Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Mielőtt elmész ~ 9.rész
Megosztás: f

Mielőtt elmész ~ 9.rész

Miután Taehyung meggyőzte arról Namjoont, hogy rendeljünk pizzát, mindannyian percenként pislogtunk a tévéállványon helyet foglaló digitális óra irányába. Mindig volt egy minimális feszültség, mikor házhoz szállították az ételünket, mivel párszor előfordult, hogy a rozsdás, félig leszakadt utcatáblát nem vette észre a futár és végül nem talált meg minket. A másik pedig az, hogy mégiscsak meg kell adni a lakcímünket és ha esetleg valaki elhíreszteli, abból komoly gondjaink adódhatnak.
Pontosan az adataink védelmében volt a kívülről elég vicces, mégis fontos procedúra, miszerint aki fizet nem szól semmit és valamivel eltakarja az arcát. Ugyan a futár többnyire őrültnek nézett minket, és mielőtt kikanyarodott volna az utcából, gyakran visszafordult és összevont szemöldökkel figyelte a házat. Többnyire azonban egyáltalán nem gyanította, hogy a símaszkos, napszemüveges idióta, aki csak hümmögött, a híres BTS egyik tagja volt.
Rendszerint én vállaltam el a nemes feladatot, hogy idiótát csinálok magamból, viszont most készségesen Jin sétált ki a kapuhoz, mikor valahára csengettek. Most csak Taehyung és Jungkook mosolyodtak el halványan azon, hogy milyen nevetségesen fest az esős, szürke időben egy lila keretű napszemüveggel meg valamilyen szuperhőst ábrázoló papírmasé maszkkal az arca előtt.
Úgy tűnt, semmi sem segíthet a hangulatunkon, bár nem is bántott igazán a dolog, kedvemre volt a szomorkás közeg. Éppenséggel csak az nyomasztott, hogy ennek az egésznek az oka Jimin átkozott betegsége, aminek a gondolata még mindig nem fért a fejembe. Hiába figyeltem az ölemben lehunyt szemekkel kuporgó fiút, cseppet sem tűnt úgy, mintha halálos beteg lenne, inkább tűnt egyszerűen csak álmosnak. Rémisztő és elkeserítő volt belegondolni, hogy valaki, aki ennyire tehetséges és ártatlan, valami olya szörnyűséget hordoz magában, mint a rák.
- Elaludt? - kérdezte Taehyung kedvesen, miközben az egyik doboz pizzát az üvegasztalra helyezte és kíváncsian Jimin fölé mászott. Halvány mosollyal kísértem figyelemmel, ahogyan az ölemben fekvő fiú sötét tincseit kezdi igazgatni, majd csókot nyom a homlokára. - Aludj jól.
Még inkább magamhoz húztam Jimint, ahogy Taehyung immáron a pizzájával foglalkozott és az orrom a hajába fúrtam, hogy jobban érezhessem az illatát. Igazából nem nagyon zavart, hogy ennem kéne, különben nem marad nekem semmi sem, lehunytam a szemeim és aludni próbáltam.
- Rakok félre nektek - mondta Jungkook, miközben ujjai hegyével megérintette a vállamat, majd hallottam, ahogy felemelkedik a kanapéról és elindul a konyha irányába. Szerettem volna neki megköszönni vagy legalább kinyögni valamit, viszont Jimin haja túl puha volt, hogy eltávolodjak tőle, így inkább csak csendben hallgattam, ahogy Taehyung halkan csámcsog.

Nem tudom mennyit aludhattam vagy mikor ragadtak le a szemeim, viszont most még nehezebbnek és fáradtabbnak éreztem magam. Szívem szerint a fejem búbjáig felhúztam volna a plédeket - amiket valószínűleg Jin terített rám hogy kényelmesebben feküdhessek -, viszont inkább felkászálódtam, hogy megkeressem Jimint, aki időközben magamra hagyott. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy mint aki azt feltételezi, hogy nem bír nélküle létezni, azonnal utána szegődöm, de szükségem volt a társaságára. Próbáltam optimista maradni, mégis mindenről úgy gondolkoztam, hogy talán többé nem adódik rá alkalmam.
A nappaliban egyetlen kislámpa égett a tévé melletti szekrényen, éppen elég fényt adott ahhoz, hogy elbotorkáljak a konyhába anélkül, hogy bárminek is nekimennék. A konyhába vezető lengőajtó és az ajtókeret közti apró résen fény szűrődött át, így oda nyitottam be először. Azonban, kissé csalódottan konstatáltam, hogy csak Namjoon ül az asztalnál és az olvasószemüvegével az orrán pötyög valamit a laptopján.
- Mit írsz? - kérdeztem, majd nemes egyszerűséggel mögé sétáltam és megtámasztottam a vállán a fejem, hogy belenézzek a megnyitott dokumentumba.
- Jin egész este Hoseok szobájában volt és vigasztalta, aztán meg elaludt és nem tudtam neki kiönteni a lelkem. Gondoltam leírom - vonta meg a vállát Namjoon, majd mielőtt pár sornál többet elolvashattam volna a több oldal terjedelmű szövegből, bezárta az ablakot. Azonban ezzel láthatóvá váltak a böngészőjében tucatszám megnyitott oldalak, amiknek a címében mind ott volt a gyomorrák szó. Rosszul esett látni leírva ezt a szót, mintha mellkasba vágott volna, cseppet sem bántam, mikor Namjoon ezeket is sorra bezárta, majd magát a laptopot is összecsukta. - Azt hiszem én is lefekszem, késő van.
- Jimin hol van? - kérdeztem, mielőtt Namjoon elhagyhatta volna a konyhát. Igazából kicsit megbántam a kérdést, mikor az ajtóban állva megfordult és egy keserű mosollyal nézett végig rajtam. A tekintetéből sok mindent ki tudtam olvasni, a szánalommal vegyes együttérzést úgy, akárcsak a végtelen fájdalmat.
Sosem tartoztam az emberek közé, akik folyamatosan mások közelségét keresik és azt hiszem, Namjoon sem volt ilyen típus, azonban most késztetést éreztem arra, hogy odasétáljak hozzá. Nem volt egy nagy színpadi ölelés, mikor mind a ketten kitárjuk a karunkat és csókok közepette szorongatjuk egymást, de nekem éppen megfelelt, hogy a mellkasának nyomhattam a fejem, ő pedig a derekamra tette a kezeit. Jól esett, hogy ő is ugyanúgy érez, mint én, még ha ezt nem is osztotta meg velem, már a tudat is vigasztalt valamelyest.
Azzal az egyetlen szorítással és az ösztönös mozdulataival, hogy a fejével a nyakamban keresett védelmet, több érzést árult el, mint amennyit szavakkal el lehet mondani. Éreztem a bánatát és azt a fojtogató, elmagyarázhatatlan félelmet, ami az én mellkasomat is szüntelen mardosta a jövő kapcsán. Mindezek mellett valami különös nyugalmat is éreztem a közelségében, ami onnan eredhetett, hogy tudja, nincs egyedül.
Ha nem információnak ismerném évek óta azt a tulajdonságát, hogy képtelen megosztani a problémáit másokkal, mert nem akarja a vállukra rakni az érzései terheit, szívem szerint kérdezgetni és vigasztalni kezdtem volna. Azonban ennek az a tudatában csak némán álltam az ölelésében.
- A szobádban van és gondolom játszik valamivel, nem hinném, hogy evett volna a pizzából, amit Jin felvitt neki - mondta, mikor elengedett és elindult az ajtó irányába. - Ha lehet próbáld meg megtömni, a végén még éhen hal. Jó éjt!
- Köszönöm, úgy lesz - motyogtam mosolyogva, miközben végleg elválltam Namjoontól és tettem pár lépést a kávéfőző irányába. - Jó éjt.
Mikor már nem hallottam a távolodó lépteket és a lépcső hangos nyikorgását, hangosan felsóhajtottam és miután realizáltam, hogy nincs lefőzve kávé, csalódottan kezdtem keresgélni a hűtőben. Nem volt kedvem venni a fáradtságot és elsétálni egy pohárért, így nemes egyszerűséggel az üvegből ittam a gránátalmalevet, majd a maradékot visszaraktam a helyére.

( 63 megtekintés )

Szólj hozzá:

Esther* 2017. 11. 16. 18:23  
Köszönöm, igyekszem vele.^^

hubertó2015 2017. 11. 09. 17:51  
Vájom a folytatást ;3

Lillusi 2017. 11. 06. 18:41  
Namjoooooooon :3 Nagyon sokat szerepelt a mostani részben <3
Várom a folytatást! *-*

judit2003 2017. 11. 05. 10:47  
Nagyon jó lett! Várjul a folytatást!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat