Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Játék
Megosztás: f

Játék

Hosszas gondolkodás után végre megszületett a döntésünk, vagyis kiválasztottuk magunk közül a legalkalmasabb „szörnyet”, akit majd a játék kezdetével bezárhattunk a sötét, szűkös, égbenyúló fákkal körülvett hosszú folyosóra. Ezek után elindultunk hát a sötétzöld kapu felé, s az, ahogyan elfordítottuk a zárban a kulcsot, nyikorogva kinyílt.

A szabályok nevetségesen egyszerűek voltak. A személy, aki a szörny szerepét kapta, halkan meglapult a folyosó leghátsó, legsötétebb zugában, s miután a jelző füttyentést meghallotta, villámsebességgel ott termett a kapunál, s eszeveszetten kotorászni kezdett a zárban lévő kulcs után. Amint kiszabadult, tombolva üldözni kezdte a többieket, azok pedig, mintha csak az életük múlt volna rajta, a menedéket nyújtó ház ajtaja felé kezdtek igyekezni.

Így volt ez most is, a megfelelő sorrendben elvégeztük az előkészületeket, gondosan bezárva a sötétzöld kaput, figyelve arra, hogy az apró, a kerti lámpák fényében ezüstösen csillogó kulcs a zárban maradjon, még éppen elérhető helyen. A jelző füttyszó vidáman suhant át az éjszakai égbolton, s ezzel kezdetét is vehette a játék. Már hallottuk a közeledő lépteket, ahogyan a „szörny” sietve igyekezett a kijárat felé, hogy elkapjon minket, és azután „szörnnyé” tegyen minket, hogy erősebb legyen, és még többet elkaphasson közülünk, vagy csak bezárhasson oda, arra a kicsi, szűk folyosóra.

Olykor hátrapillantottunk, hogy megnézzük, a nyomunkban van e, vagy már biztonságban vagyunk e, azonban a sűrűsödő ködtől egyre kevesebbet láthattunk a mögöttünk terjeszkedő kertből, s ahogyan a szürkeség nőtt, úgy fogytak el magunk mellől a hangok is. A társaságra kétségbeesés telepedett, alig tudtunk figyelni egymásra.

Ekkor már tudtuk, hogy ezt a játszmát elvesztettük, most korántsem volt olyan könnyű dolgunk, mint az eddigi küzdelmeknél, éreztük, hogy bele kell törődnünk sorsunkba, hiszen a „szörny” hamarosan előtűnik a homály szürke leple alól, és elkap mindnyájunkat, nem kímélve senkit sem, s magával visz minden gyereket, hogy azután azokból is „szörny” legyen.

Úgy történt, ahogy gondoltuk, a „szörny” pillanatokon belül kiugrott a ködből, s magával vitt mindenkit, pontosabban majdnem mindenkit, mert voltak azért, akik megmenekültek, és sikoltozva elszaladtak, amerre nem láttak, és befutottak a házba. Ők nyerték tehát az aznapi játékot, és másnap folytatódhatott minden előröl.

( 107 megtekintés )

Szólj hozzá:

Luca120
 
 
2017. 08. 11. 21:01  
Köszönöm szépen a kritikákat.^^
Diaboli, érdekes értelmezés, nagyon tetszik.
Eredetileg egyébként iskolai irománynak készült, amiben egy gyermek szemszögéből kellett leírni egy játékot.

Diaboli 2017. 08. 11. 20:47  
Valószínűleg mögöttes tartalma van.
A szörny jelképezheti azt az arcunkat, amit sosem fedünk fel mások előtt. Az elménk mélyére zárjuk (jelen esetben egy szűk, sötét szobába). Ez a szörny pedig olykor kiszabadul, mi pedig menekülünk előle. Elzárkózhatunk, elrejthetjük, de megszabadulni sosem fogunk tőle. Mivel ő egy részünk.
Ez a ,,játék" az életet jelképezi, amivel nap, mint nap, meg kell küzdenünk.

A témája elgondolkodtató. ^^ Ahogy Gazni is írta, van benne néhány szóismétlés, ráadásul sokkal szebben és részletesebben is kifejthetted volna.
Szerintem folytasd az írást és olvass sokat. ^^

gazni
 
2017. 08. 11. 18:25  
Nem igazán értem a lényegét, de egészen jó, csak sok a szóismétlés. 


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat