Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Fantáziai)

Voltak virágok, melyek elhervadtak
Megosztás: f

Voltak virágok, melyek elhervadtak



  „Pillangókkal álmodott. Hazug molylepkékkel, melyek megtévesztették. Fakó vásznaikra csillagokat festettek, önző szívükkel színeket loptak az igaziaktól. Csalfa csókjaikkal, vörös szalagot kötöttek nyakára, majd szép lassan álmot leheltek szemeire..."

  Az olajlámpás lángja vidáman ringatózott az esti szellő dallamára. Fényes sugarai epedve kúsztak fel a sátor falára árnyszínházat varázsolva tépázott alakjára. Egy molylepke keringőzött az üvegcse felett, biztonságot keresve a félelmetes sötétség elől. Talán az a férfi is azt kereste ezen az éjszakán, aki az egyik térképet tanulmányozta az asztalán. Rövid, barna tincsei aggódó mogyoróbarna szemeibe hullottak, miközben egyik kezével az állát támasztotta, a másikkal pedig a kis fakorongokat tologatta az asztalon pihenő megtépázott térképen. Sötétkék zakója nyakát hanyagul kigombolta így, ahogy előrehajolt kibuggyant inge mögül egy koszos madzagra függesztett ezüst gyűrű. A férfi levette tekintetét az asztalról, melyet szinte ellepett a por, s kezei közé vette a gyűrűt, megforgatta, majd lágy csókot nyomott rá.
- Merre lehetsz kedvesem? - suttogta átszellemülten, minden figyelmét a gyűrűnek szentelve, mintha valamiféle különleges erővel bírna. De ez nem állt messze a valóságtó, ugyan varázserő nem lakozott az aprócska ékszerben, de úgy vélte sorsuk fonalát védelmezi. Ajkaira lágy mosoly kúszott, zord tekintete ellágyult, mikor a kis csecsebecsére tekintett. Komoly vonásai eltűntek, úgy nézett ki, mint egy kisgyerek. Az évek során gyermeki mivoltát ugyan elhagyta, megerősödött testben és lélekben egyaránt, de mindvégig megmaradt az, akinek szülei nevelték. Talán még túl is szárnyalta elvárásaikat. Mégis, akármennyire tökéletes is lett, valami mindig hiányzott. S ezt a hiányt a gyűrű keltette benne. Hiszen az ékszer párjának gazdája messze csatangolt tőle... Szeretett volna találkozni vele, de mégis rettegett attól, hogy ha megint karjaiban tarthatja, elveszik tőle.
- Szeretlek – motyogta.
- Miyamoto parancsnok – jelent meg előtte egy fiatal közlegény, mire inge alá gyűrte a gyűrűt.
- Mi történt? – érezte, hogy baj van. Felállt s oldalára tette a kardját.
- Felgyújtottak Kiotó délkeleti részén egy falut – magyarázta idegesen.
- Hogy? – kerekedtek el a férfi szemei. Mostanában elültek ezek az anarchista megmozdulások, mégis.. számítania kellett volna erre. – Hozzák a lovam!
- Azt a parancsot kaptuk, hogy maradjunk itt, ha...
- Nem érdekel – morogta s kiviharzott a sátorból.
- De uram – rohant utána a sovány, szikár férfi.
- Ren itt marad – morogta. A hold halovány fénye végigkúszott széles vállain, amint kilépett, rövid tincseibe pedig aranysugarakat csókolt, hogy kiemelje a hitszegők közül. A felhők fáradtan vonaglottak az égen, a csillagok pedig fakultan ölelték körbe királyukat, aki szerelmet fogadott, ennek az igaz férfiúnak. A táborban megkongatták a vészharangot, mire minden férfi úgy ugrott ki a sátrából, mintha puskából lőtték volna ki őket. A tábor köralakot formált, középpontjában egy kövekkel kirakodott tűzhellyel. A sátrak olcsó vászonból készült, földbarna színű könnyen bontható szerkezetek voltak. A parancsnok sátra se volt különb, csupán annak címert tűztek a bejárata felé, s csúcsdísze az egység zászlaja volt.
- Nyergeljétek fel a lovakat – intett feléjük a parancsnok.
- Miya – jelent meg, egy csurkás fiú a férfi mögött, s hitetlenül meredt társára. – Mi történt? – látszott rajta, hogy az elmúlt percekben még bárányokat számolgathatott. Szemei karikásak voltak, hosszú, barna tincsei gubancosan meredeztek az ég felé. Zöld szemei értetlenül csillogtak s válaszokat kerestek.
- Te itt maradsz Rentaro – vágta hátba a fiút, aki mérgesen meredt felettesére.
- Hogy érted ezt? – ráncolta a homlokát.
- Nincs kedvem gyerekre vigyázni – számolgatta magában a felsorakozott lovakat. – Csak húsz embert viszek magammal. Lehet csak vaklárma.
- De Miya! – kocogott mellette a fiatalabbik. Miyamoto összevonta a szemöldökét, majd ajkaiba harapott, mert majdnem ráordított az idegesítő fiúra.
- Ren azért maradsz itt, hogy ha segítségre lenne szükségem, számíthassak rád – sóhajtotta. – Ha ezt nem tudod megérteni, keress más egységet. – Ren arcára mosoly ült ki, majd bólintott. Ezen szavaival Miyamoto elismerte, hogy megbízik benne. A fiú négy évvel volt fiatalabb a parancsnoktól, s a húga jegyese volt. Ugyanakkor, már ismerték egymást korábbról is, sok gyűlésen és nagyobb eseményeken összefutottak. Miyamoto már régebben tisztában volt, a fiú és a lány közt fűződő viszonyról – annak ellenére, hogy hétpecsétes titokként őrizték -, amely még akkor tiltott volt közöttük. A fiú tisztelte a parancsnokot, talán ezért titkolózott előtte... Hiszen a fiatal fiú csak egy kereskedő gyermeke volt, Miyamato családfája pedig egészen a szamurájok koráig nyúlt vissza. Egy tradicionális nemesi család volt, akik még őrizték a múlt értékeit, félve attól, hogy a jövő mindent elvehet tőlük. Egy család, egy azok közül a kevesekből, akik még hittek a császár erejében.
- „ Alkalmazkodj, de sose feledd ki vagy" – mondogatta apja betegágyán, mikor közel volt a vég. Miyamoto így tett, de egy dolgot sose tudott elengedni az új világból... Azt a kisfiút, akit neki ígértek még egykor. A lovához lépett s megsimogatta a fejét. A fekete paripa fejét a férfiénak döntötte s halkan szuszogott.
- Semmi baj nem lesz, Lótusz – susogta. A ló halkan prüszkölt, majd lehunyta a szemeit. Megbízott a férfiban, akivel már megannyi megpróbáltatást átvészelt. Miyamoto felült rá, majd lassan körbejárta a felnyergelt lovasokat.
- A gyalogság itt marad. Kiotó ezen körzetét is meg kell védenünk, hiszen ez az eredeti feladatunk. – végigmérte a kardokkal felfegyverzett népséget. –A puskát és a pisztolyokat most hanyagoljuk – magyarázta. – Mert nem a mi hatáskörünkbe tartozik az a terület. A kardotokat magatoknál tarthatjátok, de azokat se ajánlatos használni.
- Akkor csak portyázunk vagy, mi? – horkant fel egy felnyírt hajú férfi.
- Helyzetfelmérés s mentés, ha szükséges – ismertette. –Remélem, számíthatok az együttműködésetekre.
- S ha megtámadnak? –vetette fel valaki a sorok között.
- Esetleg, de inkább szereld le – Miyamoto utálta a vérrontást, túl sok mindent látott az évek során, amit sose tudott kiheverni a fejéből.
  A kardja tökéletes állapotban volt, hiszen aligha használta. Ugyanakkor tokja kopott volt, s egy - két helyen repedezett. A kék tokot aranysárkány fonta körbe, melyet zúzódások tarkítottak, s az arany festék is lekopott pikkelyeiről. Ha valaki véletlenül párbajra hívta ki a tekintélyes parancsnokurat, ő tokjával alázta meg párbajtársát. Ugyanakkor az a hír járta, hogy mielőtt még csatlakozott volna az egységéhez egy szörnyeteg volt. Egy szelídítetlen tigris... aki áldozatainak vérében fürdőzött. Emiatt kicsit tartottak is tőle...
- Remélem megértettek mindent – fordult körbe. A férfiak felkiáltottak s a magasba emelték ökleiket. – Akkor utánam! – kezdett el ügetni a rizsföldeken át, az éjszaka leple alatt...

Remélem elnyerte a tetszéseteket >< Ugyan ez csak egy karakter bemutatásnak nevezhető katyvasz, vagy váznak (?), esetleg hangulat teremtésnek szolgáló rész(?). Fogalmam sincs, de a lényeg a lényeg, ha érdekel továbbra is, hogy mi az eget akar ez kihozni( céloz magára) ebből, akkor dobj meg valamivel ><

( 67 megtekintés )

Szólj hozzá:

Mademoiselle 2017. 08. 11. 22:22  
Nagyon-nagyon tetszik *-* (Csak a vesszőkkel tényleg kezdj valamit!) A zenét pedig ismerem, és használtam már én is, nagyon hangulatos.

Blurryface 2017. 08. 11. 20:05  
"Miyamoto már régebben tisztában volt, a fiú és a lány közt fűződő viszonyról...", általában valamiVEL vagyunk tisztában, nem valamiRŐL. =D
Vessző, vessző, vessző. Ahj, annyira zavar, hogy rossz helyen vannak, olyan csúnyán belerondítanak az egyébként gyönyörű fogalmazásodba. =( Ha máshogy nem megy, nézesd át valakivel beküldés előtt, hogy korrigálja a vesszőhibákat.

Egyébiránt nagyon hangulatos rész volt, nekem különösen teszett, várom a folytatást. ;)

hubertó2015 2017. 08. 11. 12:22  
Köszönöm szépen *-* Örülök neki :3

tutifrutti 2017. 08. 11. 11:49  
Remélem folytatod, mert nagyon megérné. ^^ Tetszett, tetszett nagyon, és folytasd mindenképpen!

Fantáziai
 
2017. 08. 11. 10:19  
Éljen! Jókor küldted, mert én ellenőrizhettem
Nagyon de nagyon tetszett, a leírásaid gyönyörűek, a történet meg magával ragadott, jól esett olvasni!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat