Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Paamy)

Like father, like son ~ Bevezető
Megosztás: f

Like father, like son ~ Bevezető

  Fáradt tekintettel bámulom az üvegen túli tájat, mint mindig, mikor utazom. A fülhallgatómból szóló zene ritmusára dobolok ujjaimmal az egyszerű, fekete telefontokomon. Már régóta úton vagyunk, és az indulás óta hallgatom a zenét, így egy kicsit kezdem unni, de más elfoglaltság híján nem kapcsolom ki. Tulajdonképpen annyira nem is figyelek a lágy dallamokra, mivel az elmúlt napok történésein gondolkodom.

A barátaimmal tartottam hazafelé egy hosszú, fárasztó iskolai nap után, ami nem is lett volna olyan szörnyű, ha az osztályteremben nem uralkodott fülled, szinte fullasztó levegő. Hiába nyitottunk ki minden egyes ablakot, hogy kicsit szellőzzön, nem javult a helyzet. Meg merem kockáztatni, talán még rosszabb is lett. Az utolsó órán már nem is tudtam koncentrálni a tananyagra, és azzal foglaltam el magam, hogy különböző dolgokat rajzolgattam a füzetem hátuljára. Ezeknek többsége félresikerült, ezért alaposan átfirkáltam őket, viszont azt kell mondjam, a mosolygós méheim egész jók lettek. Kezdtem belemerülni ezen tevékenységembe, ám Jenna, a padtársam, elkezdte böködni az oldalam. Azt gondoltam, hogy csak szórakozik, ezért próbáltam figyelmen kívül hagyni, de tovább folytatta, nekem pedig kezdett elegem lenni belőle. Ingerülten tettem le ceruzámat, mellyel az imént alkottam vállalhatatlan rajzaimat, és indulatosan fordultam felé.
– Mi van? – suttogtam, hiszen mégiscsak órán voltunk. Alig észrevehetően oldalra biccentett. A mutatott irány felé fordultam, mire a tanár a padom fölé magasodó alakját pillantottam meg. Szokásához híven ezúttal is egy számmal nagyobb, kifakult, galléros pólót viselt, a hozzá tartozó bő farmernadrággal – melyet a katasztrófa elkerülése érdekében övvel biztosított – jelent meg. Unottan tekintett rám szemüvege mögül.
– Ezt én is kérdezhetném tőled, Robin. Talán unalmasak az óráim? – más esetben egyből elkezdtem volna kifogásokat gyártani, esetleg elsütöttem volna valamilyen poént, de tudtam, hogy nála nem ajánlatos ilyesmikkel előállni.
Pillantása a padomon pihenő füzetre tévedt, amit már esélyem sem lett volna eltakarni. Egy ideig távolról figyelte, majd maga elé emelte, hogy jobban szemügyre vehesse. Mikor meglátta füzetem tartalmát felvonta egyik szemöldökét, és bal kezét szája elé téve köhintett, ezzel próbálva leplezni mosolyát, nem túl sikeresen. Hát, legalább tetszettek neki a rajzaim.
– Nagyon tehetséges vagy, pályát tévesztettél. Művészeti iskolába kellett volna menned. – Visszaejtette a füzetem a padra, megfordult, majd hosszú, imádkozó sáska léptekkel visszasietett a tábla elé, hogy folytassa az unalmas tananyagot. Most hogy belegondolok, azt sem tudom, miről tanulunk. Mintha valami átkereszteződésről lett volna szó... na, mindegy.
Az óra hátralevő részében sem figyeltem, viszont megpróbáltam valami minimális érdeklődést mutatni az tananyaggal kapcsolatban. Amint azonban megszólalt a csengő, felpattantam, összepakoltam, és kirohantam az ajtón, hogy a tanárnak – vagy ha már ott tartunk, senkinek – eszébe se jusson hozzám szólni. A terem előtt megvártam Jenna-t, majd az iskola fő bejáratánál megálltunk, és ott vártuk az egy évvel alattunk járó barátunkat, Shon-t.
– Szerintem utál engem – jelentettem ki, mikor tisztes távolságban voltunk az iskolától. – Csak figyel, türelmesen vár, és lecsap, ha hibázok.
– Szerintem meg paranoiás vagy – a vörös hajú lány atyáskodóan megborzolta hajzuhatagomat, ami addig is kócos volt, szóval nem nagyon problémáztam miatta.
– Ti nem látjátok, hogy folyton engem vesz célba? Múltkor is pont akkor szólított fel, amikor nem készültem.
–  Amúgy sem szoktál készülni – jegyezte meg Shon.
– De, szoktam –  mindketten kétkedően felvonták a szemöldöküket, mire én egy kis szünet után hozzátettem – ... néha.
Két barátom arckifejezéséből ítélve, egyikük sem tervezett mellém állni ez ügyben. Lemondóan sóhajtottam. Talán tényleg csak túlreagálom. Végül is már alapjában véve sem bírom Mr. Freese-t, a biológiatanárt, ezért gyártok összeesküvés-elméleteket vele kapcsolatban. Körülbelül úgy állok hozzá ehhez a tanárhoz, mint az egyik nem túl értelmiségi osztálytársamhoz: ha már csak megszólal, le akarom csapni. Hosszasan sóhajtottam, majd végül csak megvontam a vállam.
– Mondjuk lehet, csak túlreagáltam.
Egymásra néztek, elnevették magukat, majd Jenna rám vetődött, Shon pedig mosolyogva nézte a jelenetet.
– Hát nem aranyos? - Az arcomat is elkezdte csipkedni, mire én nagy nehezen kiszabadultam karmai közül, és gyorsan tovább is mentem, lehagyva őket. Nem szeretem, amikor így bánnak velem. Azért azt ne feledjük, mégiscsak egy tizennyolc éves srác vagyok, nem egy hatéves gyerek, hogy így babusgassanak. Meg amúgy sem szeretem, amikor gyerekesen viselkednek, miközben nekem nincs hozzá kedvem. Mondjuk lehet, csak ilyen sajátos módon próbáltak jobb kedvre deríteni. Erre a gondolatra egy kicsit bűntudatom lett, de egyszerűen a büszkeségem nem engedte meg, hogy megvárjam őket. Nemsokára már a házunk bejárata elé is értem, azonban ekkor megálltam. Le kellett nyugodnom egy kicsit, mivel tudtam, ha ilyen állapotban maradok, az itthoniakkal is összekapok, ehhez pedig egyáltalán nem volt hangulatom. Pár perc múlva már sikerült is rendeznem a vonásaimat, ezért be is mentem.

Ezt a történetet más platformra is feltettem már, de gondoltam, itt is szerencsét próbálhatok. Habár a kezdetben könnyed történetnek tűnik, később komolyabb fordulatot fognak venni a dolgok, bár egyelőre erről ennyit. Remélem, tetszeni fog nektek, és bárminemű visszajelzést szívesen fogadok

( 114 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kouki 2018. 01. 06. 19:51  
Köszi, hogy írtál Bár már meg van írva előre egy pár résszel, és körülbelül tudom is, mit fogok belőle kihozni a végére, de kíváncsi vagyok, milyen gondolataid támadtak. Mindenesetre remélem, hogy nem fogok csalódást okozni a továbbiakban sem ^^

  - megszűnt felhasználó - 2018. 01. 06. 19:51  
Nagyon tetszik! Várom a folytatását!

Lillusi 2018. 01. 06. 19:16  
Folytasd ^^ Érdekesen indul. Sok gondolatom támadt azzal kapcsolatban, vajon mit hozol ki belőle, de inkább nem kezdek el elméleteket gyártani, megvárom, milyen folytatást varázsolsz. :3


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat