Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Összezavart
Megosztás: f

Összezavart

"Tükörsima volt a tiszta vízfelszín a fehér horizont alatt, miképp megvilágította a végtelen óceánt a kék Hold. Fakó lila szemeim lassan körbepillantottak az előtte elterült "gyönyörű" tájon, felmérve az újabb mellbevágó változásokat. A korall-piros fűnek, mely mezítelen talpam alatt ropogott fűszeres bors-menta illata volt, míg a rajta nyíló, néma madarak, mik szárnyukat tudták csak kitárni, de elrepülni már nem, ontották a növények megszokott, jellegzetes aromáját. Ezektől már csak a fák voltak a színesebbek. Az az erdő rengeteg, aminek végét egyáltalán nem láttam sárgán állott az óceán mellett, szinte láttam magam előtt a hangokat, amik azt suttogják a fülembe, hogy ez mind így a legjobb, de valahogy számomra ott volt sok az egészből, ott szakadt el a cérna, amikor a különböző árnyalatú virágok dallamosan, s meglepően hangosan csiripelni nem kezdtek. Hevesen dobogó szívvel kaptam a kezemet az arcomhoz, és tapogattam végig a testemet kétségbeesett, sipákoló hangot kiadva. Kikerekedett pupillával, még mindig sokkoltan  ejtettem magam mellé karjaimat, és szaggatottan vettem egy mély levegőt, hogy lelassítsam a pulzusomat, ami az ijedtségemben megugrott. A torkomban kellemetlen kaparó érzést éreztem, s minden nyelési próbálkozásom egyhe fajdalommal járt, míg orcám grimaszba váltott. Egyszerre fáztam, és volt szörnyen melegem is; ujjaim húzták le rólam az undorítóan halovány színű blúzomat - mi könyökömnél megállt -, miközben fogaim másodpercenként csattantak össze. Az elmém józanul akart gondolkozni: rá akart jönni, hogy hova kerültem, mi ez a hely, találni akart tudományos okot erre a jelenségre, mindenre... Viszont a szívemen egy kötelet éreztem. Éreztem a kötél jellegzetes formáját, a vastagságát, az anyagát, sőt azt is, ahogy egyre jobban szorosodik. Remegő ajkakkal, hüppögő hangot kiadva néztem le könnyes szemeimmel a mellkasomra, ahonnan egy kötél húzódott ki egyenesen a vízrengeteg felé, bele a mélybe. Nem volt vér, és áldottam azt a kevéske szerencsémet is, hogy nem láttam vért, különben azon nyomban elájultam volna, és az már csak részlet kérdés lenne, hogy azután is itt ébrednék-e fel. A könnyeimtől elhomályosult tekintettel pillantottam az óceánra, majd ledermedtem. Kihagyott egy ütemet a szívem.

A vízen állt. “Dobb „ . Teljes egészében fekete volt. “Dobb-dobb. „ Hirtelen kinyíltak fehér szemei, s tébolyultan rám vigyorgott. “Dobb-dobb-dobb. „ A kezében volt a kötél vége, ami eddig a nyílt vízbe vezetett. Lenézett rá, majd vissza rám. Elszörnyűlködve sápadtam le - a vér kifutott az arcomból -, fogaim összekoccantak, majd remegő ajkaim motyorászva az Úrt szólították. A szarvakkal, és ostorszerű farokkal rendelkező lény vérfagyasztóan, az emberi tűrőképesség határait súrolva felvihogott; elképesztő hangja úgy hiszem még a legmagasabb c-t is túlszárnyalta merőben, majd elhallgatott.

Megrántotta a kötelet, és lebukott a víz alá vele együtt. Velőt rázó sikolyom a gyomromat is megrengette, torkomon felszakadt az a kellemetlen kaparó réteg, hallójáratomat pedig teljesen betöltötte rekedt, de annál hangosabb visításom, s kétség nem fér hozzá, hogy azt egész helyet is, ahol voltam; pár másodperc elejéig a levegőben repültem a hihetetlenül erős rántás miatt, majd belegázolva az óceánba elmerültem. Nagyon hideg volt. Ajkaim lelilultak, körmeim és bőröm színe lesápadt, fogaim borzalmasan fájni kezdtek. Úgy éreztem, hogy mázsás súly nyomja a mellkasomat, miközben a kötél, ami a szívemen szorult majd kitépte azt magamból. Kalimpáltam kezeimmel, lábaimmal, még a körülöttem buborékozó vízben is ordítani akartam, hogy valaki mentsen meg, de csak elfolytott szavak voltal azok, mikhez erős akaraterő kellett, hogy feltörjenek, miközben folyamatosan nyeltem a vizet. Levegőt sem kaptam, sőt lassacskán már olyan mély részére értem az óceánnak, ahol éreztem a nyomást a fejemben, ahogy bedugul a fülem, s mindenem megtelik folyadékkal. Nem láttam többé azt a fekete lényt, feltételeztem, hogy csak a képzeletem csalfa, és szörnyen torz szüleménye volt, hiszem mikor újra lepillantottam a mellkasomra, ott semmilyen kötél nem volt. Ugyan a szívem még mindig fájdalmasan szűkölködött összeesett bordáim között, a tárgy, ami ide vezetett eltűnt. Vagy lehet nem is létezett...? Szemeim elnehezülnek, karjaim már nem kapkodnak, hogy kétségbeesetten, és teljesen feleslegesen próbáljak meg felfelé jutni; hagyom, hogy testem lenyugodjon, vérem heves dübögése lelassuljon az ereimben, és csak lebegek. Beletörődve a sorsomba feladom, hogy küzdjek az életemért. Nincs esély rá, hogy ezt élve megússzam. Vagy lehet, hogy nem is akarom megúszni? Elhalványulok, jelenlétem megkopik, akár az a grafittal írt gondolat, amit kiradíroznak a lapról. Apró morzsák ugyan maradnak az oldalon, de mindet egy hirtelen mozdulattal lesöpri valaki a fekete végtelenségbe..." - álomnak indult, mégis valóság lett belőle. Sóhajtottam.

"Öngyilkosság történt xy-tó  északi partvidékén, valamint magában a tóban, tegnap este háromnegyed tizenegy körül. Egy tizenhat, és húsz év körüli lány egy kötéllel  fojtotta bele magát a vízbe..." - a Híradóból szóló nő hangja elképesztően alázatosnak, és komolynak hallatszott, ami mosolyt csalt az arcomra. Oldalra fordítottam a fejem ránézve az álmaimban feltűnő fekete lényre, V-re, aki emberi alakban ült az íróasztal előtt, papírmunkát végezve. Duzzogva keresztbe tettem magam előtt a karjaimat.
- Komolyan dolgozol ahelyett, hogy velem foglalkoznál? Most jelentették be a halálomat, ünnepelnünk kéne... - halkan kuncogva pillantott rám a válla felett, mire belémfagyott a szó is. Hollófekete haja szépen keretezte sápadtas arcát, s emelte ki szürke, már-már ijesztően fehér szemét, miközben piros ajkai felfelé húzódtak.
- És meg is fogjuk ünnepelni, X, csak elintézem a papírjaidat, hogy valóban öngyilkosságnak tűnjön. Az embereknek elég, ha csupán jól érvelsz, onnastól kezdve isszák a szavaidat - vigyorgott maga a sátán, majd lepecsételte a halotti bizonyítványom.

( 93 megtekintés )

Szólj hozzá:

~Goodbye~ 2017. 10. 12. 21:46  
Köszönöm szépen, és ugyan bátran mondhatom, hogy eredetileg ez egy novellának készült, kedvet kaptam a folytatásának megírására. Remélem méltó történet lesz ez a többi sablon, kiszámítható egyedek között x..x hah

Pinghorizon
 
2017. 10. 10. 19:41  
Nagyon tetszett.*-*

Soko 2017. 10. 10. 18:30  
Húha... Most még elég zavaros volt az egész, hogy mi is történt pontosan, de gondolom a későbbiekben ez is körvonalazódik. Nagyon szépen fogalmazol, a sztori is jól indul, hibákat szinte nem is találtam. Várom a folytatást! ^^


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat