Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

The boy, who knows my Wifi password
Megosztás: f

The boy, who knows my Wifi password

  Valamikor ilyenkor kezdődhetett el a vadnyugati párbaj zenéje Chi fejében, hiszen úgy meredt a kislányra, mint Luke Darth Vaderre. Vártam, mikor is vágja hozzá a kislány, hogy én vagyok apád… akarom mondani az ***… de a harc csak elmaradt, mivel a közönség nem vett észre semmit a köztük cikázó villámokból. S eme passzív ellenállásuk megakadályozta a harmadik világháború kirobbanását, melyet minden bizonnyal gumicukorral és unikornisokkal vívtak volna. Az alaptalan ellenszenvük addig fajult, hogy a metakommunikációjuk egészen új szinteket lépett emberi mértékekben. Célzok itt a szájrángatózásra, amit legrosszabb esetben akkor művel az ember, ha a nagyi főztje, olyan szagokat áraszt magából, mint egy döglött oposszum vagy amikor elmész a szüleiddel vásárolni, s rád akarnak tukmálni egy nyúzott kecske bundát az őskorból. A másik szemmel látható jel az ujjtördelés, ami addig is fajulhat, hogy estére már a sürgősségin ülhetünk eltördelt ujjakkal, s hazudhatjuk azt, hogy leesett a fáról az már csak részlet kérdése, hogy miért pont az ujjainak esett baja, de azt lerendezhetjük amolyan félvállról, mint azt, hogy mit is keresett, amúgy a fán. De sürgősségin annyira nem is firtatják, pár perc alatt begipszelik a kis lábujjad, akkor is ha éppenséggel koponya törésed van…

  Szó mi szó a két gyermek nem szívlelte egymást, én pedig kereszttűzbe kerültem.
- Egy akadálypályát szeretnénk felállítani, ahol különféle szórakoztató (csupa nagybetűvel, hiszen kell a reklám) feladatokat lehet végrehajtani – mosolyogtam rá kicsit se rángatózó szemöldökkel. A fekete aura terjedése fénysebességű volt, szinte meg is vakított, de próbáltam kontrollálni magam.
- S nekünk ebből miféle előnyünk származhat? – bizti, hogy közgazdász lesz a kiscsaj. Miféle előnye is? Hiszen jól érezheti magát… vagy játszhat a barátaival…
- Van cukorkánk? S a győztes csapat, aki mindegyik állomást tökéletesen végrehajtja, értékes nyereményben részesülhet - ismertettem a tényállásokat. Mintha pár gyermeknek felcsillant volna erre a szeme, s visszasiettek a kezdő állomásokhoz, ahol már várték őket a csapatkapitányaik. A leányzó nem tágított, tovább szuggerált minket, majd halkan felsóhajtott, és megjegyezte.
- Csak várjatok – s ezzel el is viharzott.
- Nem tudom miért ilyen paprikás – motyogtam Chi felé fordulva, aki tovább durcizott. – De annyira nem is érdekel. A gyerekeket nehéz kiismerni.
- Csak nem látsz bele a mocskos kis gondolataikba – látott el tanácsokkal Chi, míg kivette az aprócska bójákat egymásból, s sorjában elhelyezte őket a földön.
- Ja, olyan gondolatok, melyek a körül forognak, hogy Donald kacsán, miért nincs nadrág vagy a rózsaszín párduc miért rózsaszín… a legrosszabb, hogy hisznek a Mikulásban…
- Miért… nincs Mikulás? – kerekedtek el Chi szemei.
- Deee – nevettem. – És  Hold is sajtból van.
- Ja, akkor megnyugodtam – fújta ki magát, majd megtörölte a gyöngyöződő homlokát. Kicsit lefőtt a gondolattól, hogy gyermekkora csupa nagybetűs hazugság, de miután biztosítottam az ellentétéről – ami ugyanúgy füllentés volt – szorgalmasan elkészítette az akadálypályát.
   
  Munkák végeztével meg is érkeztek az első gyermekseregek, akik törökök módjára elárasztottak minket, s tönkre tették munkákat, de legalább jól szórakoztak… minden csoport hasonló módon rombolta le gondosan felépített pályánkat, de legalább nem volt hiányuk semmiben. Néha ugyan, azt hittem valamilyen szinten igazat kellene adnom Chinek, hogy nem kedvel egyes gyerekeket, hiszen voltak páran, akik engem is kiakasztottak. Voltak, akik homokkal dobálóztak vagy úgy beszéltek, mint egy silány minőségű amerikai filmben, ahol minden második szó után kötelező szidni anyut vagy b-t használnak írásjelként. Ugyan a japán oktatás próbálja elkerülni, hogy ilyen vadállatok kerüljenek ki a nagyvilágba, de az internetbugyrait úgy igazán nem tudják cenzúrázni. Itt egy példa: Haru,( írói megj: hiszen Pistikével nem példálózhatok egy japán történetben), aki lehet a tévében a Teletabikat( amelyek, amúgy eleve para kis figurák) bámulja, míg a neten Rambot sasolja… Tisztelet a kivételnek, hiszen voltak olyan angyali tündér gyermekek, akiknek szinte a fejük felett tündökölt a glória. A két kezemet összetettem, mikor végeztünk, de jól tudtam, hogy még hátra volt a nagyja, mert a kislány, aki háborút folytatott Chivel még nem volt köreinkben reggel óta.
- Hogy megy? – jelent meg egyszer Yuuki és Yuri kezükben egy-egy doboz bentoval.
- Mint a karikacsapás – vigyorogtam.
- Elhiszem – vágódott le a fűre Yuri, míg a bento-mat a kezembe dobta. – El tudom képzelni – morogta.
- Nálatok is Jól mennek a dolgok? – fordultam Yuuki felé, aki megcsóválta a fejét az ajkait harapdálva.
- Aranyosak meg minden, de csak messziről. Vannak ugyan illedelmesek.
- De vannak, amelyek rágót ragasztanak a hajadba, míg beszundítasz – krákogott bele a beszélgetésbe Yuri.
- Valaki, még ha zsebkendőt kér azt is megköszöni – sorolt érveket Yuuki, hogy jobb színben tüntesse fel a gyerekeket.
- S a taknyos zsebit a farmerzsebedbe nyomják – vihogott a goth. – Ajándék gyanánt.
- Kaptam egy szép követ – nyújtott felém a szőke egy fehér kavicsot, meg se hökkenve a másik lány szaván… az egész hidegen hagyta.
- Ez egy fog – fintorogtam, miközben jobban szemügyre vettem.
- Azt hitték, hogy ő a fogtündér – csillogott Chi szeme, majd kikapta a kezemből a fogat. – Én hasznát veszem – vágta zsebre, majd leült megenni az ebédjét.
- Mellesleg… - ráztam meg a fejem, már fent se akadva Chi viselkedésén. – Ti mit kerestek itt?
- Ingyenmunka – dohogta a feketébe bugyolált lány a fűszálakat tépkedve.
- Anyum itt tanár, s besegítünk nekik – intette le barátnőjét Yuuki, míg leült egy bójára, amely nagy meglepetésemre elbírta. – Az én anyum tájékoztatta a tiédet is, aki úgy látszik csak elküldött ide.
- Szereti, ha „szociálódom”- motyogtam. – De jól érzem magam.
- Igaz a szerelem, mindig rózsaszínfelhőt von az ember köré – bólogatott hevesen a Yuri. – Az ilyen még a patkányt is Csivavának látja.
- Megint Tsukiról beszélsz? – fonta karba kezeit a szőke. – Pedig Tsuki igenis aranyos kutyus!
- Ja, aranyos csak semmi köze nincs egy kutyához.. vagy valami élő létformához… olyan, mint egy zsebben hordozható csipogó, nem is értem, miért nem egy teknőst gyömöszölsz a táskádba, vagy húzgálsz a földön. Az legalább nem rémiszti halálra az emberek felét, mikor megszólal.

Itt lenne egy kisebb eszmefuttatás. :3 Értelem még mindig nincs, de jól esik kiadni magamból ezt a töménytelen baromságot, csak meg ne szédüljetek. >< Annyira, de annyira köszönöm a szavazatokat el se tudjátok hinni, mennyire jól is esik a támogatásotok. >< Am hamarosan Kari, én meg még csak nyár környékén járok. xd Ne öljetek meg a hatalmas késésért, de képtelen voltam poénokat alkotni( habár még mindig nem vicces..de ah), s ötletem se volt. Ha tetszett... vagy már rosszul vagy, kérlek dobj meg valamivel.

( 32 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat