Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Pinghorizon)

A szivárvány titka: könyves verzió
Megosztás: f

A szivárvány titka: könyves verzió

Süvített a szél. Mintha a fentiek jöttek volna el érte, hogy elvigyék. Ő viszont ott volt, sáros bundával, és hideg testtel. Még sosem láttam ilyennek. Aludni láttam már sokszor, de az teljesen más volt.


-----> - Párduc ne hülyéskedj már! - Tudod, hogy anya nem, szereti ha felébresztik! - Gyere vissza most azonnal! - mutattam idegesen a földre, de ő rám se nézett.
- Én vagyok a nagyobb, cicu! - vágta rá önelégült vigyorral, és máris támadó pozícióba állt.
- Tudod, hogy utálom ha így hívsz! - Még így is én vagyok az okosabb. - Az a pár perc nem számít! - szóltam vissza, de őt nem lehet meggyőzni. Mindig azt csinált, amit akart, azt reggelizett, amit akart, és addig maradt fent amíg akart. Amikor kérdőre vontam, akkor persze jött az, hogy ne szóljak bele, mert kicsi vagyok. Menjek aludni, és fogjam be a lepcses pofámat. Ezt persze a tesóm mondta, mert anya sosem beszélt volna velem így.
- Ne csináld már! - szóltam rá.
- Azt hiszed érdekel engem a nyafogásod? - Inkább menj vissza babázni! - nevetett, majd felugrott a fiókra.
- Én nem fogok miattad bajba kerülni! - Tudod, hogy ma átjön....
- Persze, Vadóc! - vágott a szavamba. - Az az édibédi kis átokfajzat, aki azt hiszi, hogy bepofátlankodhat mindenhova, csak mert idősebb nálunk két héttel!
- Kedvesebb mint te! - duzzogtam.
- Na ide figyelj....lásd, hogy nekem mi a kedvesség! - szólalt meg, és az ágy felé ugrott. - Jó reggelt!
- Jaj, Párduc! - Tudod, hogy utálom, ha ezt csinálod! - Filctoll sokkal megértőbb, mint te!



Mindenkit elveszítettem, aki valaha fontos volt nekem. Apámat, anyámat, és az egyetlen testvéremet.
- Árva vagyok! - kiáltottam fel ki könnyben ázó szemekkel. Már nem is vagyok annyira szomorú, inkább ideges. - Anya. - nyögtem ki erőtlen hangon, és a földre borultam. Pont mellé.
- Filctoll! - Jól vagy? - kérdezte Csillag, és egyre közelebb jött. Nem láttam, de a lépteit hallottam.
- Hagyj!
- Biztos nincs semmi baj? - Olyan fura vagy! - vonta le a következtetését az egykor legjobb barátnőm.
- Azt mondtam hagyjál! - morogtam, és ellöktem magamtól. Ő a földre huppant, és jól beverte a fejét. Cirella is közelebb merészkedett, amitől még idegesebb lettem. Most nem volt gonosz, de mégis visszaemlékeztem, amikor megalázott.
- Te voltál! - Hogy tudtad megölni őt? - kérdeztem, de ő nem találta a szavakat, csak hebegett habogott mint egy ijedt kisegér. Nem törődtem azzal, hogy világított a bundám. Én csak az igazságot akartam megtudni.



Ez most ilyen rövidke lett. Mostanában nincs túl sok időm erre, de hétvégénként próbálkozok beküldeni egy-egy részt. Túlságosan lefoglal a suli, majd az őszi szünetben megpróbálok sokkal többet írni, de ez most egy ilyen rész. Köszönöm, ha benéztél, és további szép napot!

( 84 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kaaya 2017. 10. 09. 21:36  
Jó, de nekem rövid.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat