Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Like father, like son ~ I/2
Megosztás: f

Like father, like son ~ I/2

 – Rendben vagy, kölyök? – a résnyire kinyitott ajtón Will dugta be a fejét, majd mikor látta, nincs ellenemre a jelenléte, be is jött.
– Miért ne lennék? - néztem rá felvont szemöldökkel. – Amúgy nem igaz, hogy sosem tudod becsukni azt a tetves ajtót.
– Jól van, bocs.
– De azért nem hogy becsuknád végre.
Szemeit megforgatva megragadta az ajtó szélét, majd nagyot lendítve rajta becsapta.
– Most már örülsz?
– Igen.
Egy ideig mereven bámultunk egymásra, de nem bírtuk sokáig, kitört belőlünk a nevetés. Pár percig levegőért kapkodva röhögtünk, és őszintén szólva ez nagyon jól esett. Mintha ezzel adtuk volna ki magunkból a feszültséget. A nevetést először Will hagyta abba, aki ujjaival próbálta meg némileg hűteni a vihogástól felhevült arcát.
– De most komolyan. Jól vagy? – kérdezte egy kicsivel komolyabb hangnemben.
– Azért voltam már jobban is. De legalább nem halálhírt közöltek, nem igaz? – poénnak szántam, viszont ennek ellenére eléggé siralmasan hangzott, ezért inkább témát váltottam. – Amúgy te mikor tudtad meg?
– A napokban. Gondolom, azért nekem mondták el először, mert én vagyok az idősebb. Meg látszott ma is, hogy a te reakciódtól jobban féltek. Nem csoda, kettőnk közül mindig is te voltál az érzékenyebb.
– Szájba ne basszalak?
– Na, látod? Máris felhúztad magad – rosszallóan csóválta a fejét.
– Tudod, mit? Kívül tágasabb – fejemmel az ajtó irányába biccentettem.
– Ami azt illeti azért jöttem, hogy itt aludjak, szóval maradok. Biztos jól esne a társaság. Ráadásul már nem is tudom, mikor aludtunk utoljára együtt – miközben beszélt, lerángatta magáról a ruháit, míg végül egy szál boxerben bebújt a takaróm alá.
Ezt az egészet szó nélkül néztem végig, elvégre valahol igaza is volt. Tényleg jól esett volna valakinek a közelsége, jobb híján pedig be kellett érnem vele. Egy sóhaj kíséretében befeküdtem mellé. Az arcán látszott, hogy sikerült meglepnem. Gondolom, nem számított arra, hogy egy rossz szó nélkül beleegyezem ebbe.
– Amúgy nem kéne fürödnünk, vagy valami? – undorodva húztam el a szám, mikor eszembe jutott, nekem aznap volt tornám is.
– Minek? Fiúk vagyunk.
– Férfiak.
– Azért ne essünk túlzásokba.

( 92 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2018. 01. 09. 16:35  
Ez annyira fantasztikus!!!! Folytasd!!!!

Kouki 2018. 01. 09. 16:01  
Örülök, hogy sikerült megnevettetnem téged ^^
Köszönöm, hogy írtatok :3

  - megszűnt felhasználó - 2018. 01. 08. 21:33  
Várom a folytatást ^^

Fantáziai
 
2018. 01. 08. 16:15  
Húhaaa nagyon tetszik, hogy egy szomorú hír...és áá a végén mégis úgy megnevettettél


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat