Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Kosaras ötös
Megosztás: f

Kosaras ötös

Minden diák a lehető leggyorsabban írt, ugyanis a teszt több oldalas volt, egészen pontosan öt. Puskázásra és súgásra nem igazán volt lehetőség, mert az első percben leesett egy lap hátul, ezért a tanár elkezdett körbe-körbe járkálni. Egyébként aki a jegyzetei segítségével próbált dolgozatot írni automatikusan egyest kapott, így volt egy unatkozó emberi létforma a teremben. A csengő ezúttal nem megváltásként szolgált, hanem riadalmat okozott, hiszen a legtöbben nem tudták ennyi idő alatt befejezni a témazárót. A tanár adott még nekik öt percet, úgyhogy a kezek még sebesebben kezdtek járni. Néhány toll ki is fogyott, de valahogy senkinek sem volt meglepő, mikor egy kék színű hosszú, de vékony éles beazonosítatlan tárgy repült el a levegőben, majd ért földet két pad között. A gazdája már is keresett egy utódot a tolltartójában és tovább folytatta a kaparást. Szépen lassan mindenki befejezte, bár van akinek az öt perc nem volt elég. A kedvességéről híres tanár végül odaadta az egész szünetet, annak a két embernek, aki lassabban írt, a többieknek viszont ki kellett menni. Volt aki ezt nem szívesen tette, de nem volt választási lehetőség. A diákcsorda kivonult, majd becsengőkor bevonult és kezdődhetett végre a rajz óra. Ennek mindenki örült, ugyanis a mai napon a földrajz-kémia-dupla matek trio egészen lefárasztja és fel is dühíti a diákokat.
- Ma a művészettörténettel fogunk foglalkozni - közölte a tanár mosolyogva, mire a legtöbben elborzadtak, vagy a drasztikusabb esetben a fejüket a padba kezdték verni.
- De tanárnő, nagyon nehéz napunk volt ma - nyávogta Mia. Aki még nem sokat hallotta beszélni, az a fülére tapasztotta a kezét, ugyanis a lány olyan magas frekvencián tudott megszólalni, amit még a denevérek is meghallottak. A szurkolócsapat egyik legtehetségesebb tagja. Természetesen szőke haja hátközépig ér, de sosem hagyja kiengedve, azaz legtöbbször lófarokban láthatod.
- Nekem is tanítanom kell néha és már régóta húzzuk-halasszuk azt az impresszionizmust. Már tavaly óta - szidta meg őket. Persze hangjában ott bujkált a kedvesség és érezhető volt, hogy nem sok kell ahhoz, hogy beadja a derekát.
- Nagyon szépen kérjük - hallatszott az ablak felőli padsorból egy sokkalta elviselhetőbb hang, ugyanis ez egy fiúhoz tartozott.
- Legyen. - Ez volt az a szó, amit mindenki várt, így hatalmas üdvrivalgás következett - De akkor rajzolunk!
- Az csak jobb - mosolygott a tanárra Balu, akiről illett tudni, hogy szájánál csak a rajztehetsége nagyobb.
- Rajzoljátok le... - kezdett bele a rajztanár, aztán tehetetlenül körbefordult. Nem ezzel készült mára, úgyhogy nem tudja mit kellene rajzolni - Ezt a cserép virágot - mutatott hirtelen az asztalon díszelgő flamingóvirágra, ami az egyetlen szépség volt az elhanyagolt teremben. Elővettek egy lapot és ki szebben, ki kicsit csúnyábban, de óra végére mind lerajzolták a virágot.
A rajz volt az utolsó óra, így legtöbben végre megszabadulhattak ettől a felújításra szoruló épülettől, ám ma a kosárcsapatnak és az úszóknak is edzése volt. Ren izgatottan ment oda Barackékhoz.
- Cső - köszönt a saját stílusában, ami korántsem nevezhető kedvesnek.
- Mit akarsz? - kérdezte Moncsi, akivel pár szünettel ezelőtt volt egy aprócska konfliktusok.
- Barackhoz jöttem - mondta, aztán felfogta, hogy ez milyen elképesztően is hangzott. Inkább nem foglalkozott vele, hanem megrázta a fejét és megkereste a fiút a tekintetével.
- Igen? - nézett fel a telefonjából a fiú, miután meghallotta a nevét.
- Szeretnék csatlakozni a kosárcsapathoz - nyögte be, mire mind a négy ember döbbenten nézett rá. Nem hittek a fülüknek. Évek óta próbálnak toborozni, már mindenkit kétszer végigkérdeztek, hátha egyszer mégis és most magától idejött egy ember, mert ő valóban játszani akart. Azt a sportot amiért ők odavoltak, de nem élhették ki eléggé szeretetüket, mert ahhoz túl kevesen voltak. Elkerekedett szemekkel nézték a válaszra váró lányt. Ugyanis ő nem csak egy sima lány volt, hanem az a lány, aki már első nap kibuktatta egy diáktársát, aki nem mellesleg a csapatuk szerves tagja volt. Az a lány aki nem egyszer volt túl erőszakos az iskola négy főfalán belül. De rájöttek, hogy ez nem feltétlenül rossz, mert a kosár nem babáknak való játék. Egy kemény sport, amit bírni kell.
- Gyere be ma edzésre - mondta végül az a fiú, akihez Ren jött, avagy a gyümölcsnevű.
- Köszönöm - ölelte meg egyesével őket. Mérhetetlenül furcsa volt tőle ez a szeretetáradat, de ki kell használni. Szökő évente egyszer ha ilyen...

Ez most sejtéseim szerint egy sokkal rövidebb terjedelmű rész, de remélem jó lett.^^

( 73 megtekintés )

Szólj hozzá:

gazni
 
2017. 11. 14. 18:13  
Köszönöm szépen.^^ Felfoghatatlanul jó érzés volt most erre hazajönni.

Dodo06
 
 
2017. 11. 14. 17:39  
Nekem nem tetszik benne, hogy túlságosan megfogott: (
Nagyon tetszik, ahogyan fogalmazol, teljesen magával ragadó, talán ezért is történt, hogy félre tettem a kosárlabda sporttól való undoromat: D
Én szeretném ha folytatnád: )

gazni
 
2017. 11. 02. 19:47  
Na jó. Aki lepontozta, igazán leírhatná, hogy mi volt a problémája...


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat