Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Pinghorizon)

The island
Megosztás: f

The island

Nagyon, de nagyon szép látvány volt. A deszka recsegésétől kicsit megijedtem, de tudtam, hogy biztos nem szakad le. A vitorla vadul szállt, aminek a "deszkáján, fáján" egy kosár volt. Egy lépcső vezetett fel a kabinhoz, meg a kormányhoz. Volt egy csónak és sok evező is, ami körülbelül akkorák voltak, mint a csónakok. Egy csapóajtó is volt a szélén, ami alatt biztos egy raktár lehetett. Ezt a pillanatot már nagyon vártam. Pár perc múlva, bejártam a fél hajót, ami kicsit megmozdult. Nagyon furcsállottam, apró mancsaimmal az oldalához rohantam. A víz is megmozdult és az otthonom egyre kisebb lett. Nyüszítve tettem le a deszkára a fejem. Mögöttem mocorgás halasztódott, majd pedig valami megbökte hátam. Gyorsan hátrakaptam fejem, majd megláttam a kapitányt. Felemelt és a szája alatt valamit motyogva elindult velem egy asztal felé. Adott inni, meg egy kis darab húst is kaptam. Nem számítottam erre... mintha, végig tudták volna, hogy az fog történni. Köszönetképpen felálltam két lábra, majd megpróbáltam megnyalni kezét. Lassan több ilyesmi ember is megjelent, akik érdeklődve méregettek. Nyüszítve hátráltam, mivel nem tudtam, hogy mi a tervük velem. Ők azonban csak simogattak. Ez ment pár napig. Hiányoztak szüleim, és kicsit féltem, hogy csak vízzel vagyunk körülvéve több nappalig. Ez után elkezdtek képezni hajóskutyává. Élveztem, de voltak nehéz idők is. Mikor elértem a három évet, minden percet együtt töltöttem a kapitánnyal. Megszerettem a legénységet, meg a hajót. Most kilenc éves vagyok. Igaz, nemrég lettem ennyi, de ez egy csodás szám, mivel ennyi majdnem ennyi éve vagyok itt és ennyi éves volt apám - mesélte, közben lefeküdt. Némán hallgattuk végig a történetet.
- Érdekes - bólogatott Sora. - Egybe szomorú - folytatta. Sophie erre megrázta fejét, majd a két mellső lábára helyezte. Lépéseket hallottunk, majd valami csörgést hallottam.
- Ne! Csináljatok úgy, mintha itt sem lettem volna! - mondta ijedten, majd ügyetlenül felállt és visszaült a sötétségbe.
- Gyertek! - hallatszott egy mély hang, majd megint a csörgés. A gyönyörű fény besütött a helyünkre. Az emberek sorba léptek le a rozoga lépcsőkről, majd újra húzni kezdtek föl.
- Sophie! - fordultam hátra nyüszítve. A szuka előjött, ugatni kezdett, de fel nem jött utánunk. Az ajtó lassan becsukódott.
- Csoda, hogy egy óra alatt megérkeztünk - mondta az egyik.
- Mi? Egy óra volt? - csodálkoztam, majd körülnéztem. Kikötöttünk. Egy városnál voltunk, ahol kis üzletek voltak. Sok lámpa sorakozott egymás mellett, meg persze érdeklődő emberek. A gyerekek félve szüleik mögé bújtak. Nem értem mi volt a bajuk velünk, mivel mi aranyosak voltunk, egyesek szerint. Egy kövérebb ember, fekete ingben, jött fel a hajóra.
- Mit adjak értük? - kérdezte. Emiatt ijedten ültem a sarokba, és hallgattam a beszédet.
- Mit akar velük? - kérdezte a kapitány.
- Betanítom őket. Vadásznak és egy igazi okos jószágokká - nevetett.

Remélem tetszett! Komikkal ne kíméljetek!^^

( 29 megtekintés )

Szólj hozzá:

Pawwy 2017. 11. 09. 21:26  
Lehet, de nem spoilerezek! Tervezek egy kis "meglepit", de erről se szólok!^^ Amúgy, köszi!:3

Bababaa 2017. 11. 09. 19:44  
Röviiid! A kövi hosszabb lesz? Várom a folytit!!

Pawwy 2017. 11. 09. 17:16  
Vélemény? (Igen, türelmetlen vagyok, de egy napja megvan, de semmi )


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat