Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Fantáziai)

The boy, who knows my Wifi password
Megosztás: f

The boy, who knows my Wifi password

  Anyu elég hamar beleegyezett – de amikor felajánlottam a pórázt, csak pislogott ( nem díjazta az elővigyázatosságomat – szóval, miután előkotortunk kis műanyag vödröket, ugróköteleket – a célra ez is megfelelne(?) – jó, hagyjuk az agyament ötleteket. Mivel a nap hét ágra sütött, engem pedig olyan fehér bőrrel áldott meg az anyatermészet, hogy ha egy pillanatra hozzám ér egy fény csík – tojást süthetsz a fortyogó bőrömön – ezért téli kabátban vánszorogtam le – de előtte magamra öntöttem egy liter naptejet.
- Fagyit szeretnék – húzgálta a karom a húgom, mikor egy távoli... délibáb képében megjelent a fagyis kocsi. A fehér csotrogány döcögve indult meg a lejtőn, majd elkezdett felénk közeledni irtó gyorsan... elsőnek azt hittem, hogy talán beájult a fagyisbá', de amint megállt előttünk a napszemüveges, borostás pasas, biztos voltam benne, hogy autóversenyző volt fiatal korában...
- Jégkrém, fagylalt, jégnyalóka! – ordította az előtte lévő mikrofonba, de biztos voltam benne, hogy a nélkül is simán hallottuk volna akár a város másik végéről is.
- Csoki van? – állt fel lábujjhegyre a Momoko, és csillogó szemekkel meredt a kínálatra.
- Minden van kis hölgy – ugrott át a fagyis pult mögé, majd a gyerekek elé varázsolt egy cuki(?) macis fagyi tálat. A váll nélküli pólóban még birkózónak is elmehetett volna a szőke pacák, de én inkább békén hagytam a fantáziámmal, mert a végén még unikornison lovagló Rambot is csináltam volna belőle. Annak meg ugye senki se örült volna...
- Nekem szivárványszínű pillangó fagyi kell! – fonta karba kezeit Chi, és úgy meredt a fickóra, mintha tisztára a Food War animében lenne, vagy esetleg ő lenne Gordon Ramsay. A férfi nyomott egy Songoku kiáltást, és elkezdett varázsolni(?) habár nem pont... csak úgy faragott, vágott, öntött, kevert (ismeretlen eredetű) dolgokat, hogy a végén azt hittem még el is repül az a pillangó. Miután készen lett, még rózsákat is pakolt műve köré...
- Tessék – tolta fel orrán a napszemüvegét, és kiseperte előrehulló tincseit. Chi pár percig méregette a szerzeményt, majd belekóstolt. Arcán olyan vigyor keletkezett, hogy nem tudtam eldönteni, hogy tök ronda... vagy meseszép...
- Kóstold meg - nyomta a számba a kanalát... ami azelőtt az ő szájában volt... Ennyi közvetett csókot... de csak betudom... Chizmusnak... pár percig ízleltem a fagyit, majd hátba veregettem Chi-t.
- Ez még mindig csak fagyi – fordultam a csillogó szemű lányokhoz. – Ízlik? – guggoltam le hozzájuk.
- A fiatalember nem kér? - éreztem sötét auráját mögöttem.
- Ha..ha – néztem farkas szemet az úrral, majd amikor már a park felé sétáltunk egy gömb rágógumival szenvedtem.
- Nem szereted? – sétált körbe-körbe Chi.
- Nem az, hogy nem... de hamar megfájdul a torkom – meredtem a gömbre gondterhelten.
- Uke – suttogta a fülembe, mire olyan vörös lettem, mint egy jókora paradicsom.
- Mi? – pislogtam rá, ő meg csak vigyorgott. Ugyan nem forgatom, azokat a szennylapokat tisztában vagyok a fogalmakkal.
- Gyere Nana – ragadta meg a kezem. –Menjünk építsünk a lányokkal homokvárat! - az előbbit... csak képzeltem ugye? Kirázott tőle a hideg...
- Megépítjük a sárkány kastélyát a Marioból!
- Most ez... honnan jött? – ráncoltam a homlokom a homokozóban térdelve.
- Amíg te az évzárón bambultál, Márioztunk a playstation- öddel– ismertette a hugi.
- Nem teaparty-ztotatok? – motyogtam.
- Azt is – kuncogtak. A fejembe húztak egy piros vödröt, Chi pedig kapott egy zöldet... és homok kupacokat ugráltunk át a lányok kedvére...
- Hé Chi – suttogtam oda egyszer játék közben a fiúnak. – Fejtsd ki nekem, honnan jött az az uke...
- Vigyázz Mario, ott egy domb...- rúgtam véletlenül az egyik építménybe.
- Csak miután elmentél megtaláltam anyu BL gyűjteményét, elsőnek azt hittem, hogy pár shoujo, amit írogatott eddig – az anyukája mangaka(?) – de a karikák bezavartak, majd amint belelapoztam... - olyan fejet vágott, mint akinek hányingere lett. – Asszem' elvesztettem a szüzességem...ugye én nem lehetek terhes meg hasonlók?
- Miről beszélsz? – kiáltottam rá.
- Szóval.. rájöttem, hogy te vagy az én ukém! – mosolygott. – A könyv jó utasításokat adott...
- De miért én vagyok az uke?
- Mert én smároltalak le elsőnek! – vihogott. Én pedig a pokolra kívántam.
- Nyertem! – ordított fel Momo.
- Hazamegyek – vágtam le a vödröt a földre és felkaptam a két kislányt.
A szívem majd kiugrott a helyéről, miközben a „bakat" morzsolgattam az ajkaim között.

Mivel azt mondtátok, rövid lett a rész, elhalmozlak titeket még egy - értelmetlen katyvasszal ( lehet a fiatalságomat siratom(?)). Ha tetszett dobj meg valamivel :3 A poénok továbbra se ütnek, habár lehet fejlődőképes vagyok * egyeseket már zavarok, hogy mindig az újságba mászok* ><

( 57 megtekintés )

Szólj hozzá:

Lillusi 2017. 08. 11. 23:15  
Folytasd hamar! :3

Blurryface 2017. 08. 10. 21:18  
Ez nagyon aranyos vooolt. =) Viszont sok helyen én sem tudtam követni, hogy akkor most mi van.
Folytasd hamar!
(Chi hivatalosan is a kedvencemmé vált)

Makoto Shin 2017. 08. 10. 19:32  
Uke*w*

gazni 2017. 08. 10. 19:31  
Jó lett, folytatást követelünk! xD
Bár kicsit nehezen követem le néha, hogy ki mit mond.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat