Újság >> Cikkek

(ellenőrizte: دُنْيا)

Úr Isten, van egy karakterem!
Megosztás: f

Úr Isten, van egy karakterem!

Miért is?
A történetírás alapvető csínját-bínját már három cikk is feszegeti. Ideje a második szintre lépni: a karaktereinket szemrevételezni!

A Történet mozgatórugója: a Főszereplő!
Ahogy a mondás tartja, a legjobb történetet is elronthat egy rosszul megírt szereplő, az erős karakterek viszont még a gyenge történetet is elhordják a hátukon. Ezért sem mindegy, hogy milyen a karakterünk. Ő maga is egy egész világ, csak úgy, mint az, amiben szerepel. Érzései vannak, megfigyel, beszél, mozog. Csak úgy, mint Te. Neki is kell életet adni.

Mitől lesz karakteres az a karakter?
Sokan beleesnek a hibába, hogy szinte minden karakterük egyforma. A beszédük, akcentusuk, szóhasználatuk, reakcióik, gesztusaik mind ugyanazok szinte. Nem lehet egyiket megkülönböztetni a másiktól, nem csak hosszú távon, közelin is. Pedig nem lehet minden karakter Átlagos Lány egy és kettő.
Persze, mindenki kedves, aranyos, megértő, figyelmes, és persze mindenki szereti (erre majd később visszatérünk). De egy karakternek, csak úgy, mint neked, vannak mélységei. Nem csak felszínes, átlagos, főbb tulajdonságai. Mik a céljai? Álmai? Félelmei? Mi tartja fönn éjszakánként? És a legfontosabb: Mitől lesz más, mint a többi?
Ha csak a családodban vagy a barátaid közt körbenézel, megláthatod, hogy mindenkinek rengeteg személyiségjegye van, amik mégis összepasszolnak, egy karaktert alkotva. Ideje elhagyni a sémákat, a típuskaraktereket, mert tőlük a történet csak kiszámítható és unalmas lesz.
Igen, félig-meddig az a célja néhány írónak, hogy a főszereplőivel azonosulni lehessen, de annyira rágörcsölnek ennyire, hogy ennek az eredménye egy semmilyen karakter. Mint mondjuk a Vörös Pöttyös könyvek hősnői.

Hát olyan... szép volt
A karakterednek, legyen az mellék- avagy főszereplő, van külseje, csak úgy, mint bárki másnak. És az a külső nem csak egy szemszínből és hajszínből áll, meg esetleg egy anyajegyből vagy sebhelyből. Ráadásul, azoknak a színeknek is vannak árnyalatai.
Kék a haja, szőke a szeme. Persze. És karcsú is, természetesen. De milyen még? Széles-e arccsontja? Kiálló járomcsont, hegyes áll, szigorú állkapocs, lágy tekintet, vastag szemöldök, vékony ajkak, apró ránc a szeme sarkában, hosszúkás arc, fejhez simuló fül, könnyed vállak, kiálló kulcscsont, kecses nyak, telt arc, piros ajkak, hosszú orr, vastag orrnyereg... vagy épp az ellenkezője? Máris kialakul bennünk egy kép a szereplőről. Átlagos leírás semmilyen képet gerjeszt az olvasóban, aki érdeklődés hiányában nem fogja tovább olvasni a történetet. És természetesen nem csak arca van, egész teste, tartása, mozgása, gesztusai, arckifejezései.

Az alapvető hiba: tükörkép
Szintén sokan elfeledkeznek arról az apró tényezőről, hogy nem magukat kéne azért megírni. A legtöbb főszereplő az író tökéletesített mása, akit mindenki szeret, nincsenek hibái, és minden sikerül neki. (Ezt a jelenséget "mary sue"-nak hívják, ilyesmi karakter Cassandra Clare, nos, összes főszereplője.) Az ilyen karakterek általában felszínesek is, és nincs ami emberivé tegye őket, nincsenek kételyeik, hibáik, sokkal inkább olyanok, mint egy jelkép, akár, mint Katniss, az Éhezők viadalából.

Tippek, trükkök - hogyan írjam meg akkor a karakterem, hogy nekem is tetsszen?
Nos, elsősorban természetesen az a legfontosabb, hogy te szeresd a karaktered. Roppant bosszantó olyan főszereplőről írni, akit legszívesebben szemen köpnél.
Mint mindig, most is tudom azt mondani, hogy a legjobb példákat az élet hozza - nézz körbe! Család, barátok, kiskutya, nagycica. Próbáld leírni őket, mintha valaki olyannak mesélnél róluk, aki nem ismeri őket. De ne az általános "jó fej, kedves, aranyos" dolgokkal kezdd, hanem a szokásaival. "Mindig a jobb cipőjét húzza fel először", "a sálját nem szokta megkötni", "folyton gesztikulál, tudod, mert színész", "a hét minden napján "jó hétvégét"-tel köszön el, kivéve pénteken", "néha, mikor azt hiszi, nem hallja senki, dudorászik", "rossz viccei vannak", "ha elgondolkodik, balra néz, és az ujjait tördeli". Persze, ehhez az is kell, hogy kellően megfigyeljük a körülöttünk élőket, nem igaz? Ha pedig külsőt szeretnél leírni, akár kereshetsz is képeket, modellekről, fotósoktól, mert nagyon sok kép van, ami karakter inspiráció alatt is szoktak elmenteni. Az internet fantasztikus hely.
Illetve, amit én szoktam, hogy különböző szituációba helyezek mondjuk egy csapat különböző karaktert, és arra gondolok, hogy vajon hogyan reagálnának. Jön egy meteor! Hova lett a kutya? Ki megy ma le a boltba? Irány a strand! És így tovább.
Illetve különböző képmegosztó közösségi oldalakon (tumblr vagy pinterest) szoktam képeket elmenteni, amiről eszembe jutnak. Például épp ma csináltam az egyik karakteremnek egy Pinterest boardot, ami a történetírásban is segít, mert a képektől jönnek az ihletek.

Utolsó jó tanács

Természetesen gyakorlat teszi a mestert, szóval ne hagyjátok abba az írást! Minél többet és többet írtok, várhatóan annál többet fogtok fejlődni És természetesen olvassatok sokat, mert annál jobb tanár nincs.

( 159 megtekintés )

Szólj hozzá:

Betti:3
 
2017. 11. 10. 21:00  
Lehet, hogy a Pinterestest én is kipróbálom! Jónak tűnik!

Betti:3
 
2017. 11. 10. 20:56  
Köszönjük szépen!

دُنْيا
 
2017. 11. 09. 23:42  
gazni, az a példa a padtársam ez az ő szokása. mondom én, hogy tessék a barátokat figyelgetni

Soko 2017. 11. 09. 21:08  
Egyik kedvenc részem az írásnál a karakteralkotás, szeretek ilyeneket olvasgatni. ^^
Hasznos lett, köszi!

Fantáziai
 
2017. 11. 09. 20:01  
"a hét minden napján "jó hétvégét"-tel köszön el, kivéve pénteken" naaa ez szokott rám igaz lenni

Karina2003107 2017. 11. 09. 9:55  
Azon én is, de nem annyira.

gazni
 
2017. 11. 09. 7:08  
"a hét minden napján "jó hétvégét"-tel köszön el, kivéve pénteken" - én ezen röhögtem jót. xD

Amúgy nagyon szépen köszönjük a cikket, szerintem fog ez még segíteni nekem a közeljövőben.

Makoto Shin 2017. 11. 09. 6:35  
Én a TMI-ben pl csak Magnust bírtam.
Oké, ő is az a tipikus ázsiai mertazkell karakter de benne láttam valamiféle foszlányát egy eddig kevésbé látott személyiségnek. Kár, hogy csak egy foszlányát. Lehetett volna valamit kezdeni vele és mindenki mással is.

دُنْيا
 
2017. 11. 08. 22:44  
Cassandra Clare-nél én csak a szereplőkkel nem tudtam megbarátkozni. A sztori setting nem volt rossz, a világa tetszett, csak nekem a karakterek nem sok újat mutattak, a tőluk elvárható sémát követték.

دُنْيا
 
2017. 11. 08. 22:42  
Egyébként, ha valaki nem tud dűlőre jutni, kérdése van, nem biztos valamiben, vagy csak tanácsot kér, szívesen segítek. Nem vagyok én sem expert a témában, de szívesen segítek, ha írásról van szó.
<3

Karina2003107 2017. 11. 08. 21:15  
Már sok cikket átlestem erről, de valahogy nehezen sikerül egyről-kettőre jutni... Mindenesetre ebben is van olyan amit fel tudok használni. Köszi.

"Roppant bosszantó olyan főszereplőről írni, akit legszívesebben szemen köpnél." - xD Ezen most jót nevettem.

Makoto Shin 2017. 11. 08. 19:46  
Cassandra Clare olyan, mintha az összes ellenség kiírtása után Clary-nek nem maradt volna jobb dolga, így hát evéssel töltötte az egész napját.
Amúgy bírom őt. Illetve a könyveit.

*ide nem illő komment*

Fantáziai
 
2017. 11. 08. 19:19  
Köszi Dunya; kellemes meglepetésként ért a cikk^-^<3


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat