtákat.
Nem hiszek a fülemnek! Kibújtam a ládából, és amint kiszálltam az autóból, a fenti szobára emeltem a tekintetemet.
- Ne gyere közelebb! - hátrált meg. - Hope, segíts!
Ez volt az utolsó mondata. Leblokkoltam. A szemem láttára ölték meg a legjobb barátomat.

( 132 megtekintés )

Szólj hozzá:

Drazsi 2018. 01. 17. 15:18  
Na jolvan. Legyen már folytatás! Nem birom ki folytatás nélküűűl!!!

  - megszűnt felhasználó - 2018. 01. 12. 17:40  
Nagyon jó! 5 csillag!

Drazsi 2018. 01. 11. 21:21  
folytatást akarok!!!!

  - megszűnt felhasználó - 2018. 01. 11. 18:24  
Egész jó ! <3

Liza57 2018. 01. 11. 18:18  
Nekem ez is tetszik, egy kicsit lassabban meséld a történetet, részletez, mert így egy kicsit nehéz volt nekem megérteni ezt a részt, de jó lett, további sok sikert kívánok! 4 pont

Speedpaintwolf
 
2018. 01. 11. 15:47  
Durva, de túl gyors és még mindig akadnak hibák. Legalább adj egy leírást, vagy valami.

Drazsi 2018. 01. 10. 21:39  
Tetszik hogy nem csak boldogság! Tetszik! Folytasd!!!
5*

Drazsi 2018. 01. 10. 21:32  
Jejjjjj


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat