Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

12.00
Megosztás: f

12.00

A mező közepén álltam. Olyan végtelen sötétség fedte be az egészet, hogy akár valamilyen szürreális tévképzetben is lehettem volna. A mező zsongott az éjszakában. A tücskök ciripeltek, és a millió másik bogár is változatos hangot adott ki, mely egy különleges lüktetést, szinte hamis szívverés érzését keltette. Olyan volt, mintha egy furcsa, eddig nem ismert, élő erő földjére léptem volna. Mintha nem is az én világom lett volna.
A földet még épphogy láttam magam előtt, ahogy az ezeréves csizmám a fűben tarolt előre, de ha felnéztem akkor csak feketeség volt mindenütt. Azt hiszem erre mondhatják, hogy az orra hegyéig sem lát az ember. Minden ami öt lábnyira messzebb állt tőlem, számomra láthatatlan volt.
Éreztem ahogy a feszültség megnő bennem ezen tények miatt.
Megálltam, belenyúltam kopott farmerem zsebébe, és előhúztam belőle ócska régi telefonomat. A kijelzőjére pillantottam. 12.00. Épp éjfél. Ahogy gondoltam. De sehol senki.
Mostmár az idegesség mellett, egy kis düh is felfortyant bennem. 'Csak nem a semmiért jöttem ki ide az éjszaka közepén.'
Már épphogy kezdtem volna keresetlen szavakat intézni az univerzumhoz vagy hívjuk bárminek, amikor meghallottam a hangját. Mézes-mázos volt, és rideg egyszerre.
Különös kombó.
Lágy suttogás volt az egész, mégis minden szavát kristáytisztán hallottam a fejemben.
Megfordultam, és előre indultam, hogy megpillanthassam. Cipőm lassan átnedvesedett a fű páratartalmától. Akkor láttam meg.
Egy nő volt. Méghozzá egy gyönyörű nő.
Az éjszaka hűvösségéhez képest, amit én csak egy pulcsiban bírtam elviselni, ő csak egy vékony fehér ruhát viselt, óriási nyakkivágással, és ujjak nélkül.
Bőre olyan fehér volt, hogy egybeolvadt ruhájával, de ezenkívül testén fekete jelek kúsztak, keresztbe-kasul. Majdnem minden egyes bőrfelületét borította valamilyen fekete krikszkraksz. A hajának pedig, pont olyan színe volt, mint a mintáknak. Fekete mint a holló.
Mezítláb volt.
- Helló Daniel. - egy szót sem szólt. Általános értelemben véve legalábbis nem. A szája meg sem mozdult, viszont a hangja úgy viszhangzott a fejemben, mintha egy alagútból hallottam volna. Meg sem moccant. Csak állt ott, miközben ruháját néha meg-meglibbentette az esti szél.
- Nem szeretem ha megvárakoztatnak - feleltem szemrehányóan.
- A hölgyeknek nem udvariatlanság, ha megvárakoztatják a partnerüket - zúgta a dobhártyámba
- Csakhogy te nem vagy hölgy. Szörnyeteg vagy,és ezt te is tudod. Az univerzum elcseszett hibája.
- Még sosem mondtak nekem ennyi csúnya dolgot az első találkozásnál - suttogta sértetten, habár arcán nem látszódtak a düh legapróbb jelei sem. - Én inkább csodának hívnám magamat... magunkat...
- Csoda - nevettem fel - Mégis kinek? Jól tudom mit művelsz ezen a mezőn, az éjszaka leple alatt. Egy vuszla vagy. És gyerekeket rabolsz.
- Rabolok? ...nem. Nem rabolom el őket. Ők jönnek hozzám. A legtöbb alig várja, hogy végre velem lehessen.
- Ugyan már, hagyjuk ezt a szöveget! Sok neved van. Nem is tudom melyik a legtalálóbb. Én a banyapók, vagy a mezei keselyű mellett tenném le a voksom. Mert ne is haragudj, de kifejezetten nem vagy szirén vagy istennő kaliberű.
- Elég legyen - éreztem a fejemben lüktető hangjáról, hogy végre felbosszantottam kicsit - Itt inkább az a kérdés, hogy mit keresel itt igazából? - egészen közel sétált hozzám, ilyen közelről láttam csak, hogy ruhája olyannyira vékony, hogy láttatni engedi a testén kúszó összes feketeséget, és egyéb más, nőiességét bizonyító tényezőt is.
Minden egyes lépése amivel hozzám közeledett nesztelen, és kecses volt. Közel hajolt hozzám, és megérintette borostás arcomat. Érintése hidegebb volt, mint a fagyasztó belseje. Semmiképp nem hajazott egy élő ember tenyerének érintésére. A nő egyáltalán nem lélegzett. Szemében pedig mégnagyobb sötétség veszett el, mint az éjszakában ami körülvette őket.
- Lehet, hogy csak nem tudsz ellenállni nekem Daniel. Lehet, hogy te is el akartál jönni hozzám..Mint a többiek. Téged is vonzottalak. Mint őket. Ne aggódj. Nem a te hibád... a természet elcseszettségéé. - arca gonosz mosolyra húzódott.
Az akaratom meggyengült. Hallottam a históriákat, és azzal a határozott tudattal érkeztem ide, hogy véget vetek a gyilkos hadjáratainak, de erősebb volt a kísértés mint hittem.
Tudtam, hogy ez a valami nem ember, és a közelében sem kellene lennem. Hogy ezer meg ezer lelket veszejtett már el ezen a mezőn, és hogy végeznem kell vele, de most, hogy csupán pár centire álltam tőle, és az ajkaitól, ez igen nehéz feladatnak tűnt.
Vonzott mint ahogy a szirének az eltévedt hajósokat, a bőre érintése reakciót váltott ki az enyémmel. És a szeme.
A szeme feketéje ami nem vált külön írisszé, és pupillává, egyszerre rémített meg, és keltett bennem gyönyörű borzongást, a vágy iránt, hogy eggyé válhassak vele. Hogy egész testemben, és lelkemben elvesszek benne, mint a kétségbeesett ember az éjjeli sötétségben, mint ahogy a szomorú lelkek megnyugvást találnak, hogy egyszerre legyek is, meg nem is, egy végtelen, földönkívüli légtérben időtlen-időkig az örökké tartó ürességben.
A jelek kanyarogni kezdtek a testén, és közelebb húzta arcomat az övéhez. Nem is pislogott. Egyáltalán.
- Gyere velem. - zúgta rideg hangon.
Ebben a pillanatban megcsillant pengém a nadrágom zsebében, és mint akit tarkón ütöttek bevillant, hogy mit keresek itt. A kísértés elapadt, és minden erőmet összeszedve rávettem magam, hogy a fegyverért nyúljak, ne a nő arcáért. Végül megragadtam, és úgy megszorítottam, hogy elfehéredtek az ujjaim.
- Gyere velem Daniel. Sokkal jobb lesz neked. Ezt te is tudod... - száját számra nyomta, de megakadt a mozdulatban.
Épp csak pár pillanattal előbb húztam ki a kést a szívéből, mielőtt a földre zuhant volna.
Az orrából, és a szájából is fekete vér csurgott.
Összekoszolta fehér ruháját, egészen addig amíg tócsává nem állt össze alatta.
Az óra éppen 01.00-et ütött.










( 125 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kenly 2017. 11. 14. 0:13  
Köszönöm nagyon aranyos vagy

Princess ^^ 2017. 11. 04. 12:29  
دُنْيا ó Istenkém.. ki más is tud jobban mindent mint te, hát persze..
Kenly, nekem nagyon is tetszett, nagyon jól írsz, imádtam

Kenly 2017. 10. 11. 21:05  
Igazad van
Az sokkal egyedibb lenne ha xy életéről írnék az xy gimnáziumban
Kifejezetten olyan témát választottam ami itt nem jön veled minden oldalon szembe. Ha ez nem elég egyedi neked akkor nem tudom mi az.
Ezenkívül a kommented teljesen megindokolatlan (pl. miért közönséges ez számodra? miért ne lenne elég sokszínűen megfogalmazva?) és mindenféle építő jellegű kritikát nélkülöző.

دُنْيا
 
2017. 10. 11. 19:50  
Szerintem elég közönséges írás, nincs benne egyediség, ahogy a megfogalmazásában sem. Sőt, a legtöbb helyen csak ettől lesz még közönségesebb.
Nincs lelke az írásnak, nincs semmi, ami egyedivé, mássá, jóvá teszi. Még az se segítene rajta, ha az írónak nagyobb lenne a szókincse.

Kenly 2017. 10. 09. 23:57  
Köszönöm szépen nagyon jól estek szavaid
Majd igyekszem valamit összehozni ^^

Soko 2017. 10. 09. 19:22  
Hú, azt kell mondjam, nagyon jól írsz, alig találtam benne hibákat. ^^ Az ötlet is tetszik, nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat