Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Pinghorizon)

The island
Megosztás: f

The island

Lassan leértünk, oda, ahova eddig is tartottunk. A kalózok elmentek, majd ránkzártak, egy csapóajtót. Bent sötétség volt, csak a nap halvány fénye sütött át a repedéseken. Egy gyertya is volt, egy poros asztalon. Körülötte hordók és kisebb üvegek sorakoztak, amikből ínycsiklandó illat áradt.
- Ez finom! - ábrándozott Vani. - Ilyen finomat még nem éreztem... biztos, hogy nem szarvashús - ment a ketrec sarkába, majd egy lyukon kidugta kicsi orrát.
- Az ám! - mondtam. - Inkább halra és valami sült csirkére hasonlít! - képzeltem magam elé a finomságot.
- Pontosabban három hordó hal, és három a csirke - szólt egy idegen hang. Ijedten körülnéztem, de nem láttam semmit a sötétben.
- Ki vagy? - kérdeztem morogva.
- Nem kell félned - mondta újra, hangjából ítélve, a szuka. Ide, oda kapkodtam fejem, de még mindig semmi. Pár perc néma csend után, újra megszólalt.
- Hogy én ki vagyok? - kérdezte. - Sophie lennék, a hajó kutyája - vált végre láthatóvá. Hosszú bundája, fekete és barna volt. Füle lelógott, szeme pedig csokoládébarna volt. Körmei ugyan akkorák lehettek, mint az enyém. Látszott, hogy nem volt alultáplált, gondoskodtak róla. El sem tudtam volna hinni, hogy ezek a férgek kutyája lenne.
- Én Saba vagyok - mondtam békésen. - A kölyök mellettem Vani, a kicsinyem. Másik oldalon Sora van, aki gyerekkori barátom - mutattam be őket. Sora csóválva ült le, majd érdeklődve méregetni kezdte, Sophie-t. Ő is ezt tette.
- Szép név - dicsért meg. - De mégis, mit kerestek itt, farkas létetekre? Ketrecben? Egy kalózhajón! - kérdezgetett. Mindent sorban elmesélten neki, ő meg érdeklődve hallgatta a történteket, és, hogy miért vagyunk itt.
- Amúgy, először... azt hittük, de is csapdába estél - mondta Vani.
- Azt meghiszem - bólintott, mintha milliószor megtörtént volna vele. - Valójában... én is valahogy így kerülten ide... de nem szerepelt benne kötél - ült le, majd a talajt kezde el kémlelni.
- Mi történt? - kérdezte Vani izgatottan.
- Vani! - morogtam rá. - Ne kíváncsiskodj! -
- Semmi gond! - mosolygott Sophie. - Elmondom... Egy nyári napon kezdődött. Még kölyök voltam, alig tudtam valamit az életről és a fájdalomról. Anyámmal, apámmal és három testvéremmel éltem egy családi háznál. Minden nap velük játszottam. Este mindig anyuval aludtam, többiek az ágyukban. Egy nap, ez a hajó, érkezett a kikötőbe. Minden ember kíváncsi volt, hogy kik lehettek azok. Mi is kimentünk. Ámulattal néztem a nagy fadarabot, nagyon fel szerettem volna menni rá. Öt ember lépett le onnan, majd mindenkit ellökve, elmentek. Gyorsan szedtem a lábam, és senki sem vette észre, hogy elmegyek. Mikor feljutottam tátott szájjal néztem a fedélzetet.

Kicsit rövid részre sikeredett, elnézést. Remélem tetszett, komikkal ne kíméljetek!

( 26 megtekintés )

Szólj hozzá:

Bababaa 2017. 11. 07. 17:43  
Jó gyorsan beilleszkedtek a farkasok A végén picit mondjuk megsajnáltam Sophie családját...

Pawwy 2017. 11. 07. 16:38  
Öm... vélemény?


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat