Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Give us a little love
Megosztás: f

Give us a little love


Igazság szerint nem tudnám meghatározni, mikor szerettem beléd vagy mikor tudatosult ez bennem. Azt hiszem ezen a téren még mindig olyan tudatlan vagyok, mint egy kisgyerek, aki rácsodálkozik a világ minden dolgára. Nem tudom, valaha is meg fogom-e érteni saját magam, a szerelmet és azt a számtalan, végeláthatatlan gondolatot, amik minduntalan végigsuhannak az agyamon a látványodra vagy a puszta gondolatodra. Kissé kételkedve az eljövetelében, azonban annál izgatottabban várom a pillanatot.
Nagyon sokáig nem voltam biztos az érzéseimben, bíztam benne, hogy talán csak túlértékelem a szeretetet, amit irántad érzek. Azonban egyre mélyebben, gyakrabban fészkelted be magad a gondolataimba, lassacskán megszokottá vált, hogy minden apróságról te jutsz eszembe. Gyakran a villamoson ücsörögve vagy a folytonos rohanás pillanatnyi szüneteiben kezdtem el rólad elmélkedni, a közös pillanatokról. Igazság szerint ilyen annak előtte is megesett, hogy beléd szerettem volna, azonban most sokkal boldogabbá tettek az ilyen pillanatnyi gondolatok, egészen feltöltöttek lelkileg.
Azt hiszem az volt az egyik különösebb jele a kialakuló érzelmeimnek, hogy az átlagosnál sokkal hevesebb reakciókat váltott ki belőlem, ha alkalomadtán más társaságát jobban kívántad, mint az enyémet. Nem akartalak teljességgel magamnak, meg sem fordult a fejemben, hogy közéd és más emberek közé állok. Mégis, egyre többször próbáltam megragadni a figyelmedet, miközben te valaki máshoz közeledtél, hogy inkább ne tedd. Mikor az ilyesmi kísérleteim kudarcba fulladtak vagy csak valamelyest érték el a céljukat, nem is igazán sértettnek, inkább csak kissé csalódottnak éreztem magamat. Nem vágytam a középpontba vagy nem akartam, hogy mindenki rám figyeljen, körülöttem sürögjön-forogjon, nekem csak a te törődésed számított - abból viszont mindet birtokolni akartam.
Egyre többször rád gondoltam az ágyamban fekve, miközben a párnámat szorítottam a mellkasomhoz. Elmélkedtem azon, hogy mennyivel jobb lenne, ha itt fekhetnél mellettem, a karjaimba zárhatnálak. Arra gondoltam, hogy a hajadba fúrom a fejem, miközben elalszom és a derekadra fektetem a kezem, ahol felcsúszik a pólód. Megfogadtam magamnak, ha egyszer magamra maradok a szobádban elemelek egy ruhadarabot a szekrényedből, hogy később arra hajthassam a fejem.
Tényleg nem tudnám megmondani, melyik volt az a pillanat, mikor felismertem a szerelmet abban a mélységes szeretetben, csodálatban és ragaszkodásban, amit irántad táplálok. Szépen lassan mindez elkezdett összeforrni egyetlen, mindent elsöprő érzelemmé, ami az egész testemet, minden egyes veled töltött pillanatot átitatott. Egy idő után nem tudtam rád másképp gondolni, mint a szerelmemre.

( 103 megtekintés )

Szólj hozzá:

Esther* 2017. 11. 16. 18:32  
Dodo06: Igazság szerint valamivel kevésbé nyálas és kreatívabb dolgokkal szoktam foglalkozni, viszont az ilyen sablonok tökéletesek arra azt hiszem, hogyha nincs ihletem azért még gyakoroljak. És köszönöm. ^^
Hubertó; Köszönöm, sajnos nem mindig sikerül tartanom magam ehhez a könnyedséghez. :'D
Paamy: Köszönöm.

hubertó2015 2017. 11. 04. 15:15  
Olyan könnyeden fogalmazol még mindig, annyira imádom a stílusod. :3

Paamy
 
2017. 11. 04. 14:55  
Nekem is nagyon tetszik, és szerintem aranyosan, jól megfogalmazva, (remélem) szívből leírtad hogy milyen is ez.

Dodo06
 
 
2017. 11. 02. 20:23  
Kérlek, hasznosítsd a tehetségedet, és ne ilyen nyáltengerekre pazarold: O
Olyan a fogalmazó képességed, hogy ahw*o*
Szeretnék még olvasni tőled, csak ne ilyen sablon dolgokat: (
Ha fele annyira vagy kreatív, mint amennyire jó író, már megéri más témához is nyúlnod; )


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat