Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Ánizs
Megosztás: f

Ánizs

"ÁNIZS

Mi jut róla eszedbe?
Egy illat, egy természetismeret óra, egy randira emlékeztető csokor a szobádban vagy egy virág?  Talán még meg is tudnád nevezni melyik a sok réti gaz közül.
Pedig egyik se. Ánizs, egy szerelem. Egy kapcsolat egy érzés. Egy robogó póninak a patakopogása a betonúton amikor biciklivel próbálod utolérni a frissen szökött jövevényt."

- Gyorsabban Lea! - kiáltozott mellőlem Márk aki szintén a biciklijét tekerte.
- Nem neked szólt Ánizs! - morogta hangosan, hisz az előbbi megszólalására a póni még gyorsabban kezdte szedni a patkós lábait. A parancsszavakat legalább ismeri.
- Nem fogjuk utolérni! - mondtam a feladáshoz közel.
- Ti nem is! - jelent meg mögöttünk Erik egy Jeepben.
- Mi a...
- Ne maradjatok le! Elé vágok és amikor visszafordul kapjátok el!
Mindketten bólintottunk és elkezdtük előkészíteni a köteleket. Még szerencse, hogy még mindig nem vagyok képes normálisan célozni.
Elszáguldott a póni mellett aki ettől oly annyira megrémült, hogy a visszafordulás helyett kivágódott balra, amerről nem volt neki autó és majdnem helyből átugorta a kerítés alacsonyabb lécét.
- Ömm... Sikerült? - kérdeztem halkan, hisz Ánizs végül is a neki szánt karámba ugrott.
- Ha betudott ugrani, ki is tud! - mondta Erik miközben elsuhant mellettünk. Vagy is azt hiszem ezt mondta, mert nem értettem mindent  tisztán, a menetszél elnyomta a szavait.
- Én itt várok a kerítés ezen felén, hátha erre akar megint kiszökni - mondtam éppen-hogy le nem leplezve azt, hogy én visszatekerni nem is tudnék.
Mikor Márk bólintott és elkezdett megint őrülten tekerni.
A póni össze- vissza bakolt és rúgott, rázta a fejét, csoda, hogy a kötőféke még nem esett le, pedig elég lazán van rajta.
Elpillantottam a másik irányba. Az erdő, sűrű, de járható. Mindenféle fa és bokor egyvelege. Oda akart először rohanni. Le se vezették a lószállítóról, kirúgott,  megbakolt és elrohant az erdő felé.  Persze egy pár terepről visszaérő  az útját állta így a karámok mellett, elfutott a főút irányába. Ha elér oda akkor már nem mi hanem, egy autó kapja el, de szerencse, hogy ilyen bolond és visszafutott.
Visszapillantottam a karámra és egy prüszkölő orral találtam szembe magamat ijedtembe egyből hátrébb léptem, de a kikerekedett szemeimet folyamatosan a pónin tartottam. A füves tér bejáratánál már láttam a két fiút erre futni egy ostorral egy futó és egy vezetőszárral.
Lihegett, félt, és topogott. De semmiképpen nem ment volna el előlem. Oldalra léptem egyet és Ő követett. Az orra felé nyúltam megsimogatni és elrántotta a fejét.
- Szóval nem vagyunk barátok - mondtam egy gonosz mosollyal, mert a szemem sarkából már észrevettem Eriket, de sajnos Ánizs is. Lehet a szemem tükröződéséből, vagy a hangos lépteit vette észre? Lehet, hogy az tűnt fel neki, hogy egy másodpercre levettem róla a szememet.
Kirúgott és elkezdett felfelé vágtázni a legelőn. Márk az ostorral illesztgette a tulaj felé aki meg csitítgatni próbálta.
- Segítek! - mondtam és bemásztam a fehér lécek között. Így az ideges pónit már hárman próbáltuk megfogni.

( 73 megtekintés )

Szólj hozzá:

Peasy
 
2017. 12. 07. 19:27  
Nekem egy halingi póni aki szertelen és szeret bakolni.
haflingi*

دُنْيا
 
2017. 12. 07. 17:45  
Nekem Ánizsról egy csontváz jut eszembe. Égi jel, hogy folytassam.

  - megszűnt felhasználó - 2017. 12. 07. 13:55  
Nekem egy kicsit zavaros volt, de lehet, hogy csak nekem. Talán kellett volna még bele egy kis leírórész és akkor jobban eltudtam volna képzelni az eseményeket. Az utolsó mondatodból ítélve gondolom, hogy lesz folytatása. Folytasd! Egy próbát még megér, ne add fel! 4pont


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat