Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Paamy)

Dr. Ralf Hírnév és gyilkosság II.
Megosztás: f

Dr. Ralf Hírnév és gyilkosság II.

- Akkor erre szavát adja?
- Igen Opál Kvarcilla Krizokolla nevemre mondom, hogy Dr. Ralf három nap múlva, pontban ilyenkor, itt fogja bejelenteni a gyilkos kilétét!

- Ó ez szenzációs! Micsoda hír! Ezt kapkodni fogják az olvasók!
A fejemben az előbbi szavak visszhangoztak: három nap múlva…. pontban ilyenkor…. itt fogja…. bejelenteni… a gyilkos kilétét…. Én? Három nap??? Erről mikor értesültem volna egyáltalán? Hogy tört erre a nőszemélyre egyáltalán rá ez az ötlet? Az, hogy megkérdezzen óóó az már csak részletkérdés.
- Köszönjük az interjút.
- Ó igazán semmiség. Á Doktor!- intett felém
Ekkor az újságíró macskák megrohantak minket Dundival.
- Csak nem maga lenne az a bizonyos Dr. Ralf?!  Kérem, meséljen magáról! Miért vállalta el ezt az ügyet?- bombáztak a kérdésekkel.
Na, arra én is kíváncsi lennék. Már nyitottam volna a számat, hogy közöljem, hogy mélységes sajnálatom, de nekem ehhez semmi közöm, amikor Opál elhúzott, és Dundira hagyta a népet.
- Mit művelt maga, maga…
- Megmentem a bizniszt!
- Miért van az, hogy amikor ilyenekkel hozakodik elő, mindig kettéáll a bajszom?!
- Késő bánat Dokikám egész Párizs hamarosan tudni fogja a hírt!
- Maga meg odamegy és lemondja az egészet!
- Még mit nem!
- Most forduljon meg, és menjen ki a tömeg elé, vagy különben elbukjuk ezt a marhaságot és mindenki rajtunk fog röhögni!
- Huh! Nem volt semmi az a tömeg, de sikerült végre lepasszolnom őket! Szegény Lion-re sóztam, ő persze meg semmit sem tud az egész ügyről, így csak vigyorog és bólogat. Itt meg mi történt?- nézett ránk Dundi, aki idő közben ránk talált.
Végül is mit láthatott? Ja, egy fekete macskát, akinek mind a négy bajsza másik irányba áll és vicsorog az előtte lévő fehérre, aki pimaszul néz a szemeibe. Teljesen mindennapi látvány…
- Ha akarnám, se tudnám! Szavamat, nevemet adtam rá.  Ha visszakozom konkrétan vége a jó híremnek.
- Nem érdekel. Meg sem kérdezett erről!
- Mert kapásból nemet vágott volna rá!
- Még jó hogy!
- Héhéhé. Nyugi van.-csitított minket- Már az újságírók nem fogják megváltoztatni ezt a hírt az biztos hisz, felcsigázott mindenkit…. Doki ez most tényleg egércsapda. Csak a bizonytalan kislyuk maradt a menekülésre.
Értettem mire céloz. Ő is azt mondja, hogy meg kell oldanunk az ügyet.
- Ez így 2-1, de Közlegény még nem szavazott.
- Kiskorúak nem szavazhatnak!- vágta rá azonnal Opál. - Túlzottan befolyásolhatóak- sandított rám.
- Közlegénynek biztos tetszene ez az ötlet. Doki, ha ezt elbukjuk vége az egész irodának!
Akkor már el is jutottunk odáig, hogy nem kérdés. Vállalnom kell az ügyet. Igen, tessék erre gondoltam. Megint sikerült fenekestül felrúgni az életem!

Este:
A három nap alapjában véve nagyon kevés idő. Amikor megkérdeztem a nőszemélyt, hogy miért három? Annyit mondott csak: hogy eggyel semmire sem megyünk, a kettő még mindig kevés a négy meg neki nem szimpatikus szám. Igen logikának még hűlt helyét sem érdemes itt keresni. Még hogy három nap? A helyszínt csak késő este tudtuk megközelíteni, amikor az emberek végre eltűntek. Már most sok zavar van ebben az ügyben…
- Hé, Doki!
Csodálkozva néztem Dundira. Nem nyomozhat így külön a munkája mellett! Elbocsátást is jelenthet egy ilyen hintanyomozás.
-  Kivettem a szabimat a három napra- lopakodott oda mellém.
- Itt vagyunk!- kiabált Opál
- Cssssss!
- Oh, elnézést.
- Ralf bácsi. Sikerülni, fog ez tényleg három nap alatt?- nézett aggódón rám Közlegény.
A vörös kis macska sokat nőtt az elmúlt időben. Emberek által számolt évben úgy féléves.  Először azaz mikor megismerkedtünk még egy narancs volt, majd mangó és már majdnem akkora, mint Opál és kétség nélkül szerintem okosabb is.
- Megpróbáljuk- dünnyögtem.
Az épületet először körbejártuk. Kiderült, hogy hátsó szomszédságában egy építkezési terület is állt immár másfél éve és úgy tűnik még ott is lesz egy darabig. A saroküzlet baloldalán pedig egy ruhaszalon, jobboldalt pedig egy öltönyös üzlet épült. Mivel ilyentájt egy lélek sem járt itt, közelebb jutottunk az épülethez. Semmiben nem különbözött a mellette álló tömböktől. Falai dísztégla kirakásúak, ablakai pedig egyszerűek, miben az utcai lámpa halvány, pislákoló fénye tükröződött. Várjunk, két ablaka van és csak az egyik tükröződik… az be van törve! Megvan a belépőnk. Kicsit aggasztott, hogy fogunk mi bejutni, de az ezernyi pontból álló aggodalom listám tetejéről azt hiszem, ezt lehúzhatjuk.  Egyenként ugrottunk az épületbe. Belülről viszonylag tágas volt a helyiség. A bejárati ajtó a két ablak között volt, rögtön szembe vele a pult. Gyűrűk, fülbevalók, brossok csillogtak már távolról, végül is egy ékszer üzlet.
- Ez hihetetlen!- csodált egy gyűrűt Opál- Nézze ezt a gyűrűt! Ez egy igazi ritkaság. Az országban csupán öt ilyen létezik. Maga is hallott az ötösről nem?
Hát igen, az emberek által alkotott legendák egyike lett mostanában felkapott Nagy Ötös. Egy nem normális nemes a maga után hagyott örökségét elrejtette öt öröklője elől. Elvileg a különböző drágakövekkel kirakott gyűrűkben rejlik a nyom a hatalmas vagyonhoz, amit maga után hagyott, de ezt sem az örökösöknek, hanem adomány formájában. Ezek a gyűrűk különböző drágakövekkel voltak kirakva. Az előttünk lévő per pillanat gyémántból volt az egész. Na és szép kis ára van.
- Doki itt borzasztó egy kutyaszag van!
- Á ha lenne itt kutya arról értesítettek volna minket. – majd elkomolyodott- Doki figyeljen még valami kiderült a levéllel kapcsolatban. Emberírással készítették!
Hirtelen mindenki megdermedt Dundi szavai hallatán. Az emberírást szinte minden macska el tudja olvasni, az nem gond, de hogy egy EMBER tud a mi világunkról, az végzetes lehet. Ha kiderül, laborokba dugnak minket, amiért nem az álltaluk hitt életmódon élünk, vagy rosszabb… De miért írna egy ember macskáknak levelet egy bűnténnyel kapcsolatban?  Egyre kuszább az ügy.
- Gondoltam meg kell említenem, hátha valamilyen nyom féle ez is, de nem azért mondtam, hogy itt megálljunk és mentsük a bőrünk!
- Igaza van. Nézzük meg a hulla helyét!- tért magához Opál
Nos khm… igen a hulla. Már csak a körberajzolt vonalakat láthattuk, de a nap folyamán az emberek között járva kiderítettük, hogy az egyik dolgozó illetve tulajdonos az áldozat. Opáltól tudjuk, hogy az üzlet egy családi vállalkozásból készült. Egy ikerpár, Lucas és Louis illetve unokatestvérük Alice vezették és alapították. A boltban még egyetlen egy ember dolgozott Pauline takarítónőként. A hullára az áldozat testvére talált rá azaz Louis, aki teljesen sokkot kapott. Illetve a gyilkos eszköz egy szike lehetett, amivel a torkát vághatták el. Nos, a hulla egész közel volt a másik ablakhoz, mármint a még egyben lévőhöz. Sokkal többet nem tudtunk meg. Ezeregy variáns lehetséges. De engem nyugtalanít még mindig, azaz ember által írt levél.
- Menjünk. Hamarosan újra kijön a rendőrség, de lehet a macskarendőrök is mindjárt megérkeznek.
- Akkor is kutyaszag van. - mormogta Közlegény
- Doki itt a raktárnál van egy ajtó, az építkezési területhez visz!
Opál után mentünk. Ha van még egy ajtó, talán az lehetett a menekülési útvonal.
Figyelmesen jártuk végig a helyet, de semmi. Végül abban maradtunk, hogy az építkezés fele hagyjuk el a terepet a kutyaajtón át.  Nem sok kedvünk volt beszélgetni. Félnapunknak annyi. Semmire sem jutottunk szinte csak kuszább lett az egész.
- Megoldjuk. Tudom, hogy maga remek nyomozó.
- Inkább maradjon csendben- sóhajtottam fáradtan.
- Ralf én még mindig bízom benned.  Jó megérzésem van ezzel kapcsolatban.  Nem mentem volna bele ha…
- Ó nyomozó úr!
Ekkor eszméltünk fel. Egy rottweiler kutya előttünk vicsorgott, nyála csak úgy csepeget óriási szájából miközben egyre csak morgott. Mindössze két macskalépésnyire állt tőlem.

Nem tudom, hogy esetleg, szokta-e még itt olvasni valaki (gyanítom nem nagyon pláne ha ilyen hosszú), de azért még ide is beküldöm. Hisz innen indult ez az egész sorozat

( 107 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kriza 2017. 09. 15. 18:17  
Akkor még ide is küldöm egy darabig. Köszönöm a visszajelzést!

birosroni 2017. 09. 02. 9:08  
Én olvasom.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat