Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Fantáziai)

Soraka: Stranger dreams - 8. fejezet
Megosztás: f

Soraka: Stranger dreams - 8. fejezet

Ismét az álomvilágba kerültem. Szokványos rémálom fog valóra válni. Kinyitottam szemeimet és egészen más volt a világ. Egy sötét erdőben voltam, tele szentjánosbogarak fényével. Persze, hogy szentjánosbogár rajzás van. Csodás volt nem teljes sötétségben lenni az álomvilág rengetegjében. Ám mégis nem egyedül éreztem magam. A fények között volt egy erősebb fény a sötétebb úton, a lombhullató fák között. Ugyanúgy sárga színben pompázott, de erősebb volt és még bevilágította a legsötétebb zegzugokat. Macska alakja volt, hasonlított egy szellemre. Közelébe akartam kerülni, de szertefoszlott még több világító rovarra. Aztán egy kedves hangot hallottam.
- "Menj a legsötétebb úton, Soraka... Ott megtalálsz..." - mondta szavait az idegen. Lehet, hogy újabb rémálomhoz vezet ez az egész. Kitudja. Rápillantottam az útra. Nem volt annyira bizakodó. Azonban bátorságot vettem magam és ráléptem a taposott útra. Nem történt semmi. Újabb lépést tettem. Megint nem történt semmi. Megnyugodtam. Kocogásba kezdtem, utána futásba. Talán tud valamit rólam, amit én nem. Mögöttem felszálltak az újabb szentjánosbogár rajok, amik az út mellett lapultak. Minden érzékeny hang után veszélynek érezték és hamar fényjeleket adtak. Mi van, ha ők maguk a fáklyák? Megláttam a fényt, ami az út végét mutatta. Igaza volt, betartotta szavait. Az egész nem egy illúzió most már.
Megálltam előtte és csillogó tekintettel ránéztem. Első nézésre narancs csíkjai voltak bundáján, míg alapból sápadt volt. Fején egy "M" betű látható, szemei viszont arany színbe burkolózott, de üresek voltak, pupillája hiányzott. Velem egy magasságban volt velem. Soványabbnak nézett ki, bundáján szentjánosbogarak vették körül. Mellkasánál fehér fényt láttam. Ő csak elmosolyodott és kedvesen szólalt meg.
- Szerbusz Soraka... - köszönt. Az egész erdő visszhangzott hangjától. Úgy éreztem, mintha egy igazi szellem állna előttem.
- Ki vagy? - kérdeztem kíváncsian. Ő csak kuncogott és vidáman válaszolt.
- Nevezz csak Tiny-nak. - mondta vidám hangon. - Az lélekőrződ vagyok. - én csak értetlenül néztem.
- Mi az a lélekőrző? - kérdeztem.
- Aki figyeli és védelmezi a kölyköket egészen két éves korig, vagy ha elpusztul a cica. - válaszolta. - Nem csodálkozom, hogy egy éves létedre nem láttál soha. - én viszont csodálkozva néztem rá.
- Akkor miért nem láttalak téged kicsi korodban? - néztem rá kíváncsian.
- Mert te félvér vagy, alias Látó. - közölte válaszát. - A démonok és a Bestia Látók nem látnak engem, amíg el nem érik az egy éves kort. - én csak elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Én egy Látó vagyok... méghozzá egy démon félvér...? - kérdeztem sokkolva. Nem bírtam állni emiatt.
- Beza! - bólintott rá.
- Ezt nem értem. Pedig az ap- -
- Az apád egy nagy áruló. - vágta rá agresszívan Tiny. Mi? Az apám egy áruló? Ez nem lehet. Hiszen ő... Összezavarodtam. Nem lehetünk féltestvérek a nővéremmel. Egy vérvonallal rendelkezünk. Csendben voltam, nem tudtam nem szólalni. Erre ő csak felsóhajtott.
- Megértelek, most pedig mennem kell. A reggel elérkezett. - Aztán egyre több szentjánosbogár vette körül, aztán szertefoszlott, mint valami emléktöredék. Felgyorsult az idő és máris reggel lett.

Szeptember 10. Szerda:

E álom után ébredtem fel, mintha nem lettem volna fáradt. Csendben felültem az ágyra és a szekrényre néztem. Ott voltak a szoknyák, a masnik, a lábbelik, az ékszerek és a ruhák. Az éjjeliszekrényemen anyám nyaklánca. Így hát megfogtam és nyakamra vettem az ékköves csodát és a gardróbhoz mentem. Felvettem egy tengerkék szoknyát és egy másik kék masnit, majd felkaptam a táskámat és kimentem a szobából, le a recsegő lépcsőn, át a nappalin, be a konyhába. Nagyi már ott készítette a rántottát szalonnával. Nagyapa nagyban olvasta a reggeli híreket - még mindig - én viszont letettem a táskámat és leültem csendben. Ez nálunk mindennapos reggel volt. De valahogy csendesebb volt, mint valaha. Lehet, hogy a tegnapi dolog rontott a levegőn és emiatt csendes nagyi. Aztán nagymama kikapcsolta a sütőt, elővett egy tányért és a megsütött rántottát és szalonnát rátette a kerámiatányérra. Kihozta nekem és jó étvágyat kívánt nekem. Elkezdtem enni jóízűen az elém feltálalt reggelit. Miután elfogyasztottam, felkaptam a táskámat és elindultam ki az ajtón, és érvszerűen elköszöntem tőlük.
Hallottam valamit a házunkból. Mi volt ez? Gyorsan az konyha ablak alá bújtam. Nyitva volt, tehát lehet hallani fogok valamit. Azonnal meghallottam Sparkle hangját, aki fáradtan felsóhajtott.
- Meddig fogjuk bírni ezt? - kérdezte.
- Még nem jött rá, nyugodj meg. - mondta Comet
- Nyugodjak meg? Comet, Rose tudja hol lakunk és el fogja árulni neki, hogy ő Látó! - idegeskedett. - Szégyen ez, itt bujkálunk a média elől és próbáljuk titokban tartani a Midnight család egyetlen élő utódját, mielőtt Killer észrevenné. - sóhajtott nagyi. Én egy Látó vagyok...? Ez igaz? Titkolnak engem egy Killer nevezetű macska miatt? Mi van? Aztán hallottam valamit. A busz! Gyorsan a járdához szaladtam és észrevettem a Méhkirálynőt, ahogy megáll mellettem és kinyílik az ajtó. Leültem szokványosan Daybreak mellé. Na ez hosszú nap lesz.

by Speedpaintwolf

( 66 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kriza 2017. 08. 10. 14:09  
Kíváncsivá tett. Folytatást követelek!

Betti:3
 
2017. 08. 10. 13:53  
A hetedik fejezet is három részes.

Fantáziai 2017. 08. 10. 11:27  
hmmm....

Mókuskám
 
2017. 08. 10. 10:15  
Fanti, nála amúgy 1 fejezet több részből áll.

Fantáziai 2017. 08. 10. 7:47  
Na igen, találtam benne jópár helyesírási hibát, ami kicsit rontott a hangulatán ugyan, de ettől függetlenül érdekesnek találtam a történetet.
U.I a címet kijavítom 9.részre


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat