Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Little Miracle ( thevr ff)
Megosztás: f

Little Miracle ( thevr ff)



Nem vágytam arra sose igazán, hogy ÚGY tekints rám. Hiszen magamnak se akartam beismerni, hogy valóban érzéseket táplálok irántad. De mivel gyáva voltam, s nem mertem szembenézni a saját érzéseimmel csak az önsanyargatás maradt nekem. Te itt hagytál, csak az emlékeid maradtak rám. Ezek az emlékek vezettek rá, hogy helytelen döntést hoztam azzal, hogy elnyomtam a szívem akaratát... Egyedül, mégis nehezebb a harc... akármennyi üdítő pillanat halmozódott fel elmémben... Mintha ezzel kiengesztelhetnél. Lassan téged foglak hibáztatni, mert önzően magamnak akartalak, de képtelen voltam lépni. Haragudni akarok rád, mert nem vetted észre azt, amit én nem akartam beismerni. Nem erősítettél meg abban, hogy nem csak csalfa vágyak fészkelik be magukat szívembe. Nem vettél komolyan, én pedig nem hittem a szívemnek. Hibát halmoztam hibára, mert bizonytalanul harcoltam magammal.

Most pedig mindent elvesztettem...

  Az eget kémleltem, melyen milliónyi aprócska fénypont ontotta magából az éjt űző ragyogást. Melengető fényeik aranyfüzért fűztek a Hold kerekded arca köré, mint az égők, melyek körbefonták a sétálóút lámpáit a távolban. Aranyló glóriáik lágyan lengedeztek a tó tükrén, mint tündérek, akik vidám táncot járnak az ünnep örömére. A Duna vízén még nem bontottak szirmokat a jégvirágok, ugyan a hideg kezei átborzolták egész bensőm, amikor megérintett cirógatva, de mégse volt dermesztő csókja oly' vérfagyasztó. Egy padon üldögéltem nem messze a karácsonyi vásártól, melyet a srácokkal látogattunk meg egy vlog keretében – amit mellesleg egy chrismast party fog követni, pedig még csak december hetedikét írtunk... Magam alátűrtem a kabátom alját s felültem a pad táblájára. Összefontam magam előtt a kezeimet s mélyen belefúrtam az arcomat a fekete sálam takarásába. A szemüvegem lencséje ugyan bepárásodott, de csöppet se zavart. Szükségem volt a csöndre, ha még nem is volt háborítatlan, nem volt oly zajos, mint a városi forgatagban. Beletúrtam fekete tincseim közé, s mogyoróbarna szemeimet levezettem egészen a Duna habjaira, melyek fényesebben tündököltek, mint a megannyi díszbe öltöztetett kirakatok a bal oldalamon felhalmozódva. A magányos víz halk melódiákat dúdolt az ég felé, miközben a kirakatok felől a Kiskarácsony ordított. Orcáim kipirosodtak orromat megcsípte a dér, ajkaimon hófehér köd távozott, minden lélegzetvétel után. A gondolataim elözönlötték agyam minden kis zugát, s rám erőltették csak, hogy egyedül létemben csak rá tudjak gondolni. Nem tagadhatom, hiányzott... Nagyon is. Nélküle nem volt igazi a karácsony, sőt nélküle semmi se volt ugyanaz, mint régen. Próbáltam nem gondolni rá, hogy az idő feledésbe merüljön, de képtelen voltam elűzni képét lelki szemeim elől.

Csupán egy év.

Ennyi időre maradtam egyedül, mégis úgy éreztem, mintha egy egész életre magamra hagyott volna.

  Egy pályázat keretében utazott ki az USA-ba, ugyan mikor megnyerte, de nekem csak akkor számolt be erről az egészről, amikor már mindent elrendezett. Úgy éreztem, mintha elárult volna, hiszen egy szót se szólt az utolsó pillanatig. Titokban tartotta, mert ez azt jelentette, hogy egyedül kell tovább folytatnom addig a videózást, amit mindeddig felváltva vezettünk. Úgy véltük, ha megtörik ez az „egyesség" a csatornának annyi. Hiszen... Mi KETTEN alkotjuk a „Thevr-t", s ha ez a varázs tovatűnik csak Jani és Pisti marad... Külön.. Külön...

Nem akartam, hogy miattam korlátozza magát. Egy alapos magyarázat után – amelyre nem is lett volna szükség – megbocsájtottam neki. Nem mintha haragudtam volna, de szükségünk volt egy egyfajta „kupaktanácsra"... hogy hazudhassunk...

A lelkiismeretünket akartuk nyugtatni, reménytelenül.

- Egy évről van csak szó Pisti – mosolyogtam rá, miközben megpaskoltam a vállát. – Annyit egy lábbal is kibírunk. – erőltetett volt, s kevésbé őszinte, mégis megnyugtatta hevesen dobogó szívemet.
- Sajnálom, hogy nem szóltam róla – nézett rám szomorúan. – De...
- Téged kértek fel... miért kellene haragudnom? Úgy teszel, mintha ez a te hibád lenne, inkább légy büszke magadra – emeltem fel az öklöm.
- Hogy lehetsz ilyen laza?
- Jani vagyok – vigyorogtam...

Pisti mindig is ilyen volt. Mindent a csatornáért, értünk. Sose gondolt... magára. Itt volt a lehetőség, hogy kicsit éljen magáért is egy kicsit, ne csak a csatornáért...

Nem mondta el, mert nem tudta, hogyan tálalja. Olyan volt, mintha kihagyott volna egy „projektből". Azt hitte ezzel elnyom engem s csak magára gondol.

Nem ránk.

Nem a csatornánkra.

El kellett engednem, de sose gondoltam volna, hogy ezekben a hónapokban a hiánya rám zúdítja a hömpölygő tengerek árját.

Túl sokat agyaltam. Túl sok mindenre jöttem rá magunkkal kapcsolatban... de senki se volt, akivel megoszthattam volna.

Na jó, ott voltak a srácok. De... erről, beszélni kicsit égő lett volna...

  Miközben ott ültem, s a magam sérelmeivel törődtem az égen szürke bárányfelhők gyűltek, majd pár pillanattal később, mennyei áldás hullott a földre pihék formájában. Zavartan kaptam fel a fejem, mikor észrevettem a kesztyűmön megtapadt pelyheket. Kinyújtottam a kezeimet s az ég felé emeltem a fejem.
- Hiszen hol van még karácsony? – suttogtam. A hideg hópelyhek lágy csókot nyomtak arcomra, melyen lassan folyni kezdtek könnyeim. Ajkaimba haraptam s próbáltam elnyomni feltörő zokogásomat, de mindhiába. Vállaim megrázkódtak, arcomat a kezeimbe temettem s némán zokogtam. A sírásom nehezen akaródzott elállni, csak folyt, mintha dézsából öntötték volna.
- Ilyen megható, hogy esik a hó? – éreztem egy kezet a vállamon. Ezt a hangot bárhonnan felismertem volna. Hiszen eme hang tulajdonosa meg annyiszor hívott idiótának, hülyézett le vagy szidott... vagy köszönt, nevetett velem, mesélt vicceket... beszélt velem...
- Annyira hiányoztál – fordultam felé, mire a barna felhúzta a szemöldökét. – Túl meleg volt?
- Ja – nevetett, majd beletúrt a tincseim közé. Vastag téli kabátot viselt, kezei jéghidegek voltak - mert minden bizonnyal a zsebében őrizte a kesztyűit, nehogy megfázzanak. Pár percig csak vigyorogtunk egymásra, majd hirtelen megérintette az állam s közelebb vonva magához lágy csókba fonta az ajkaimat. Meglepetésszerűen ért az egész. Csak annyit tehettem, hogy lehunytam a szemeimet, s próbáltam megtartani az egyensúlyom a padon. Arcomon vörös rózsák bontottak szirmokat, melyek egészen vörössé festették fejem, nem beszélve arról, hogy melegség költözött egész valóban. Miután elváltunk nagyokat pislogva meredtem a fiúra, aki kicsit se volt zavarban, annak ellenére, hogy semmiféle indítéka nem volt rá, hogy megtegye. Esetleg...
- Szeretlek, Jani – jelentette ki. –Erre az elmúlt évben jöttem rá. Az unalmas mindennapjaimban az üzented miatt bírtam ki azt az egészet... - szóhoz se tudtam jutni. Sose gondoltam volna, ilyen könnyen megoldódhatnak a problémáim.
- Ugye nem álmodom? – kérdeztem tőle döbbentem, mire a homlokát ráncolva fel „Hee?"- zet.
- Most ugye viccelsz? – kuncogott. – Az előbb smároltalak le.
- Pont azért – motyogtam. – Hiszen neked itt se kellene lenned...
- Ez inkább akkor.... csoda. Egy karácsonyi Csoda. Annak van egy kis valóság alapja, hiszen itt vagyok – fogta meg a kezem, s lerángatott a padról. – Vettél már valamit?
- Még nem – ráztam meg a fejem.
- Akkor nézzünk körbe. – kulcsolta ujjait az enyémre, s úgy sétáltunk vissza a forgatagba...

Nem tudom ki ismeri a srácokat, de remélem senkit se botránkoztatott meg a shippem.xd Remélem elnyerte a tetszéseteket, s egy kis téli hangulatot is tudtam varázsolni. Ha tetszett kérlek dobj meg valamivel. :3 Igen, nálam már karácsony van. xd

( 106 megtekintés )

Szólj hozzá:

hubertó2015 2017. 12. 06. 21:37  
Egy darabig nem is akartam ilyen fft írni roluk, de a fujoshi énem győzedelmeskedett. Xd Köszönöm ^^ Örülök, hogy tetszett ^^ * Speed ez már a Puf előtt létezett csak eddig nem mertem itt publikálni. Xd ezért köszönet is,a Puf alkotojának, hiszen csipetnyi "önbizalmat" öntött belém.
Lillusi: Nem mondanek újat, ha azt mondanam onnan indult minden. Xd

Lillusi 2017. 12. 05. 21:37  
wooow, nagyon cuki volt :3 Legalább ettől a novellától kaptam egy kis téli hangulatot, ha már felénk egy szem hó sincs :''D

Szeretem a fiúkat, nézem a videóikat, és tény ami tény rengeteg "meleges" poént sütnek el, vagy utalást tesznek... :3 De így leírva furcsa volt olvasni. Ettől függetlenül tetszett! Írj még! :3

Pinghorizon
 
2017. 12. 04. 18:28  
Érdekes...

Speedpaintwolf 2017. 12. 03. 20:25  
Fogalmam sincs. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy azok-e Azután a PUF boylove story után egyre több ilyen lesz

Черный зима
 
2017. 12. 03. 18:43  
Bevallom, kicsit félve olvastam el, és sokkolt is rendesen ez a páros - imádom a TheVR-t, de meg nem fordult még a fejemben, hogy shipeljem a srácokat. De örülök, hogy végül rá mertem kattintani, nagyon szép lett, gyönyörűen fogalmazol - főleg a leíró részeknél -, és az a "Jani vagyok" különösen tetszett. xD (meg a kép)


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat