Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Pinghorizon)

Tamanegi
Megosztás: f

Tamanegi

A május a diákok számára a hamarosan eljövő nyarat, meleget jelenti, Suzume sem volt ezzel másképp, szinte fájt neki az érzés, hogy egyenruhát kell viselnie, olyan szívesen járt volna ujjnélküli felsőkben. A jóidő hamar beköszöntött, ez pedig szinte mindenki közérzetén javított - a tanárok legnagyobb sajnálatára.
- Kawachi-kun! Üljön már le a fenekére, nem hiszem el, hogy nem bírja ki, hogy csak akkor beszéljen az órán, mikor engedélyt adok rá! - rikácsolta a biológiatanáruk, Suzume pedig halovány mosollyal fordult hátra a megdorgált fiúhoz.
- Sensei, kérem! A maga idejében is biztos voltak strandok, tudja, milyen ez, mikor itt a jó idő - felelte a sötétkék hajú, mire a tanárnő arca egy árnyalattal pirosabb lett. A Suzume mellett ülő Haru-chanból kibuggyant a nevetés, Katsumi viszont csak egy szemforgatással jutalmazta a sensei korára való utalást.
- Kawachi Naru, a táblához! - próbálta túlordibálni a keletkezett zsivajt, kisebb-nagyobb sikerrel, Naru-kun pedig látszólag elszontyolodott arccal ballagott ki a táblához, de előtte még összecsapta a tenyerét Tanaka-kunnal.
Suzume próbált segíteni a fiúnak, ám vagy nem értette, vagy félrehallotta a vörös lány által mondottakat, így a vízi bálna kétszer is vízi párna lett, ám a legszomorúbb az egészben, hogy tíz perc után sem lehetett megértetni Naru-kunnal, mégis mi a baj ezzel.
Áldásként vetett véget a csengő az órának, a diákok pedig egy nagy vidám összességé alakultak, amint a folyosón beszélgetett, nevetgéltek, tervezték a délutáni programokat.
- Nem értem, mire fel ez a nagy sürgés-forgás. Még van egy hónap a nyári szünetig ezen kívül - nyitotta ki a szekrényét Suzume ébenhajú barátnője, ekkor az odalépő Haru pedig lendülettel átkarolta a magas lányt.
- Na de Katsumi, nem érzed magad úgy, mintha kicsattannál az energiától, amit a sugárzó időből nyersz? - vigyorodott el a barna, ám az említett lány egy mozdulattal lesöpörte válláról a másik kezét.
- Nem, én egyáltalán nem érzem így.
- Milyen szörnyű vagy! - rivallt rá Haru, majd átpördült tengelye körül, egyenesen Suzume elé érkezve, akinek megragadta a kezét, majd megforgatta szerencsétlen vörös lányt. - Suzume-chan, te ugye érzed a közelgő nyarat?
- Érzem - felelte egy halovány mosollyal Suzume, miután sikeresen visszanyerte egyensúlyát. Katsumi erre csak a szemét forgatva fordult vissza a szekrényéhez, ekkor viszont a folyosó vége felől hangos kiabálás hallatszott. Suzume kérdő tekintettel pillantott le a legkisebbre, Haru pedig komoly arccal biccentett, majd újból megragadta Suzume kezét, és elkezdte vonszolni. Mindketten kíváncsiak voltak arra, mi is folyik a folyosó másik végén, hamarosan pedig Katsumi is megjelent mellettük.
- Szállj le rólam, te bazári majom! - visítozta egy egészen vékonyka női hang, viszont hármasuk közül még Katsumi sem látott át az összegyűlt tömegen, hogy elmondhassa a többieknek, hogy mi történik. Az ügyeletestanár homlokát törölgetve próbált átverekedni a tömegen, Haru pedig kihasználta az alkalmat, kis termete miatt a tanár után eredt, szorosan a nyomában ment, így előre került, habár azt kívánta, bár ne tette volna. Elszörnyedve nézte az egyik felsőbbéves fiú arcát, orrából patakzott a vér, habár a másik, a lány sem nézett ki sokkal jobban. Addigra már Suzume és Katsumi is Haru mellé keveredett, de a tömeg még mindig nem oszlott el.
- Inoue Arisu, Kasaya Takeshi, mégis mit jelentsen ez? - dörrent rá a két renitensre, de egyikük sem felelt. - Miután ellátták magukat, mindkettőjüket várom a tanáriban! Valaki kísérje már el őket! Te ott - emelte föl a tanár úr nagy kezét, egyik hurkás ujjával pedig egyenesen Suzume felé mutatva. - Vidd el Inoue-sant a gyengélkedőre - lökte meg kissé a szőke lányt, aki úgy meredt Suzumera, mintha ő maga lenne a hóhér, miután kimondták Suzume halálos ítéletét.
- De-de-de tanárúr! - szólalt föl a lány, ám az ügyeletes egész egyszerűen rá sem hederített, karonfogta a földről feltápászkodó fiút, és magával rángatva indult el.
- Ennyit a szép, vérpezsdítő nyári időről... - torzult Haru-chan arca grimaszba egy szempillantás alatt, a fekete hajú barátnő erre pedig megvonta a vállát.
- Hát, szerintem eléggé vérpezsdítő volt az előbbi látvány. Kasaya-senpai orrából nagyon is pezsgett a vér.
- Katsumi-chaaan, ez egyáltalán nem vicces. Szegény Kasaya-senpai. Szegény Arisu-chan - szontyolodott el a barna, majd odalépett az említett szőkéhez a sebeit vizslatva. - Gyere Arisu-chan. A gyengélkedőn majd ellátják a sebeid.
- Menjetek csak órára, majd én elkísérem - szólt Harunak halovány mosollyal Suzume, mire a kisebbik csak bólintott, majd Katsumi társaságában elindult az osztálytermük felé. Suzume kissé távolságtartóan lépett Arisuhoz, nem tudta, hogyan viselkedjen a jelenlétében, főleg, hogy eddig nem éppen azon osztálytársai közé tartozott, akik érdeklődéssel fordultak felé első napjain. - Hát akkor... Menjünk? - nézett le a szőkére, szavai inkább voltak kérdésnek vélhetőek, mintsem kijelentésnek. A lány csak sötéten pillantott fel rá, addigra a legtöbben már távoztak közelükből, volt, akik órára, vagy csak szimplán arrébb lépve az előbb csatatérré változott helyszínről.
- Nincs szükségem bébiszitterre - közölte szárazon, majd határozott léptekkel indult meg a gyengélkedő felé. Suzume megrökönyödve nézte egy darabig gyorsan távolodó alakját, aztán észbe kapott, és utána iramodott. A lépcsőfordulóban érte utol, ám nem lépett mellé, mögötte szelte a lépcsőfokokat. Valahogy a lány árasztott magából egyfajta negatív aurát, ami arra késztette, hogy megtartsa a három méter távolságot, főleg, miután szegény fiút is hogy hasbavágta, aki nekiütközött az ajtóban.
Csöndben értek oda az iskolaorvoshoz, Arisu remegve tárta ki az ajtót, kopogás nélkül, ami miatt Suzume érezte magát kényelmetlenül. A bent ülő nővér hatalmas őzikebarna szemeket meresztett a jövevényekre, majd mikor meglátta a vérző alacsony diákot, Suzume azt hitte, menten elájul. Nem értette, ilyenek miért is ülnek a gyengélkedőbe, hogy kivizsgálják  gyerekeket.
- Mi történt veled aranyom?
Suzume látta a szeme sarkából, hogy Arisu arca megrándul a becézés hallatán, de nem reagált rá.
- Összeverekedtem egy fiúval - szólt végül szűkszavúan.
- Összeverekedett egy fiúval! - csapta össze a tenyerét a hölgy. - Ilyet! - hitetlenkedett. Suzume már várta a bezzeg az én időmben szöveget, amihez mindig is vegyes érzelmeket fűzött, eleinte kíváncsian hallgatta az idősebb társai meglátásait, mára már pusztán idegesítette, hogy mindenhonnan az ő idejüket akarják rátukmálni a mai fiatalokra, ám ez végül elmaradt. A hölgy fekete haja kontyba volt kötve, ám néhány tincs rakoncátlanul kunkorodott a nővér arca körül, miközben előre hajolva kutakodott az egyik fiókban. Hamar ellátta a sárgahajút, majd a beteg elé nyújtott egy cukros tálat, Arisu pedig néhány pillanat múlva találomra kivett egyet, mint egy szégyenlős ötéves. Amilyen gyorsan csak tudta, kituszkolta az ajtón a vöröst, majd ő maga is kilépett az ajtón, halkan köszönömöt rebegve a nővérnek. Kint kibontotta a cukorkát, majd a szájába tette, fittyet hányva a kissé elhagyatottnak tűnő osztálytársát, megindult előre. Suzume ismételten a háta mögött ment, a lépcsőfordulóban pedig a szőke hátra sem nézve fordult az osztályteremmel ellenkező irányba.
- Öhm - nézett hátra válla felett hanyagul. - Kösz, hogy elkísértél - vetette oda, majd nyammogva fordította előre fejét, a tanári felé menve. Suzume végül megvárta, míg eltűnik a folyosó végén, arcán egy halovány mosoly ült. Kissé talán félelmetes lány volt, de Suzume valamiért úgy érezte, nem annyira borzalmas.

( 72 megtekintés )

Szólj hozzá:

BlingBling
 
2017. 10. 08. 13:02  
Kicsit lemaradtam, de pótolom, és természetesen folytasd ^^

hubertó2015 2017. 10. 05. 21:25  
Várom a folytatást :3

Lillusi 2017. 10. 05. 18:39  
Folytasd hamar! *-*


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat